Minden évben izgalommal várjuk, vajon megtelik-e a Kari Tanácsterem a díjátadó ünnepségen, hiszen – valljuk be – kétséges műfajról van szó. Aki érintett, az előtt a díjakat próbáljuk titokban tartani, aki nem érintett, az miért jöjjön el? Szerencsére azonban idén is száz fölött volt azoknak a száma, akik, ha nem is közvetlenül, mégis érintve érezték magukat és kíváncsian vagy már eleve örömmel jöttek el, hogy tanúi lehessenek a díjazottak örömének. Pedig konkurens eseményekben nem volt hiány. Ugyanebben az időpontban a Művészetek Palotájában a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar lépett fel, a szomszédban pedig, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Nádas Péter tartott szubjektív tárlatvezetést a saját fotóiból rendezett kiállításon.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanácstermében 2012. november 30-án hatodik alkalommal sorra került ruszisztikai díjátadó ünnepség már bevált, de a jelenlévők reakciói szerint még egyáltalán nem megunt forgatókönyv szerint zajlott le. A nyitó akkord idén az Alfavit Orosz Kulturális és Oktatási Alapítvány Szudaruski  nevű népi együttesének föllépése volt. A hat, önmeghatározásuk szerint orosz nagymama szép színes kendőkben, mosolygó tekintettel, jókedvet és jó hangulatot árasztva énekelt több szólamú népdalokat. A rendezvényt záró akkordot a fiatal zenészekből álló Oppitz Triónak köszönhettük, akik varázslatosan adták elő Borogyin E-moll vonós trióját. A ruszisztikai díjak és Az Év Oroszdolgozata pályázat eredményhirdetése közötti választóvonalat Manzák Krisztina ruszisztika mesterszakos hallgató húzta meg vonójával, hegedűjén, Csajkovszkij-melódia segítségével. Vagyis nem csak a díjazottak és a közönség, hanem a fellépők is különböző korosztályokat és különböző megközelítéseket képviseltek, hobbiból vagy hivatásszerűen, a népi kultúrától a magasművészetekig ívelően.

A hivatalos rész Szvák Gyula professzor hagyományos köszöntő beszédével indult, amelynek alaphangja pozitív és örömteli volt, hiszen a megnehezedett körülmények, beszűkült források ellenére is intenzív, érdemi és termékeny munka jellemezte 2012-ben a hazai ruszisztikát. (Ennek papír alapú „eredményeibe” az ünnepség végén bele is lehetett lapozni. Több mint tíz új szakirodalmi mű jelent meg a Russica Pannonicana gondozásában egy év alatt.) Azonban az igazi optimizmusra az ad okot, hogy láthatáron van a szakmai utánpótlás. Az idei harmadik ruszisztika mesterszakos évfolyam is kiválónak ígérkezik, a doktori programon pedig már hat komoly ifjú kutató tanul.

Szvák professzor beszédét egy bejelentéssel zárta: az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért Vjacseszlav Nyikonov történész-politológusnak SOCIUS HONORIS CAUSA címet adományoz a Ruszisztikai Központ nemzetközi beágyazottságának támogatásáért. Vjacseszlav Nyikonov a hetedik a cím birtokosainak sorában. A személyes átvételre később fog Moszkvában sor kerülni.

A legmagasabb rangú ruszisztikai díjnak számító Pro Cultura Hungaro-Russica idei díjazottja a 2000 Irodalmi és Társadalmi havilap lett a XX. századi orosz-szovjet kultúra és történelem megismerése és megismertetése terén végzett több évtizedes, kimagasló színvonalú tevékenységéért. A kupát helyettesítő elegáns szamovárt és a díszoklevelet alapítványi elnöki minőségében Szvák Gyula adta át és Bojtár Endre és Szilágyi Ákos vette át mint a szerkesztőség két  alapító munkatársa. Szilágyi Ákos rögtönzött beszédében felvázolta a 2000 negyed évszázados történetét és ebben megrajzolta az „orosz vonalat”, amire Kiss Ilona irodalomtörténész fantasztikus, rendhagyó interaktív laudációval reflektált, pedig nem is beszéltek össze. A laudáció részeként a közönséget kultúrtörténeti és művelődéstörténeti szóbeli gyorsteszttel mozgatta meg Kiss Ilona. A kérdéseket a 2000 különböző évfolyamaiban megjelent orosz dokumentum-kuriózumok ismeretében lehetett megválaszolni. A feladat lépésről lépésre felrázta a hallgatóságot, így az utolsó kérdésre érkezett meg a leggyorsabban a válasz: mis is az az antiszexus a XX. századi orosz kultúra kontextusában. (Nézzenek utána a 2000-ben!)  

