A közelmúltban hirdették ki a legrangosabb orosz irodalmi kitüntetés, a Nagy Könyv jelöltjeit. Az úgynevezett „hosszú listán” szereplő 36 művet egy szakértői bizottság több száz orosz nyelven kiadott könyv közül választotta ki. Erre a nívós listára felkerült Valerij Jeszipov Salamovról szóló műve is.

A Nagy Könyv zsűrijének egyik tagja, az irodalomkritikus Natalja Ivanova szerint Jeszipov könyve a kitüntetés egyik nagy esélyesének számít, elsősorban főhőse miatt. A Nagy Könyv történetében immár hagyománynak számít, hogy a műveket gyakran nem írójuk művészi tehetsége, hanem hősválasztásuk okán díjazzák, például az elmúlt években Dmitrij Bikov Paszternak és Ljudmila Szaraszkina Szolzsenyicin című műveit - nyilatkozta Ivanova a Novije Izvesztyija című újságnak adott interjújában. A jelentős anyagi támogatással járó kitüntetést novemberben fogják átadni a legjobbnak ítélt könyv írójának.

Valerij Jeszipov Salamov című műve 2012-ben jelent meg. Ez az első Salamov életrajz, amely az író hagyatékában fennmaradt dokumentumokra támaszkodva igyekszik átfogó és objektív képet nyújtani a művész életpályájáról. Salamov életművének megismertetésében és népszerűsítésében nagy szerepet játszik a honlap, amelyen az író művei és feljegyzései olvashatók, valamint a szülővárosában, Vologdában működő Salamov Lakásmúzeum.

Varlam Salamov a sztálini lágerek túlélője és egyben korának egyik legtehetségesebb írója volt. Ennek ellenére műveit méltatlanul kevesen ismerik mind Oroszországban, mind külföldön. A szovjet korszakban mellőzött író volt, és megítélésében a rendszerváltás utáni időszakban sem történt lényeges változás. Életművét csak az utóbbi években kezdték el kutatni és érdeme szerint elismerni. Személyét és művészetét a mai napig számos legenda és félreértés övezi.

Varlam Salamov 1907-ben született Vologdában, Észak-Oroszországban. Édesapja a helyi székesegyház papja, a pravoszláv egyházon belüli hitújító mozgalom résztvevője volt. Apja humanista és forradalmi elképzelései mély nyomot hagytak a későbbi író értékrendjében. Az 1920-as évek második felében egyetemi tanulmányai mellett, baloldali ellenzékiként, aktív politikai tevékenységet folytatott, majd közel két évtizedet raboskodott sztálini lágerekben: 1929-1932-ig a viserai lágerben, majd 1937-51-ig a kelet-szibériai Kolimán.

Az átmeneti politikai enyhülés következtében Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényének 1962-es publikálása után sorra jelentek meg a korábbi lágerrabok által írott művek, de Salamov öntörvényű, független természete miatt nem tudott és nem is akart beilleszkedni a hruscsovi „olvadás” kompromisszumokkal teli szellemi életébe. Éles polémiát folytatott a lágerirodalom legnagyobb tekintélyének számító Szolzsenyicinnel művészi, politikai és elvi kérdésekben. Salamovnak élete során csak néhány műve jelenhetett meg hazájában, azok is a cenzúra által jelentősen megnyirbálva. Fő művét, a Kolimai elbeszéléseket orosz nyelven először 1978-ban, Londonban publikálták.

Jeszipov művének jelölése a Nagy Könyv díjra jelzi, hogy Oroszországban megnőtt az érdeklődés Salamov személyisége és művészete iránt. Nagy valószínűséggel egy ilyen rangos elismerés segítene népszerűsíteni és szélesebb körben megismertetni egy olyan író pályáját, akinek mind személyisége, mind pedig művészete alapján a XX. század legnagyobbjai között van a helye.

Forrás

Az orosz irodalom története 1941-től napjainkig. II. kötet. Szerk. Hetényi Zsuzsa. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.

Валерий Есипов: Шаламов. Жизнь замечательных людей. Москва, Молодая Гвардия, 2012.

Mark Goloviznyin: Varlam Salamov „felszabadítási teológiája”. In: Eszmélet. 95. szám, 2012. ősz. 114-127.

Szergej Szolovjov: Az elkerülhetetlen magány. Varlam Salamov és az eszmei örökség. In: Eszmélet. 95. szám, 2012. ősz. 98-113.

Szergej Szolovjov: Salamov és Szolzsenyicin. In: Eszmélet. 95. szám, 2012. ősz. 128-135.

http://shalamov.ru/

http://www.newizv.ru/culture/2013-04-26/181757-est-chto-chitat-i-est-o-chem-dumat.html