A Gazprom Media Holding érdekeltségébe tartozó orosz tévécsatorna, a TV-3 komoly és aktuális témát választott 2018 őszén az Egy közönséges nő (Обычная женщина) című sorozat bemutatásával.  

 

 

 

Mint mindenütt a világon, Oroszországban is a sorozatok virágkorát éljük. (Néhány kiváló orosz sorozatról már írtam a közelmúltban.) Az utóbbi időben főként a legvagányabb és legfiatalosabb orosz tévécsatorna, a TNT produkciói arattak nagy közönségsikert (például az 1990-es évek mögé utólag is görbe tükröt tartó A tesitanár; vagy a szovjet nosztalgiát tinihorror formájában tálaló Csernobil: elidegenedési zóna), és az Egy közönséges nőben is tetten érhetők azon, elsősorban humoros stíluselemek, melyek a TNT-s sorozatok jellemzői.

Az Egy közönséges nő is gyors, lendületes, időnként kimondottan humoros hangvételű, jól megszerkesztett sorozat. Témája azonban végtelenül szomorú és elkeserítő. Hasonlóan az elmúlt évek jó és népszerű oroszországi alkotásaihoz, ez a sorozat is kőkemény kritikát fogalmaz meg a fennálló társadalmi viszonyokkal szemben.

Borisz Hlebnyikov filmje a 2018-as Moszkvában játszódik. Főszereplője egy kétgyermekes, áldott állapotban levő családanya, Marina, akit Anna Mihalkova (Nyikita Mihalkov lánya) alakít fantasztikusan (játékáért elnyerte a legjobb női sorozat-főszereplőnek járó díjat a franciaországi Festival Séries Mania nemzetközi díjkiosztóján). A nő – mint kiderül, veszteséges – virágboltot üzemeltet, de ez csak fedővállalkozás, mert valójában lányokat futtat, egész pontosan szűz lányokat árul exkluzív szolgáltatásként gazdag ügyfeleknek. Családja nem is sejti, hogy mivel foglalkozik a látszólag közönséges asszony. A joviális papucsférjnek tűnő orvos családfő (Jevgenyij Griskovec) szintén kettős életet él, szeretőt tart, aki ráadásul terhes. Két lánygyermekük egymást marja, miközben szüleiktől is elidegenednek. A sorozat amúgy kimondottan feminim jellegű, a férfiak csak epizódszereplők ebben a csavaros történetben.

A történet szerint megölik Marina egyik prostituáltját, váratlan helyzetek és bonyodalmak követik egymást, de ezekből a főszereplő nő elképesztő hidegvérrel és furfanggal mindig kiverekszi magát, annak ellenére is, hogy egy fiatal, tehetséges (és masszív alkoholista) nyomozólány piócaként tapad rá. A sorozat folyása közben végül megtudjuk, hogy mik azok a körülmények, melyek az eredetileg rendes, középosztálybeli moszkvai családot görbe útra vitték. S végül is éppen a „körülmények” azok, amelyek lesiklatták egyenesen haladó pályájáról az átlagos moszkvai családot. A „körülmények”: a mindent átszövő korrupció, a kisember kiszolgáltatottsága a hatalom előtt, a mindenható FSZB, a családok érzelmi kiüresedése, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a nagyvárosba kerülve prostitúciót választó fiatal lányok, a bűnözésbe menekülő agresszív kamaszok, a mindenki átver mindenkit Magyarországon is jól ismert világa. Noha többnyire jó anyagi körülmények között élő embereket láthatunk, a közeg mégis fullasztó (a sorozatban Moszkva szürke és jellegtelen betonkolosszusként van ábrázolva). A fentiek figyelembevételével ezért is bravúros, hogy a sorozat végig feszült, lendületes, érdekes, és nem egyszer humoros is tud lenni.

A sorozat igen jó osztályzatokat kapott a legjelentősebb orosz filmes oldalon, a kinopoisk.ru-n (7,6), ezzel 2018 egyik legjobb orosz filmjének számít. És ez bizony már a sokadik olyan orosz film a közelmúltból, amely többek között éles társadalomkritikájával nyeri el a nagyközönség tetszését, utalva a mai oroszországi társadalom érzéseire. Az is figyelemreméltó, hogy Oroszországban az elmúlt években számos, a fennálló hatalmi viszonyokkal szemben igen éles kritikát megfogalmazó film készült, és ez a „társadalomkritika” nem csupán elvont művészfilmek sajátja, hanem már-már elmaradhatatlan része a könnyedebb hangvételű sorozatoknak is.

 

 

 

Cimkék: Egy közönséges nő, sorozat, Marina, Moszkva, 2018

Országok: Oroszország