Idén fordult elő első alkalommal, hogy a ruszisztikai díjátadó ünnepség párhuzamosan két helyszínen zajlott. Ugyanis az Életműdíj idei birtokosa, a nyolcvanadik évét betöltött H.Tóth Imre, a Szegedi Tudományegyetem  Professor Emeritusa egészségügyi nehézségek miatt nem tudott személyesen megjelenni a ceremónián.  Ezért laudálója, Kovács Mihály egyetemi professzor otthonában, Szegeden mondta el H.Tóth Imrének a méltató szavakat, s evvel egy időben Budapesten Szőke Katalin tanszékvezető egyetemi docens olvasta fel a laudációt az egybegyűlteknek. H. Tóth Imre a szláv nyelvek történeti összehasonlító vizsgálatának területén végzett sok évtizedes, kimagasló színvonalú tudományos munkásságáért és egyetemi oktatói tevékenységéért részesült az elismerésben.

Az Év Orosztanára 2012-ben Domokos Katalin, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola vezetőtanára lett. Az átadást hangos tapsvihar övezte, mert sok kolléga, egykori és jelen tanítvány jelent meg, hogy ünnepelje a tanárnőt. A laudációt Dancz Péter, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium vezetőtanára mondta, aki 2008-ben lett Az Év Orosztanára. Domokos Katalin köszönetet mondott a díjért és köszönetet mondott valamennyi diákjának, hangsúlyozva, hogy egy tanár csak akkor tud sikeres munkát végezni, ha ehhez jó partnerei vannak a diákok személyében.

Az Év Oroszdolgozata pályázat abszolút győztese 2012-ben Medzibrodszky Alexandra Nyikolaj Fjodorov elmélete és recepciója a nem orosz nyelvű szakirodalomban című dolgozata lett, amelyet mesterszakzáró dolgozatként idén nyáron védett meg az ELTE BTK-n. Témavezetője Dr. Filippov Szergej volt. A szerző éppen Szentpéterváron tartózkodik ösztöndíjjal, ezért nem vehette át személyesen az elismerő oklevelet és kupát. Úgy látszik, ez egy ilyen év: Moszkvából, Szegedről és Szentpétervárról is izgalommal követték az ELTE BTK Kari Tanácstermében zajló ünnepséget.

A pályázat II. díját Zsemlye János pécsi egyetemi polgár kapta Mozaikdarabka I. Péter cár portréjához:
európai külpolitika, katonai modernizáció (1695–1721) című dolgozatáért. III. díjat két dolgozat érdemelt ki. Az egyik díjazott Mészáros Zsófia Vlagyimir Majakovszkij kultusza a második világháború utáni Magyarországon – általános- és középiskolai tankönyvek tükrében című, az ELTE TáTK-n írt mesterszakos diplomamunkája lett, a másik Oláh Lajos szegedi egyetemi polgár „Elvész a múlt, jelen, jövő közötti különbség”. A hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió építészete az 1930-as években című munkája lett. Különdíjban részesült Kalous Antal pécsi egyetemista orosz nyelvű, nyelvfilozófiai kérdést feszegető munkája, amely a Oвеществление – развеществление? (Про не-так-таинственный термин) címet viseli. Eddig összesen nagyságrendileg mintegy száz dolgozatot neveztek magyarországi egyetemisták az évenként meghirdetett pályázatra. A jellemzően magas színvonal és az összegyűlt mennyiség már alapot ad arra, hogy a dolgozatokat adatbázisként kezeljük, ami arról ad részletes képet, hogy Magyarországon hol milyen egyetemi műhelymunkák folynak a ruszisztika tárgykörében.

A díjátadó magas rangú vendégei között volt Valerij Ljahov, az Oroszországi Föderáció Magyarországi Nagykövetségének helyettes vezetője, Valerij Platonov, a Budapesti Orosz Kulturális Központ vezetője, valamint az ELTE BTK képviseletében Dr. Pál Ferenc egyetemi tanár, dékán-helyettes úr, aki támogató és baráti szavakkal mondott zárszót a díjazottak tiszteletére.