Dolcsaja Vita!

Ezen a néven játsszák Peter Pavlac darabját Galina Brezsnyeváról. A három férjet és megszámlálhatatlanul sok szeretőt és pezsgőt elfogyasztó nő élete már önmagában érdekes alapanyag egy darabhoz (Oroszországban TV-sorozat is készült az életéből), különösen, ha ez a nő Szovjetunió akkori legfőbb emberének, Leonyid Brezsnyev lánya. Igaz, a darab kezdő pár percében a színpadon kifüggesztett képernyőkön mutatott interjúmontázsból az is kiderül, a mai magyar fiataloknak a legkisebb fogalmuk nincs arról, mi is volt tőlünk keletre ez a nagy monstrum, és kik voltak a fő szereplői.

Bő két órában hallgatjuk a konvenciókra fittyet hányó, déli temperamentumú, színészi ambíciókat dédelgető, de azokat soha meg nem valósító ember drámáját, aki élete végén az alkoholba és a féktelen dorbézolásba menekült, majd 1998-ban magára hagyatva, vagyonából kiforgatva egy elmegyógyintézetben halt meg. Hálás téma, szinte csodálkozunk, hogy csak most született darab belőle. Khell Zsolt egy személytelenül steril stúdióbelsőt von a nagy érzelmek  mögé, Molnár Áron ügyesen egyensúlyoz a hol megértő, hol finoman cinikus, de az interjú alanyát kellő távolságról szemlélő talkshow vezető alakjában, Csákányi Eszter rá jellemző profizmussal igyekszik kihozni a figurában rejlő tragikomikumot, Parti Nagy Lajos szintén hozza a megszokott nyelvi leleményeit, de még ez se elég egy valamire való katarzishoz. Már az első 10 percben kínosan fészkelődik az ember, várja, hogy beinduljon a darab, valamiféle lendületet, érdekes történeteket, nagy átváltozásokat, szárnyalásokat és mélyrepüléseket vár. És csak egyre vár, hogy aztán fél óra múlva megértse: sor közepén ül, kimenni nem lehet, Brezsnyeva-Csákányival végig kell élni a dicstelen múltat.

Orlai Produkciós Iroda – Szentendrei Teátrum