Morcsányi Géza, a nagybetűs értelmiségi és nagyszerű ember rendkívül gazdag és sokrétű pályáján az orosz kultúrát is kiemelt figyelemben részesítette és magyarországi befogadását hathatósan elősegítette. Ezért is neki ítélte oda az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért Alapítvány kuratóriuma 2010-ben a Pro Cultura Hungaro-Russica nagydíját.

Az orosz kultúrához való kötődéséről a rá jellemző mélységgel és egyszerűséggel beszélt Pogonyi Lajosnak egy 2005-ös Népszabadság-írásban:

„Úgy hozta a sors, hogy Morcsányi részképzésen fél évet Moszkvában tölthetett. Mindez 1973-ban történt. Akkor szeretett bele az oroszokba, az orosz nyelvbe? Kik voltak a kinti barátai? Megismerkedett-e az ottani ellenzékiekkel? - kérdezem.

Moszkvai pszichológus barátját éppen kidobták az állásából, aztán amiatt zaklatták, hogy mért nincs munkahelye. Vele Morcsányi tízegynéhány évvel később New Yorkban találkozott. "A kinti orosz ellenzékiektől tudtam meg, hogy létezik a Szabadság Rádió, és Moszkvában olvastam a Gulagot szamizdatban, sokadik gépelt példányban". A mindennapi élet, a város szép és izgalmas volt, ugyanakkor nagyon sok borzalmat is megmutatott. Az orosz nyelv szeretete egyébként még az általános iskola hatodik osztályára datálódik, amikor egy bohém, mókás kedvű tanárember révén Morcsányi beleesett az oroszba, akkor, amikor nem volt éppen divatos dolog "ruszkit" magolni. A gimnáziumban is remek orosztanárt fogott ki, akitől nagyon sokat tanult: szótárazni, bonyolult szövegeket fordítani. És ez "így maradt", sőt az egyetemen is folytatódott.

- Lehet, hogy a kommunizmus fellegvára, Moszkva tette magát is másként gondolkodóvá? - kérdezem. Vagy ahogy egyszer mondta magáról Morcsányi: "szorgalmas tanuló voltam, következésképpen nem is lettem igazi lázadó". - Valóban sohasem voltam lázadó alkat, de részben a moszkvai élmények, meg valami itthoni KISZ-es affér miatt még egyetemista koromban egy barátommal együtt kiléptem az ifjúsági szervezetből, de ennek akkor már nem volt különösebb visszhangja - mondja.

Utánanéztem: harmadéves egyetemistaként Morcsányi megnézte a Pesti Színházban Darvas Ivánnal az Egy őrült naplóját. Igaz-e, hogy rengetegszer látta? Igaz. Morcsányi azóta lefordította a Radnóti Színház számára a Ványa bácsit, a Háztűznézőt, majd jött a Három nővér, a Sirály, amelyet a Krétakör Színház ad Siráj címmel, (nem az ő ötlete volt, hogy "ly" helyett "j"-vel írják ki a plakátokra a Csehov-darab címét) és most a Cseresznyéskertet próbálják a Radnóti Színházban. Az ő fordításaiban a "galambocskám" kifejezés nem fordulhat elő, mint mondja, "az mást jelent oroszul". Külön boldogság számára, amikor azt érzi, hogy a színészek "tudják használni" az ő fordítását.”

Morcsányi Gézát több mint négy évtizede ismerem. Nem voltunk közeli kollégák, de nagyon sokszor akadt egymással dolgunk életünkben. Szavakkal leírhatatlan remek ember volt. Hitet adott az evilági túléléshez.