OROSZVALOSAG.HU


Az oroszok és a vodka

  |  2022-05-15 21:32:08  |  
Mirkó Anna Regina

Az oroszok és a vodka

Azt hiszik, hogy mi azt hisszük

 Az oroszok és a vodka
Balassa Nikolett plakátterve

Az oroszvalóság oldalán számos írást olvashattak már az oroszokkal kapcsolatos sztereotípiákról és az oroszok nemzeti sajátosságairól. Az orosz nemzetről – mint általában valamennyiről – megannyi tévképzet él, sokszor politikai érdekek mentén is hajlamosak vagyunk ezt vagy azt gondolni róluk, persze ez valójában minden nemzetről elmondható. (Kivéve azokról, amelyekről nem gondolunk semmit, mert annyira távoliak, hogy nincs ismeretünk velük kapcsolatban, így sztereotípia sem alakulhatott ki róluk. Például Tuvalu. Hallott itt, Közép-Kelet Európában valaki valamit azzal kapcsolatban, hogy milyen egy tipikus tuvalui? Na, ugye.)

Olyan kutatóként, aki arra adta a fejét, hogy az orosz nemzeti identitást írja le, kimondottan kiélesedtek az érzékszerveim az oroszokkal kapcsolatos sztereotípiákra. Baráti beszélgetések, Facebook kommentek, tömegközlekedési eszközökön elcsípett félmondatok-mondatok, a sztereotípia gyűjtögetés igazi kincsestára. Az általam eddig leginkább szignifikánsnak ítélt, legjobban elterjedt – Európában és általában a világ fejlett felén – nézetek közül is talán a legjellemzőbb, hogy az oroszok rengeteg vodkát isznak – persze, ég óvjon attól, hogy sztereotipizáljam a sztereotípiákat. Emellett valamiért legalább vicc szinten elterjedt nézetek, hogy az oroszok medvét tartanak háziállat gyanánt, éjjel-nappal usánkában járnak és fél vállukon cipelik a kivágott nyírfákat. Haladóbb szinten már olyasmi is előfordul, hogy jól balettoznak, hagymakupolás templomaik vannak és a valaha létezett legnagyobb írók, zeneszerzők, festők és tudósok igen jelentős része volt orosz. Ugyebár, a sztereotípia nem csak negatív lehet. Ami számomra rendkívüli módon meglepő, hogy gyakran megjelenik a szegénység tematikája is, hogy az orosz nemzet szegény, hogy áruhiány van. Mintha egyszerűen nem tudnák lehántani magukról a Szovjetunió szétesését követő néhány év állapotának subáját.

Ebből a felsorolásból a nyilvánvaló túlzásokkal (medve, nyírfa, usánka) nem kívánok foglalkozni. Azzal, hogy miért él továbbra is a nyugati fejek nagy részében az a képzet, hogy Oroszországban dúl a szegénység, szintén nem, ez a téma ugyanis túlságosan összetett ahhoz, hogy érdemes legyen egyetlen cikkben tárgyalni. Vegyük hát elő a jó öreg vodkát. Nem a legfontosabb, hogy mit (és mennyit) iszik egy nép, mégis, valahogy ez a legerősebb sztereotípia az oroszokkal kapcsolatban, mely egyesek szemében a csodálat, másokéban a nevetségesség tárgyává teszi az orosz nemzetet. Azonban, ha már ítélkezünk vagy véleményt alkotunk, nem árt tudnunk, hogy valójában milyen az oroszok kapcsolata a vodkával. Kis történeti kitekintő és egy kiváló komédia kapcsán ismertetem ezt a kapcsolatot, a cikk végén pedig az olvasó kap egy használati utasítást ahhoz, hogyan vodkázzon úgy, mint egy orosz.


Vodkáról, röviden


Az oroszországi szeszgyártás kezdeteitől egészen 1936-ig Oroszországban (avagy az Orosz Birodalomban) jogilag kétféle alkohol létezett. Bornak (gyakran kenyérbornak, хлебное вино) nevezték azt az italt, amelyben alkoholon és vízen kívül más nem volt. Ha bármilyen ízesítő adalékot adtak a borhoz, és további lepárlásokat végeztek, az italt vodkának nevezték. A vodka szót legelőször 1533-ban írták le, azonban ekkoriban még orvosságként kezelték ezt az alkoholos oldatot. Csupán a 17. században kezdtek a vodkára italként tekinteni, azonban ekkoriban a vodka annyira drága volt, hogy csak a gazdagok számára volt hozzáférhető. I. Péter cár uralkodása alatt vezettek be szabványt arra, hogy az égetett szeszeknek milyen erősségűeknek kell lenniük (pontosabban az égetési mechanizmust határozták meg annak érdekében, hogy ezek a termékek sztenderd mennyiségű alkoholt tartalmazzanak), ekkoriban ez nagyjából 38 fokot jelentett. 1868-ban minimum 40 fokban határozták meg a kívánatos alkoholtartalmat.

1936-ban fogadtak el azt a GOST-ot, avagy állami sztenderdet, amely meghatározta, hogy a tiszta víz és alkohol keverékét vodkának kell nevezni. Erre az időpontra datálható, hogy a vodka elnyerte mai imidzsét, és mindenki számára hozzáférhetővé vált, így az orosz nemzet és a vodka, a mai értelemben vett vodka története voltaképpen kevesebb mint százéves. És hogy akkor mit ittak az oroszok az alatt a potom párszáz év alatt, míg nem volt vodka? Jellemzően árpasört és ilyen-olyan likőröket, párlatokat, illetve létezik pálinka Oroszországban is, ők szamagonnak hívják.


