Szvjatoszlav Belza 1942. április 26-án született, a híres szovjet kritikus és zeneszerző, Igor Belza fiaként. Apja tréfásan úgy fejtette ki a vezetéknevét, mint „a Szerző  Felesleges Ismereteinek Nagy Enciklopédiája” („Большая Энциклопедия Лишних Знаний Автора”) és gyermekkorától kezdve, saját elmondása szerint, Szvjatoszlav „túl volt táplálva zenével”. Nehéz felsorolni az összes hírességet, a kultúra mestereit, sőt a géniuszokat, akik a zenetudós Belza házát látogatták, így a szülők nem kételkedtek abban, hogy a fiúra művészi karrier vár.

De, miután elolvasta a „Három testőrt”, az ifjú Szvjatoszlavnem akar zenét tanulni, hanem úgy döntött, hogy vívással fog foglalkozni, amiben sikereket ért el. A Moszkvai Állami Egyetem Bölcsészkarának hallgatójaként nemcsak az összes kari versenyt nyerte meg, hanem moszkvai ifjúsági bajnok is lett. Az arisztokratikus gyökerekkel rendelkező fiatal sportoló választás elé került, aminek eredményeként, ugyan nem éppen habozás nélkül, de végül mégiscsak a tudomány mellett döntött. 1965-ben Szvjatoszlav Belza a Világirodalmi Intézetnél kezd dolgozni és az „Irodalmi Újság” külföldi kultúra rovatának szerkesztője lesz.

1987-ben Belza egy barátja, Jurij Szenkevics ajánlására a TV munkatársa lesz. Sokan emlékezhetnek a „Zene az Éterben” („Музыка в эфире”) című műsorára, melyet kezdetben az ORT-n (ma Pervij kanal, Első csatorna) sugároztak, majd a „Kultúra” tv-csatornán. A zenei körökben „Igorevics herceg”-ként ismert Belza a televíziónak köszönhetően vált széles körben ismertté, mint a koncertek, show-k és kulturális-ismeretterjesztő műsorok állandó vezetője, számos jelentős zenei eseményt mutatott be, melyeket a nézők milliói követtek figyelemmel.

Mihail Szeszlavinszkij, a Szövetségi Sajtó- és Tömegkommunikációs Hivatal vezetője megjegyezte, hogy Szvjatoszlav Belza az orosz kultúra egyik jelképe, aki visszatükrözte korát, és a kor visszatükröződött benne. „Szerencséje volt egy egyedülálló családba születni, amelynek egyszerűen fantasztikus könyvtára volt. A bibliofíliát, ezt a nemes betegséget Belza apjától örökölte és egész életében gyűjtötte a könyveket. Ezenkívül a könyvet nemcsak szövegként értelmezte, hanem mint a nyomtatás művészetének termékét. Belza több mint 300 publikációt, irodalomtörténeti és irodalomkritikai munkát, folyóirat-cikket hagyott hátra. Az általa több mint harminc évvel ezelőtt összeállított „Homo Legens”(„Olvasó ember”, 1983) című irodalmi idézetgyűjtemény az irodalom számos szerelmesének kézikönyvévé vált” - mondta Szeszlavinszkij.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Dmitrij Medvegyev miniszterelnök részvétüket fejezték ki a családnak és a hozzátartozóknak. Gyenyisz Macujev zongorista, Szvjatoszlav Belza barátja pedig ezt mondta a Pervij kanal adásában: „Azt mondják, nincsenek pótolhatatlan emberek. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Mert én most nem tudom elképzelni országunk és egyáltalán kultúránk zenei, színházi és fesztiváléletét Szvjatoszlav Belza nélkül. E nélkül az egyedülálló, tiszta és önzetlen, jóságos és becsületes ember nélkül. Nem találok szavakat, hogy arról beszéljek és azt kommentáljam, ami gyakorlatilag egy órája történt. Óriási veszteség ez kultúránk számára”.

lenta.ru