Hargita Megye Tanácsa és a Fehér Holló Médiaklub meghívására Moldávia török-gagaúz nyelvű autonóm területéről, Gagaúziából érkezett hétszemélyes közéleti küldöttség január 25-én Hargita megyébe. A  látogatás célja a két régió közötti közéleti kapcsolatok felvétele volt, valamint egymás informálása az aktuális oktatási, kulturális valamint adminisztratív   kérdéskörökről. A küldöttség főleg Komrát fővárosban, Ceadir Lunga kisvárosban valamint a Congaz-régióban tevékenykedő  óvó- és tanítónőkből, középiskolai és egyetemi oktatókból tevődött össze, de képviseltette magát a Gagaúz Ifjúsági Tanács valamint Manjul folk-rapper által a gagaúz könnyűzenei világ is.

Bár a tervek szerint a látogatás egyik célja olyan fél-tabutémák megbeszélése is volt, mint  a gagaúz (kék úz) területi autonómia kiharcolása 1994-ben, a hivatalos zászló és himnusz elismertetése a kisinyovi kormánnyal, az állam nyelvének idegen nyelvként való oktatásának problémája, a vendégek inkább a két régió oktatási és kulturális  együttműködési lehetőségeiről nyilatkoztak. Többször is hangsúlyozták: közéleti küldöttségként érkeztek, anyanyelvükről, népük megmaradásáról, oktatási gondjaikról, a moldáviai román többséghez fűződő viszonyukról szívesen beszélnek, de a politikai jellegű kérdésekre válaszolni nem érzik magukat sem eléggé felkészültnek, sem hivatottnak.

A küldöttség első útja a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumba vezetett, ahol a gagaúz-török gyerekeket moldávra oktató tanárnők nyílt román órán vettek részt, hogy képet alkossanak arról, mennyire magas szinten tanulják a székely gyerekek az állam nyelvét, szöges ellentétben Gagaúziával, ahol – bár a román az állam nyelve –, kevesen beszélik azt, és magát az államnyelvet is amolyan fél-idegen nyelvként tanítják.

A gagaúz pedagógusok elmondták: náluk a legtöbb iskolában a tantárgyakat oroszul tanítják, tehát se nem gagaúzul, se nem románul.  A kérdésre, hogy miért nem oktatják anyanyelven a tantárgyakat, mint ahogyan azt a magyarok teszik Erdélyben, többféle választ adtak, ezzel is jelezve, hogy érzékeny a téma számukra. A tanárok egy része úgy vélte, hogy bár autonóm területet harcoltak ki maguknak, a 150 000 gagaúz túl kis nép ahhoz, hogy olyan magas szinten érvényesítse az önszerveződés formáit, mint az erdélyi magyar.

Mások úgy vélték, nincs gagaúz tanárképzésük, és emiatt áll elő ez a – legalábbis európai szemmel látott – fonák helyzet. Ismét mások azzal magyarázták a dolgot, hogy a gagaúz (kék úz) nyelv csak a gagaúzok közötti kommunikációt szolgálja, felnőtt korban az orosz nyelv lesz az, aminek segítségével „jó” munkához lehet jutni. Hozzátették: bőven van munka a volt Szovjetunióban, sokan közülük természetesnek tartják, hogy az orosz városokban keressenek munkát.

A modern Megyei Könyvtár meglátogatása valósággal sokkolta a küldöttséget, hiszen a gagaúzok nemigen bővelkednek az anyanyelvükön írt könyvekben, kiváltképpen gyerekeknek szánt kiadványokban. A Fehér Holló Médiaklub javaslatára egyezség született arra, hogy Erdélyben szerkesztett gagaúz gyerekvers-kötet lásson napvilágot.