A Mengyelejev-legenda


Városi legenda formájában tartja magát a történet, mely szerint a vodka ideális formuláját Dmitrij Mengyelejev dolgozta ki, ő kanonizálta azt a bizonyos 40 térfogatszázalékot, melyről az ikonikus orosz vodka is kapta a nevét, a Russkiy Standart. A mende-monda nem teljesen alaptalan, és tény, hogy Mengyelejev munkássága nagyban hozzájárult a modern szeszgyártás kialakulásához (is). Az alkohol és a víz kombinációjáról című munkájában, mely a kormány utasítására készült, a vizes-alkoholos oldatok fajsúlyának kérdését tisztázza. Erre azért volt szükség, hogy az alkoholos italok gyártásánál pontosan meg lehessen határozni, hogy milyen alkoholszázalékú lesz a végeredmény. És hogy miért lehet kizárni, hogy az a szépen, romantikusan csengő történet igaz, mely szerint az orosz vodka is a periódusos rendszer atyjának fejéből pattant ki? Azért, mert Mengyelejev a fent említett tanulmányában csak a 40-100 tömegszázalék alkoholtartalmú oldatokat vizsgálta. 40 tömegszázalék 47,4 térfogatszázaléknak felel meg. Vagyis Mengyelejev egyszerűen nem juthatott el a vodka 40 térfogatszázalékáig ebben a dolgozatában.


A nemzeti vadászat sajátosságai


Most, hogy tisztáztuk, mi fán is terem a vodka és a vodka történelme, tisztázzuk azt is, hogy a fogyasztása körül milyen tévképzetek keletkeztek. Ehhez pedig segítségül hívunk egy kiváló orosz komédiát, a Nemzeti vadászat sajátosságai (Особенности национальной охоты 1996 rend.: Alekszandr Rogozskin) című filmet. Alaptörténete igen egyszerű, ezzel együtt is a film hihetetlenül szórakoztató és a legjobb, hogy leírhatom a történetét, és még akkor is lesz értelme megnézni. Elspoilerezhetetlen, mert ebben a filmben nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem hogy hogyan történik. A története? Egy fiatal finn srác, Raivo elmegy Oroszországba, hogy egy baráti társasággal együtt az orosz erdők közepén tanulmányozza, milyen az, amikor az oroszok vadásznak. Szociológusként ez a film igazi gyöngyszem, hiszen nem csak azt tudjuk meg belőle, mit gondolnak magukról az oroszok, de megtudjuk azt is, hogy mit gondolnak arról, hogy mások mit gondolnak róluk. Nem hiszem, hogy lelövöm a film poénját azzal, ha elárulom, hogy Raivo nem azt tudja meg, hogyan vadásznak az oroszok, hanem azt, hogy hogyan pihennek – a pihenéshez pedig hozzátartozik a vodkázás is.


Mi az, ami első látásra fel fog tűnni? A koccintás. Talán a legmarkánsabb képzet az oroszokról az, hogy emelik poharukat, nazdarovje, és lehajtják. Nem, az oroszok nem koccintanak nazdarovjéval, ezt akkor mondják, ha tüsszent valaki. Ha isznak, és valamire isznak, mindig a за- prepozíciót használják, ha az egészségre isznak, akkor за здоровьие, za zdorovje, de ez nem gyakran történik. Szedjük hát pontokba, hogy mit is tanulhatunk Kuzmicséktól, az Особенности национальной… filmsorozatból! (összesen három része van a filmnek, a Nemzeti halászat, a Nemzeti vadászat és a Nemzeti politika sajátosságai)


Vodkázzon úgy, mint egy igazi orosz!


1. Első lépésként nem árt kimenni a dácsára, vagy legalábbis valahova, ahol van banyja, vagy legalább szauna. Ennek hiányában marad a konyha, vagy szimplán egy terített asztal, bárhol.
2. Készítsen elő savanyúságot. Kovászos uborkát mindenképpen, jó, ha van kéznél füstölt-szárított hal is. Legyen kéznél fekete tea is.
3. A poharakat töltse meg. Ne igyon egyedül, ezt a magyarok is tudják, ökör iszik magában.
4. Állítson fel egy sorrendet, mikor mire fognak inni. Első körben tanácsos a találkozásra (за встречу, za vsztrécsu), második körben a barátságra (за дружбу, za druzsbu), ha tényleg nincs jobb ötlet, akkor lehet az egészségre, vagy bármilyen tetszőleges, kellemes dologra. Ha elhunytról emlékezünk meg, természetesen az első kört az ő emlékének kell szentelni.
5. Lehúzhatja a pohár tartalmát egyben is, de nem elvárás. Abban a pillanatban, hogy leért a vodka, levegőt se vegyen, harapjon hozzá egy falat kovászos uborkát, vagy bármilyen savanyúságot. Erre a folyamatra az oroszoknak még külön igéjük is van, azt mondják, zakuszity (закусить), azaz harapni hozzá valamit. Újratöltés előtt eszegessen füstölt halat, salátát.
6. Ha úgy érzi, kezd a fejébe szállni, főzzön egy erős fekete teát, igya meg. Amennyiben sikerült teljesíteni az első pontban foglaltakat és épp kéznél egy szauna, vagy legalább gőz, menjen be, izzadja ki az alkoholt és kezdődhet minden elölről.


Ну, за дружбу!
https://www.youtube.com/watch?v=0ngLoI7cAtk

Az oroszok és a vodka

"A részegség haszna és elérésének szabályai" (3. kiadás, Szentpétervár, 1837.)

Cimkék: Mengyelejev, GOST, vodka, Alekszandr Rogozskin
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat