„Olvassák Kornait! Oroszország egyenest az ő könyvei szerint halad!” 

„Kornai János könyve talán sehol nem olyan aktuális, mint itt és most, Oroszországban” – jelentette ki Szergej Gurijev professzor, az Orosz Közgazdasági Iskola rektora a 2007. őszén Moszkvában, ahol közel száz tekintélyes orosz közgazdász és érdeklődő ünnepelte a szerzőt abból az alkalomból, hogy oroszul is megjelent A gondolat erejével című „rendhagyó visszaemlékezése” Okszana Jakimenko fordításában. 2010 februárjában újra Kornai Jánost köszönti az orosz közgazdász szakma, sőt, minden bizonnyal az egész közgazdász világ: az idén ugyanis a világhírű professzor kapja a nagytekintélyű Leontyev-díjat, amelyet a pétervári Leontyev Központ alapított a Nobel-díjas tudós születésének 100. évfordulóján, s amelyet azóta olyan személyiségeknek ítéltek oda, mint Leszek Balcerowicz, Jeffrey David Sachs, Anders Åslund, vagy a nemrég elhunyt orosz reformer, Jegor Gajdar.

A kitüntetett s a kitüntetés névadója egyaránt rendhagyó életutat járt be, ami azonban különös egybeeséseket mutat. Mindkettejük ifjúkorát kataklizmák törik derékba: Vaszilij Leontyev, akit  családjával együtt 1919-ben kilakoltatnak pétervári villájukból, majd 1922-ben rövid időre letartóztatják, mivel tiltakozott a neves orosz értelmiségiek Oroszországból való kényszerű kitelepítése ellen, 1925-től maga választja Szovjet-Oroszország elhagyását, s először csak 1958-ban látogathat haza. Kornai János, akinek ügyvéd édesapját 1944-ben munkaszolgálatra hurcolják el, ő pedig csodával határos módon menekül meg Budapest ostroma alatt, az 1970-es évek legelején ugyancsak a külföldi pályát választja, de neki már megmarad a vissza-visszatérés lehetősége. Közgazdasági munkásságuk kiindulópontjaként mindketten saját országuk gazdaságát kezelik: Leontyev 1925-ben, Berlinben első saját kutatását a Szovjetunió népgazdasági egyensúlyáról publikálja, Kornai János életművének egyik kulminációs pontja a „szocialista rendszer” gazdasági törvényszerűségeinek feltárása. Mindkettejük pályájának legtermékenyebb időszakai a Harvard egyetemhez kapcsolódnak – az orosz tudósé megszakításokkal 1931-től, Kornai Jánosé 1984-től.  Mindkettőjük munkássága nemzetközi színtéren teljesedik ki, mindketten tudatosan a nemzetközi tudományosság kritériumai és mércéi szerint építik életművüket, gondolataikat nemzetközi szakmai fórumok vitatják-cáfolják, majd erősítik meg. Eredményeik belső tartalmát nem e rövid köszöntő feladata ismertetni, szakmai lényegén messze túlmutató alapgondolata azonban megintcsak különös módon egymásra rímel: a szociális és gazdasági folyamatok egy keretben való megragadása, a közgazdasági modellek mögötti társadalmi tendenciák kutatása. S életrajzuk – a kitüntetés pillanatában Pétervárott, ahol Leontyev diplomázott, majd 1990-ben díszdoktorrá választották – most ismét összetalálkozik.

Kornai János Oroszországban már jóideje szakmai tekintélynek számít és személyes népszerűségnek örvend mind az idősebb, mind a legfiatalabb közgazdász-nemzedék körében. "Életműve irányadóvá, sőt iskolateremtővé vált a szovjet közgazdaságtan meghatározó részeiben - emelte ki a szakmában világszerte magasan jegyzett fiatal professzor, Jekatyerina Zsuravszkaja, a moszkvai Közgazdasági és Pénzügyi Kutatóközpont tudományos igazgatója, aki ugyancsak Kornai-tanítványnak tekinti magát, Viktor Mejerovics Polterovics professzor, az Orosz Tudományos Akadémia Központi Matematikai Intézetének főmunkatársa nemcsak Kornai matematikai közgazdasági modellezésben kifejtett tevékenységét, elméletalkotó és módszertani munkásságát értékelte rendkívül nagyra, hanem a következetes etikai alapállását és az ideologikus megközelítésekkel szembeni következetes tudományos pozícióját is kivételesnek nevezte. "Kornai János a mi szerzőnk" – jelentette ki  Szergej Vinokur, a Voproszi Ekonomiki, folyóirat szerkesztője (maga is számos Kornai-írás fordítója), amely mint vezető orosz gazdasági akadémiai folyóirat Kornai Jánost a legfontosabb külföldi szerzőként tekinti sajátjának (honlapjukon fotója a nyitóoldalon szerepel), 1989 óta rendszeresen publikálják cikkeit, kiadójuk jelentette meg az Indulatos röpiratot. A nemhivatalos közgazdasági gondolkodásban Kornai már a nyolcvanas évek óta jelen van: a Hiány orosz fordítása például már 1983-ra készen állt, de hivatalosan csak 1990-ben adták ki; egészen "szigorú őrizetben" tartották. "Én Novoszibirszkben, az ottani akadémiai részleg egyik vezetőjétől egyetlen éjszakára kaptam meg a páncélszekrényből a gépiratot - mesélte Viktor Sejnisz professzor -, óriási hatással volt rám ez az igazi politikai gazdaságtan."

A gondolat erejével  orosz kiadása után azonban Kornai János neve “bevonult” az orosz internetes fórumokra is: 2007. december 31-én például épp a Hiányról indult vita az életrajz idevonatkozó része kapcsán, amelyben az egyik hozzászóló ilyen felszólítással utasította rendre vitapartnerét: „Olvass Kornait, és akkor lesznek érveid!” Kornai olvasására  szólította fel  olvasóit a Gazeta című lap (a The Daily Telegraph orosz kiadása) cikkírója, aki ezt a kérdést teszi fel: „Mi a közös Szergej Ivanovban és Kornai Jánosban?”, arra utalva, hogy az akkori miniszterelnökhelyettes vésztjóslón azt nyilatkozta: ideje felidézni „a rég elfelejtett szovjet szót, a deficitet”. A szerző akkor így zárta cikkét: „mennyivel reményteljesebb lenne az életünk, ha Kornai ismertsége Oroszországban fordított arányban állna Szergej Ivanovéval”.

Próféciája mostanra megvalósult: Kornai Jánost ma Oroszországban is jobban ismerik, mint Szergej Ivanovot.

És Kornai Jánost ma Oroszországban is együtt emlegetik a legnagyobbakkal, a legnagyobbak közt. Őszintén köszöntjük mi is!