„A Carmen szenvedélyeivel az életem mesévé vált” 

Megszólalnak Georges Bizet operájának főszereplői. Anita Rachvelishvili, Grúziából a Scalába 

„Talán mégis csak egy álom. Talán felébredek és rádöbbenek, hogy mindez nem is létezik valójában. De addig is… Úgy tűnik, mintha repülnék.” – meséli a könnyekig meghatódott Anita. Múlt este a Scalában, a Carmen fiatalok számára tartott előzetes bemutatója végén, a legerősebb taps a 25 éves grúz szopránt éltette, aki tündökölt az Emma Dante rendezte és Daniel Barenboim karigazgató vezényelte darabban. Az Accademia del Teatro tavalyi végzőse rögtön a figyelem középpontjába került azzal, hogy a művészek leginkább várt és félt eseménye, a december 7-i évadnyitó főszereplőjévé avanzsált. Barenboim maestro személyes választása, akiről köztudott, hogy előszeretettel tesz a feltörekvő ifjú csillagokra. „Frasquita szerepéért mentem el a meghallgatásra, de ő Carmenét adta nekem” – emlékszik vissza Anita, még mindig hitetlenkedve az egy évvel ezelőtt történtekre – „A Scala első elvárása a hangszálak próbája, hangunk tetőpontig emelése. Számomra ez csak a kezdet volt.”

Páratlan lehetőség az övé, igaz a vele járó kockázat sem éppen lebecsülendő. Párja, Riccardo Massi is kedveséhez hasonló cipőben jár, hiszen az Accademia frissdiplomásaként az utolsó percben hívták a Don José-t megformáló, éppen lázas Jonas Kaufmann helyettesítésére. „Jobban izgultam érte, mint saját magamért – vallotta be a szépséges szoprán birtokosa - , de szerencsére minden rendben ment. Csodálatos volt együtt énekelni a Scala színpadán, az álmok netovábbja.” Holnap egy nem kevésbé hétköznapi találkozás vár a párosra, az Olasz Köztársaság elnökével, Giorgio Napolitanóval a Scala királyi páholyában a Carmen hivatalos bemutatója alkalmával. „Nem félek. Számomra az első a tegnapi előadás volt. Az azon részt vevő, többnyire korombeli fiatal hallgatóságnak szeretném átadni a zene szépségét: hallgassatok Bizet műveket, operákat! Ez a zene tesz igazán többé benneteket.” Nem csoda, mivel ő is hasonló utat járt be. „Kislányként a rock vonzott, leginkább azt hallgattam. Valódi küzdelem volt, hogy a klasszikus muzsika felé tereljék az ízlésemet.” Miközben a gyermek Anitát egyre inkább áthatotta a zene szeretete hazája lángokba borult. Az országot sújtó háború, éhezés, mindennapi nehézségek közepette óriási szülői erőfeszítések kellettek a talpon maradáshoz. Rock-zenész édesapja gyárban dolgozott, táncművész édesanyja fodrászként talált munkát.

„Kezdetben azt hittem, hogy a klasszikus zene unalmas. Ugyanakkor gyakran mondogatták: szép hangom van. Végső soron édesapám volt az, aki rávett, hogy konzervatóriumba menjek. Be kell ismerjem, egy kicsit ellenálltam, nem találtam elég érdekesnek a komolyzenét. De teljesen újjászülettem, újra felfedeztem magam és a muzsikát, hiszen ez az elképzelhető legszebb, legszenvedélyesebb dolog a világon. Ma tiszta szívből mondok köszönetet az enyéimnek. Nélkülük nem lennék itt, a Scalában, ahol megtaláltam a sikert és a szerelmet is.” Holnapi párja, Szent Ambrus városában nem valódi szerelme, hanem a már nagyon várt német sztár, Jonas Kaufmann lesz, aki sokadszorra szólaltatja meg bársonyos hangján Don Josét. A női szíveket rendre megdobogtató tenor pályafutása immár harmadik Carmenjében lép színpadra. Ráadásul a közelmúltban adott ki egy, a Claudio Abbado rendezte művekben énekelt áriáit tartalmazó korongot. „Az előző kettő megformálással ellentétben ez a Don José jóval emberibb lesz, sokkal jobban emésztik a szenvedélyek – magyarázza Kaufmann – José megöli azt, akit szeret. Nehéz megérteni őt, mélyére látni a személyiségének. Ő sem érti saját magát. Elhivatott az édesanyja, a hazája, a törvény és az állam iránt. Egyszerű férfi és katona. Mindazt testesíti meg, ami Carmenből hiányzik. Az első perctől fogva felismeri benne az ördögi nőt, a szabadságot, mindenek urát. Elveszti a fejét. Egy szerelem, sőt egy démoni birtoklási vágy mind lejjebb taszítja, magával ragadja, megtöri méltóságát. Az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljon tőle, ha megöli.” Az utolsó sorokat még a Kaufmann is félve ejti ki, ezért rögtön meg is kérdeztük tőle, hogy valaha az életében találkozott-e már az „ő” Carmenjével? „Szerencsére nem – feleli magabiztosan.” Jobb lenne Micaëla, aki az otthon és az egyház értékeit testesíti meg?  „Nos, ő sem az ideálom. Carmen és Micaëla között több köztes választás is adódik, vagy nem? ”

Forrás: Corriere della Sera