Jurij Poljakov a kortárs orosz irodalom egyik legjelentősebb szatirikus írója. Magyarországon is jól ismert szerző, több kiváló könyve is megjelent, olyanok, mint a Szökni szeretnék, a Bukottak égboltja, a Demagrád, és a kecskeméti Katona József Színház nagy sikerrel játszotta Párcsere, avagy Homo erectus című komédiáját. Ezekben az írásaiban Poljakov elsősorban az oroszországi rendszerváltás és azt követő időszak társadalmi-politikai problémáit, anomáliáit, időnként minden képzeletet felülmúló groteszk élethelyzeteit ábrázolja kegyetlenül pontos és éles iróniával, fergeteges humorral, bővérű meseszövéssel, nyelvi játékokra épülő nyelvi leleménnyel.

Egyik legsikerültebb és legsikeresebb regénye az oroszul 1995-ben, magyar fordításban pedig 2011-ben megjelent Gödölye tejben című szatirikus munkája. Túl azon, hogy a regény a többi művéhez hasonlóan az említett társadalmi problémákkal foglalkozik, olyan probléma köré épül, amely, ha úgy tetszik, sokkal általánosabb érvényű, mint a késő szovjet–posztszovjet korszak társadalmi kérdései és annak görbe tükörben történő bemutatása.

A Gödölye tejben főhőse és egyben elbeszélője egy nem túl sikeres író, lényegében egy, a klasszikus orosz irodalomból jól ismert „kisember”, aki a szovjet korszakban politikai csasztuskák írásából, a rendszerváltást követően pedig más, külföldön „kurrensnek” gondolt témák megírásából próbál pénzt keresni, és ha nem is túl jól, de valahogyan megélni. Ez a jelentéktelen író-elbeszélő egy átitalozott éjszakán fogadást köt barátaival-ivócimboráival, hogy az első útjába akadó emberből néhány hét leforgása alatt ismert írót fog csinálni. Az írónak kiszemelt alany egy fiatal, építőipari segédmunkás lesz, aki soha életében két sort sem írt le. És persze ezután sem fog… Mégis, a fogadásnak megfelelően „megjelenik” egy „nagyregénye”, egy csupa üres lapot tartalmazó „könyv”, amely az orosz és a nemzetközi irodalmi életben működő képtelen mechanizmusnak köszönhetően világhírre tesz szert, olyannyira, hogy elnyeri az amerikai pék által alapított világhírű Baker-díjat (!). Poljakov a regényben nem egyszerűen az irodalmi életben visszásan működő érdekszövetségek és reklámipar világát pellengérezi ki és boncolgatja szatirikus éllel, hanem ennél sokkal mélyebbre ás. Mindenekelőtt azt a kérdést teszi fel, hogy értékválságos világunkban mik is a valódi művészeti alkotás kritériumai. Vannak-e egyáltalán még ilyen kritériumok? Meghatározható-e, mi a valódi, komoly szellemi teljesítményre épülő, esztétikai értékeket képviselő irodalmi mű, vagy általánosabban: művészeti alkotás? Nem csupán szimulákrum-e, tartalom nélküli üres hely-e, üres kép-e a társadalmilag mégoly elismert és népszerű „művészeti alkotás”? A művészet mibenlétét érintő súlyos kérdéseket Poljakov regénye fergeteges humorba ágyazva, igazi szórakozást és mély olvasmányélményt nyújtva teszi fel – ránk, az olvasókra bízva a lehetséges válaszokat.

(Jurij Poljakov: Gödölye tejben. Goretity József fordítása. Bp., Helikon, 2011., 374 oldal)