Tudósok és művészek fordultak levélben Moszkva és minden oroszok pátriárkájához, Kirillhez, hogy megkérjék: vonja vissza a múzeumi kincsek visszaigénylésére vonatkozó kérését. Elsősorban azt szeretnék elérni, hogy állítsák le a törvényjavaslat kidolgozását, mely – megvalósulása esetén – a pravoszláv egyháznak törvényes jogot adna az állami tulajdonban lévő kulturális örökség visszaigénylésére.

A levél aláírói azt állítják, hogy „Az állami és önkormányzati tulajdonban lévő vallási célt szolgáló vagyon átadása egyházi szervezeteknek“ elnevezésű törvényjavaslat beláthathatatlan károkat okozna az ország kulturális öröksége egészében. „A műemlékekhez nem lehet úgy viszonyulni, mintha egyszerű vagyontárgyakról beszélnénk.“ – így a levél szerzői.

Arra is felhívják Kirill pátriárka figyelmét, hogy az egyháznak nincs meg a megfelelő technikai és egyéb háttere, hogy a visszaszerzett értékek tárolásáról, karbantartásáról, őrzéséről gondoskodni tudjon. Jelenleg az ingóságok biztonságát a múzeumok és az őrzött tárhelyek garantálják. Külön kitérnek a XI-XVII. századok közötti templomokra, melyek falai felbecsülhetetlen értékű freskókat, ikonosztázokat őriznek, és melyek restaurációja ugyan folyamatos, de mindmáig befejezetlen. Mindeközben nem zárkóznak el, hogy ezekben a templomokban istentiszteletet tartsanak, ennek megvalósíthatóságát több pozitív példa is alátámasztja. Érvelésükben az is szerepel, hogy az egyház soha nem tiltotta az ikonok templomon kívüli jelenlétét, sőt kifejezetten szorgamazta azok minél szélesebb körben való terjesztését.

A 42 többnyire múzeumigazgató és művészettörténész aláíró nem feledkezik meg arról sem, hogy a szovjet korszak hol enyhe, hol pusztító formában jelentkező vallásellenességével éppen a múzeumi dolgozók szálltak szembe, igaz, nem a vallási hévtől, hanem a műkincsek iránti alázattól vezérelve Az ő fáradhatlatlan munkájuknak köszönhetően maradt fent számtalan kegytárgy, ikon, freskó, jöttek létre regionális múzeumok, mint amilyen a tulai, vlagyimiri, rjazanyi vagy éppen a novgorodi.

Nem lehet kiszakítani a vallási gyakorlat szempontjából értéket képviselő tárgyakat az általános kulturális kontextusból, érvelnek a kultúra területén dolgozó szakemberek. „Ha megfosztjuk az óorosz műtárgyakat múzeumi státuszoktól, akkor lemondunk annak elismeréséről, hogy a vallásos művészet elidegeníthetetlen része az orosz kultúrának, és ez a folyamat végső soron a társadalom vallási alapon szerveződő kettészakadását eredményezi“, - kongatja meg a vészharangot a levél egyik fogalmazója.

Ugyanakkor a probléma orvoslását nem a hatalomtól várják a múzeumi dolgozók, sőt üdvözítőnek találnák, ha a felmerülő problémákat egy konstruktív párbeszéd keretében sikerülne megoldani külső felek bevonása nélkül.

Ennek ellentmond, hogy ezidáig több mint 150 múzeumi dolgozó fordult Dmitrij Medvegyev államfőhöz, hogy azonnali hatállyal állítsa le a törvényjavaslat kidolgozását. Érvelésük nem sokban tér el a levélben megfogalmazottakétól. Ők is kitértek arra, hogy a templom nem alkalmas helyszín a speciális tárolási körülményeket igénylő műtárgyak megóvására, illetve a múzeumi státusszal járó védettség megvonása a műkincsek pusztulásához vezet.

Ha a sötét kulturális jövőt viziónáló erők mégis alulmaradnának a szent háborúban, a szovjet hatalom által konfiskált egyházi műkincseket át kell adni az egyháznak 6 évet nem meghaladó időtartamra.