OROSZVALOSAG.HU


Magyar menyasszony

  |  2022-05-01 09:18:33  |  
Radnóti Klára

Magyar menyasszony

Vivat Alexandra Pavlovna!

 Magyar menyasszony

A Magyar Nemzeti Múzeum 2023-ra „Magyar menyasszony” címmel kiállítást tervez. A társadalom minden rétegének párválasztási, esküvői, lakodalmi szokásait, hagyományait, hiedelmeit a régmúlttól a napjainkig kutató tárlat a királyi család házasságkötéseire is kitér, így kerül a magyar menyasszonyok közé Alekszandra Pavlovna, vagy II. Lajos felesége, Habsburg Mária (akinek máig őrizzük esküvői ruháját), Aragóniai Beatrix, Hunyadi Mátyás hitvese, vagy Ferenc József választottja, Sisi stb.

„Vivat Alexandra Pavlovna!” – olvashatta a közönség 1800. május 2-án este a Dunán sorjázó 23 kis hajón a kivilágított embermagasságú betűket. Ő császári hercegsége nevenapját ünnepelte az ország. Méghozzá egy hosszú ünnepségsorozattal: elsején nagy bált tartottak, melynek fényét a „nemes magyar verbunk” emelte. Másnap uzsonna volt a Margitszigeten, mely után a kivilágított és a „muzsikás hajók” mellett mozsárágyúk durrogása kísérte a felséges párt otthonába. Harmadikán, (ez volt szent Alexandra, a védőszent napja) délelőtt köszöntötték a nádor hitvesét, ezt délután lovasbemutató, majd újból zenés ünneplés követte. Negyedikén díszebédet adott a nádor a palotában, este Alekszandra tiszteletére Károlyi József rendezett bált. Ötödikén balett, hatodikán polgári bál majd vacsora, hetedikén újabb lovasbemutató, majd Beethoven koncertje, aki „a forte-pianón való mesterséges jádzása által mindenkinek magára vonta figyelmetességét”. Ezt olvashatjuk a Magyar Hírmondó és a Magyar Kurír hasábjain.

Beethoven hangversenyét már nem lehetett felülmúlni, ezzel záródott az ünnep. Buda és Pest egy hétig ünnepelte nevenapja alkalmából Alekszandra Pavlovnát (1783-1801), I. Pál cár és Marija Fjodorovna legidősebb leányát, aki fél évvel azelőtt esküdött örök hűséget József nádornak, Ferenc német-római (1804-től osztrák) császár, magyar és cseh király öccsének. Az esküvőt 1799 őszén tartották Oroszországban, de a felséges pár csak a következő év februárjában érkezett meg Budára, ahol ekkor kezdték ünnepelni az új házasokat. Magyarországon felfokozott várakozással néztek Alekszandra Pavlovna érkezése elé, abban reménykedtek, hogy a budai királyi palotába költöző párral Magyarország régi dicsősége is visszatér.

„Óh ditső Mátyás palotája! Hoszszas
Árvaságodnak szomorú ruháját
Vesd le már! Látod: Közelít Szerentséd
Büszke reménnye!”
– fogalmazta meg Virág Benedek a nemzet panaszát és óhaját. A magyar rendek ugyanis sérelmezték, hogy Budán a Mária Terézia uralkodása idején kibővített palota üresen áll, a Habsburg uralkodók csak ritkán, s nagyon rövid ideig vendégeskednek benne, azaz távolból irányítják a magyar államot, ami a török kiűzésétől kezdve a Habsburg Birodalom része. Magyarország birodalmon belüli önállósága, a független állami lét leginkább formális volt, s a birodalom császárai, akik egyben a magyar királyok is voltak, igyekeztek ezt a különállást megszüntetni.

Budán a felpezsdülő udvari élet, a derék fiatal nádor és bájos hitvese jelenléte a változás lehetőségét sugallta. A messziről ideszakadt nagyhercegnő ugyanolyan gyorsan hódította meg új alattvalóit, mint korábban vőlegényét is. A gyorsan közkedveltté váló nádorné újra életet vitt a budai királyi palota falai közé, tőle várta a magyar közvélemény az „Arany idők” újbóli eljövetelét: a „Napkelet Asszonyától”, az „új Junótól”, az „olaj-ággal ékes Béke-Galamb”-tól (idézetek Virág Benedektől és Etédi A. Mártontól).

Az uralkodócsaládok tagjainak menyegzői rendszerint két állam közti szövetséget pecsételtek meg. A politikai okokból kötött frigyek esetében a házasulandók érzelmei nem számítottak, az államérdek mindent felülírt. A királyi, netán császári famíliák tagjainak magánéletét a dinasztikus érdekeknek rendelték alá. A Habsburgok és Romanovok viszonyát Nagy Péter uralkodásától kezdve az együttműködés és a vetélkedés váltakozása jellemezte, de mindenképp szövetségesként tekintettek egymásra. A 18-19. század fordulóján a franciaországi események, majd Napóleon háborúi sürgetővé tették a szövetség szorosabbra fonását, az együttes fellépést, az oroszok aktívabb részvételét a franciák elleni háborúban. Ezt az együttműködést a rég bevált módszerrel, a dinasztikus házassággal akarták megerősíteni, ezért küldte Ferenc császár az orosz udvarba házasulandó korba ért öccsét, a 22 éves magyar nádort, akinek hitveséül az épp felserdült Alekszandrát szemelték ki.

