"A végzetes napon, 1581. november 9-én a cár egy szál ingben találta menyét a durranásig befűtött kályha mellett. A korabeli Oroszországban uralkodó erkölcsi normák három réteg ruha viselését írták elő egy magára valamit adó nőnek. A helyiségbe belépő Ivánt az „erkölcstelen” látvány éktelen haragra gerjesztette. Amúgy sem szívlelte menyeit. Addigra már fia két feleségét zárta kolostorba, s ez, a harmadik is csak azért kerülte el sorsát, mert áldott állapotban volt. De most csordultig telt a pohár; a cárnak jó alkalom kínálkozott arra, hogy menyét alaposan elnáspángolja. Amikor a férj a felesége védelmére sietett, neki is jutott az atyai ütlegekből. A fémbot ütése a halántékát érte, a cárevics néhány nap múlva belehalt a sérüléseibe. A rémült fiatalasszony elvetélt. IV. Iván egyetlen unokája halva jött a világra. A pillanatnyi őrület után magához térő cárt megviselte az eset; súlyos és hosszan tartó apátiába esett.

Erre minden oka meg is volt, hiszen sorban következő fia – a trónörökössé előlépett Fjodor – gyengeelméjű volt. Az ország bel- és külpolitikai, gazdasági és katonai, valamint dinasztikus csődbe került. A cár minden társadalmi erőt elidegenített magától terrorpolitikájával. A livóniai háborút ugyan negyedszázados küzdelem után sikerült befejezni, de az ország erejét felemésztő harc nem hozott sikert, sőt az orosz államtól nagy területeket ragadtak el az ellenfelek. A cár a szakadék szélére sodorta az erőtől duzzadó birodalmat. Iván mindössze bő két évvel élte túl fiát. Élete végére elhatalmasodott rajta egyfajta, utólag természetesen nehezen diagnosztizálható idegbetegség. Ez teljes szenilitással párosult; az elaggott uralkodónak kedvenc szórakozása az volt, hogy csillogó drágaköveit nézegette. Állapota 1584 februárjának végére vált válságossá. A cár végrendeletet készíttetett, amellyel sok tekintetben szembefordult egész addigi politikájával, továbbá utasította a kirillo-beloozerói kolostor barátait, hogy imádkozzanak felépüléséért. A halál 1584. március 19-én, a sakktábla mellett érte."
(Részlet Szvák Gyula „Oroszország zavaros időszaka” (Budapest, Russica Pannonicana, 2009, 32-34.) c. munkájából.)

A végzetes nap végzetes eseményét örökíti meg Ilja Repin „Félelmetes Iván és Iván fia 1581. november 16-án” című, 1883-1885 között készített festménye, amely a gyilkos autokrata ábrázolása miatt akárcsak első kiállításán 1885-ben, úgy napjainkban is erősen megosztja a közönséget. III. Sándor cár először rövid időre be is tiltotta bemutatását, a 2010-es évek elején pedig pravoszláv aktivisták egy csoportja felhívást tett közzé, amelyben eltávolítását követelték a Tretyakov Galériából. A képet 1913-ban és 2018-ban is vandál módon megrongálták.

A fentebb leírt jelenet egyébként egy korabeli forrást, Antonio Possevino pápai legátus leírását veszi alapul, míg Repin a nagy orosz történész, Nyikolaj Karamzin verziójából indult ki, aki szerint a cár állítólagos összeesküvési szándéka miatt ölte meg hirtelen haragjában a cárevicset.