Andrei Jean-Adrian prefektus is fogadta a küldöttséget, s bár a vele való beszélgetés szívélyes volt és rendkívül barátságos, azon ártatlannak tűnő kérdése, hogy miért nem román tannyelvű iskolába látogattak el román órát hallgatni, megzavarta a gagaúz pedagógusokat, akik egyértelműen a gagaúz-székely közéleti kapcsolatok felvételére érkeztek.  A vendégek kaptak a prefektustól egy román lobogót is, aláhúzandó, hogy a megyében csak egyetlen hivatalos zászló van.

A Hargita Megyei Tanács márványtermébe népviseletbe öltözötten érkeztek a küldöttség női tagjai, így a „Minden kincsünk – anyanyelvünk! Ana Dilimiz - Bizim enginiimiz!”című nyilvános kerekasztal-beszélgetés szó szerint is színesre sikerült.

Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke nemcsak szeretettel, de empátiával is üdvözölte a vendégeket, akik a „prefektusi szigortól” egy kicsit elbizonytalanodtak. Így a meginduló kérdés-felelet maraton fokozatosan kapott lendületet a színek mellé.

A vendégek válaszaiból meglehetősen összetett kép alakult ki a román államnyelvű Moldávia ezen gagaúz-török autonóm területének mindennapjairól. Nyelvük a töröknek egy „archaikusabb” formája, de Törökországot csak a kultúra terén tekintik anyaországuknak. Az állam nyelvét általában nem beszélik, így a román szakos tanárnőknek nem leányálom a sorsa. Mivel bolgár kisebbségük is van (délen pedig bolgár, ukrán, románlakta települések veszik körül) az oroszt tekintik ún. interetnikus nyelvnek. Elismerték, hogy a román nyelv birtoklása nélkül nehéz a karrier lépcsőin feljebb kapaszkodni, de azt is, hogy az orosz nyelvet különösképpen tisztelik. Jövőjüket részben Európa vonzáskörében, részben az orosznyelvű világban képzelik el, legalábbis a munkalehetőségek terén. Politikai önszerveződésük nem éri el a politikai párt-szintet, de regionális parlamentjük, amelynek a feje a guvernátor, nagy tiszteletnek örvend körükben.

A kerekasztal-beszélgetést a zászlócsere zárta: a küldöttség minden tagja kapott egy székely zászlót ajándékba, miközben ők egyenként „letették” autonóm területük kék-piros-fehér zászlaját a moderátor Szabó Csaba „főholló” (civilben a Szórványtengely-mozgalom és a Fehér Holló Újságíró-sorozat alapítója) kezébe.

A zászlócsere nagycsaládias jelenete a Fehér Holló Újságíró-sorozat bemutatásával folytatódott, ahol is Sarány István (Hargita Népe) és Szabó Csaba (RTV Kolozsvár) ajánlották be Zászlópengetés illetve Jó Sándor Margarétái című médiapróza-kötetüket.

A mintegy kétórás rendezvényt a a Zsibora Néptáncegyüttes és a gagaúz vendégek táncos fellépése, majd Vitalij Manjul gagaúz folk-rapper rövid pódiumműsora zárta.

Szombaton, január 26-án a gagaúz küldöttség a székelység önszerveződési szintjeivel ismerkedett: Ditróban az egyházi autonómiát és a római-katolikus vallás megtartó erejét vizsgálhatták, Gyergyóremetén pedig a felelősségvállalás és a közösségi munka összefonódásait tanulmányozhatták.

A gyergyószárhegyi „szállástáborban” tartott kiértékelő gyűlésen a Fehér Holló Újságíróklub programtervet állított össze az „eredményekből”. E szerint a Komráti Líceum és a Márton Áron Gimnázium testvériskolai kapcsolatait igazgatói szinten fogják megteremteni, a gyergyóremetei és a Ceadir Lunga-i polgármesteri hivatal illetve vidéki iskolák „testvériesedését” pedig civil úton ültetik majd a gyakorlatba.

A meghívók és a meghívottak civil együttműködési munkaterveket kívánnak aláírni kulturális, gazdasági, oktatási és turisztikai téren egyaránt.

(aspektus.eu)