József nádor 1799 februárjában érkezett Pétervárra, hogy megismerje, s eljegyezze leendő feleségét. Alekszandra ekkor még nem volt 16 éves, de már túl egy kudarcba fulladt házassági terven: 13 évesen már majdnem férjhez adták IV. Gusztáv svéd királyhoz, már a kézfogó napját is kitűzték, mikor – vallási okokra hivatkozva – a svéd uralkodó visszalépett. Alekszandra – II. Katalin kedvenc leányunokája – férjhezmenetelével eredetileg a svéd államot akarta a cárnő az orosz birodalom érdekeinek szolgálatába állítani. Miután ez ebben a formában nem sikerült, az eladósorban levő nagyhercegnő számára másik vőlegényt kerestek.

Alekszandra első találkozásuk alkalmával úgy elbűvölte a főherceget, hogy az a lehető leggyorsabban, az érkezése utáni harmadik napon meg is kérte a kezét. Alekszandra nemcsak szép volt, de a gondos nevelésnek köszönhetően négy nyelven beszélt (13 évesen két fordítása is megjelent a Múzsa című lapban francia nyelvből), tetszetősen rajzolt, játszott fortepianón, szépen énekelt és táncolt, ráadásul a mineralógiában is jártas volt. József nádor felséges fivérének írt lelkes leveléből látszik, hogy boldogan vetette magát alá a birodalmi érdekeknek:

„Őszinte szívből kell Felségednek megvallanom, hogy találkozásunk életem legboldogabb pillanata volt, mert olyan szép és nemes hercegnő kerül oldalam mellé, aki szeretni fog, s akivel boldog leszek. … Nem hálálhatom meg kellőleg Felséged kegyességét, hogy őt jelölte ki számomra élettársul, meg vagyok győződve, hogy e házassággal családi boldogságom egész életemre biztosítva van.”

A pár nappal későbbi eljegyzésen – 1799. március 3. – mint a magyar nádor leendő hitvese, Alekszandra már magyar ruhát viselt. Nem sokáig ismerkedhettek a fiatalok, mert a nádort a háborúra való hivatkozással hazarendelték. Végül ez a terv változott, József főherceg nem került a csatatérre, ehelyett Budára küldték, ahol hivatali teendői mellett igyekezett előkészíteni Alekszandra Pavlovnával való közös életüket: a budai királyi palotában lakosztályt alakíttatott ki számukra, szervezte a kelengye Budára szállítását, kérelmezte udvartartásuk megszervezését, felesége leendő főudvarmesternőjének kinevezését, majd – ahogy telt az idő – sürgette az esküvő időpontját. Ferenc császár azonban késlekedett a válasszal, csak ősszel határozott az esküvő ügyében. Közben az osztrák-orosz koalíciós együttműködés nem az orosz várakozásoknak megfelelően alakult, I. Pál csapatainak visszavonását fontolgatta.

Ebben a feszült helyzetben került sor József nádor utazására és a házasságkötésre. A főherceg szeptemberben kelt útra a magyar királyi testőrség hét tagú küldöttségével, s október 20-án érkezett meg. Leendő felesége a cári családdal együtt Gatcsinában, a cári palotában várta. De csak őt: kíséretét másutt szállásolták el – I. Pál ezzel is jelezte, hogy a főherceg utazásának egyedüli oka a házasságkötés, s ez tisztán személyes ügy, semmiféle politikai vonatkozása nincs. József főherceg örült a viszontlátásnak, jól érezte magát menyasszonya és leendő anyósa társaságában, viszont nagyon feszélyezte, hogy az uralkodó kerülte őt, nagyon kimért volt vele szemben. Helyzetét tovább nehezítették a bécsi udvar elvárásai.

Presztízsokokból Ferenc császár előírta, hogy a katolikus szertartás szerinti esküvőnek meg kell előznie az ortodox ceremóniát, s kijelölte a lembergi érseket, hogy ő adja össze az ifjú párt. I. Pál viszont természetesnek tartotta, hogy előbb a saját rítus szerinti házasságkötés történik meg, s ezt követheti az „idegen” szertartás.

A lembergi érsektől semmi hír nem jött, a főherceg attól tartott, hogy nem érkezik meg időben. A császári parancs miatt másik papról viszont hallani sem akart, így felmerült az esküvő időpontjának eltolása – ezt meg a cár vette rossz néven. Cobenzl gróf és a főherceg végül nem kockáztatta meg, hogy szembeszegüljön I. Pál akaratával.

Így került sor 1799. október 30-án előbb a pravoszláv szertartásra a cári palota kápolnájában a család, az udvar, a miniszterek és a diplomáciai testületek részvételével. A házasságot a kazanyi érsek áldotta meg, az ortodox szokások szerinti koszorút József főherceg feje fölé Levasev gárdaparancsnok emelte, míg Alekszandra Pavlovna koszorúját Seremetyev gróf főkamarás tartotta. Ez után celebrálta a lembergi érsek a vőlegény vallása szerinti esküvőt a palota fogadótermében egy erre az alkalomra felszentelt oltár előtt. I. Pál a nádort esküvője napján kitüntette a Szent András renddel – ezzel mintegy hivatalosan is befogadta a Romanov családba, hiszen ezt a rendjelet cári család minden tagja viselte.

Magyar menyasszony

Alekszandra dicsőítése a budai vár képével

 

 

Cimkék: Alekszandra Pavlovna, József nádor, I. Pál, Virág Benedek
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat