Az Aral kiszáradása korunk egyik legnagyobb ökológiai katasztrófája. A világ egykor negyedik legnagyobb tava az emberi beavatkozás következtében (az Aralt tápláló Amu-darja és Szir-darja vizét a ’60-as években kezdték elvenni, hogy gyapot és rizsföldeket tápláljanak belőlük) mára szinte teljesen eltűnt, de talán mégis van egy aprócska reménysugár, amely bizakodással töltheti el az Aral tragédiája felett búslakodókat.

Az (egykori) Aral területe két ország között oszlik meg, északi része Kazahsztánhoz tartozik, a déli Üzbegisztánhoz (Karakalpaksztánhoz). A déli, Üzbegisztánhoz tartozó rész sorsa különösen tragikus, még remény sincs a javulásra, hiszen Taskent – melynek fő exportcikke a gyapot – öntözési célokra továbbra is elveszi az Amu-darja vizét. Északon azonban, a kazahsztáni területen örvendetes fejlemények észlelhetők az elmúlt években. Kazahsztánban ugyanis célirányos program indult annak érdekében, hogy az ország területéhez tartozó – és a déli vízfelülettől már a ’80-as évek vége óta elvágott – „Kis-Aralon” stabilizálódjon a helyzet, hiszen a tó kiszáradása a környékbeli települések életére is katasztrófális következményekkel járt. Az utóbbi években ennek megfelelően a tó vízszintje stabilizálódott és – mivel sikerült csökkenteni a víz sókoncentrációját és a fauna is újjáéledt -  a halászat is újraindult az egykori Aral ezen maradványán. Míg a kazahsztáni Aralszk lakosai immáron optimistán tekintenek a jövőbe, az üzbegisztáni Mujnakban – egykor a Szovjetunió egyik legjelentősebb halászati központja – aki még nem költözött el, az is a továbbálláson gondolkodik, hiszen az Aral itt végleg eltűnt, az egykori tó helyén ma sivatag van, homok- és sóviharok tombolnak, míg Taskent semmit nem tesz a helyzet javítására. Az üzbég Aral sorsa alighanem bevégeztetett, nemsokára az utolsó vízcseppek is felszívódnak a tó medréből.

Egyes vélekedések szerint Üzbegisztán szándékosan hagyja kiszáradni az Aralt, az egykori tó alatt ugyanis gazdag olaj- és gázlelőhelyek lehetnek (erre utal, hogy az állami Uzbeknyeftyegaz orosz segítséggel már megkezdte a terep szondázását).

A remélt olaj- és gázkincs ára azonban nemcsak ökológiai, gazdasági, hanem egészségügyi katasztrófa is, hiszen az Aral üzbegisztáni részén számos, az Aral kiszáradásával összefüggésbe hozható, a por-, só- és homokviharok számlájára írható betegségek jelentek meg tömeges méretekben.

(eurasianet.org)