„Oroszországban május 9. ugyanazt az üzenetet hordozza, mint Önöknél, Olaszországban április 25. Ez a felszabadulás napja, egy igazi nemzeti ünnep, mely a teljes orosz népet megmozgatja. 1945. május 9-én szabadította fel a Vörös Hadsereg Prágát, az utolsó európai náci erősséget” – ezekkel a szavakkal, ezzel a történelmi párhuzammal nyitotta meg 2010. május 9-én, a Nagy Honvédő Háború 65. évfordulóján Alekszej Paramonov milánói orosz konzul a nagyszerű, embereket és művészetet, múltat és muzsikát összekötő zenés eseményt Lombardia fővárosának világhíres koncerttermében. „Oroszországban ma ünneplik a Nagy Honvédő Háború során kivívott győzelem 65. évfordulóját, egyben az európai háborúskodás végét, a béke eljövetelét a második világháború borzalmai után” – pontosította szavait az orosz diplomata, majd sietve hozzátette – „Itt, Milánóban az ünnepséget a zene közösségformáló erejére szerettük volna bízni, egy olyan nyelvre, mely mindenki számára pontosan érthető és nem kíván fordítást. Ezek a hangok egyformán közel állnak a hallgatósághoz.” Paramonov természetesen nem felejtette el megmagyarázni, hogy miért éppen Sosztakovics hetedik szimfóniájára, a híres „Leningrád”-ra esett a választásuk. „Sosztakovics e művet Leningrád 842 napos ostroma során írta, mely 1941 és 1943 között közel egymillió-kétszázezer ember halált okozta több hónapos szenvedés és éhezés után. Az egykori főváros lakosságának fele odaveszett a náci támadás és körülzárás idején.  Jól halljuk az ostromlott Leningrád hangját, érezzük a városiak szenvedését és fájdalmát. Sosztakovics műve emlékeztet minket arra, hogyan gondoltak vissza az oroszok ezekre a napokra, az életben maradás harcára a halállal szemben, a szeretet csatájára a gyűlölet, a béke küzdelmére a háború ellen. Ezekből az örök ütközetekből csakis a jó, az élet, a szeretet és a béke kerülhetnek ki győztesen.”

Az elmondottakon túl a híres szimfónia egy másik, nem kevésbé fontos üzenetet hordoz Milánó számára. „Az Önök otthona, Milánó 1961 óta testvérvárosi viszonyt ápol Leningráddal, a mai Szentpétervárral. Emlékeztetve erre a kötelékre, az est a két ország himnuszainak felcsendülő hangjaira veszi kezdetét” – tette hozzá a kiváló külügyér. A himnuszok és a hivatalos személyek, így Paramonov és az Orosz Föderáció római nagykövete, Alekszej Meskov továbbá a milánói polgármesterasszony, Letizia Moratti beszédei után, a Szent Háború (Священная война) népi eredetű dalt szólaltatták meg és elénekeltek a híres olasz partizánéneket, a Ciao Bellát is. Az egész estés koncert végén, mintegy az ünnepség zárásaként levetítették a „Nagy Honvédő Háború krónikája 1941-1945” című dokumentumfilmet is. A Verdi nevét viselő kórust és szimfonikus zenekart Jevgenyij Buskov karmester vezette, aki korábban hegedűművészként (Csajkovszkij és II. Erzsébet-díj) tett szert világhírre, és egyre népszerűbb Európa és Észak-Amerika színpadain is.