A rombolás géniuszának diadala

Zichy Mihály húszéves korától közel egy fél évszázadot töltött Oroszországban, ott is halt meg 1906-ban, 79 évesen. Több cárt is szolgált udvari festő- és rajzolóként, se szeri se száma az udvari élet kisebb-nagyobb eseményeiről (koronázások, temetések, bálok, vadászatok stb.) készített aprólékosan kidolgozott, fényképszerű pontossággal készített rajzának, a magyar és orosz irodalom nagyjairól készült könyvillusztrációinak, romantikus festményeinek.

S bár Théophile Gautier (1811–1872), nagy francia költő és kritikus ezt írta róla: „Zichy, mint Gustave Doré, rendkívüli zseni ... egy tehetségével mindig kitörőben lévő kráter”, maga elég visszafogottan nyilatkozott helyéről az egyetemes művészettörténetben. Úgy tartotta, hogy művei alig jutottak el autentikus formában a közönséghez, s kétséges, hogy azok alapján, hogy ítél majd róla az utókor.

Önarckép 1840 körül

Pedig a korabeli Európa jól ismerte és számon tartotta, Magyarországon az 1870-es- 1880-as évek egyik első képzőművészének számított, miközben alig néhány évet töltött felnőttként hazájában, Oroszországban meg egyenesen kultusza volt életében.

Számos műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, még több az Ermitázsban, jó pár szülőfalujának, Zalának emlékházában, és – főleg rajzai - magángyűjteményekben. Ezek a kollekciók azonban Zichy más-más arcát mutatják és valóban zavarba ejtőek. Bravúros rajzkészség, a mindennapok forrásértékűen dokumentált részletei, barokkosan érzelemdús festményei, könyvillusztrációi, szarkasztikus, kendőzetlen karikatúrái, illúziómentes erotikus rajzai. Láthatóan könnyen dolgozott, csakúgy ontotta magából a műveket, ám ezek többségét kötelességből, munkaköri leírása részeként.

Bál II. Sándor tiszteletére Helsingforsban

De nemcsak művészete, hanem élete is egy nagy paradoxon. Szabadságvágyó és -szerető ifjú hazafiként indul a messzi Oroszországba, ahol a szabadságharc leverése után lemond házitanítói tisztéről a nagyhercegnőnél. Majd négy orosz cárt is szolgál, de orosz művészként a progresszív orosz festők közé pozícionálja magát, tartja a hazaiakkal is a kapcsolatot és sosem bocsájt meg a Habsburgoknak. Az 1878-as párizsi világkiállításra nagy önkényuralom és háborúellenes festménnyel („A rombolás géniuszának diadala”) készül. Az összegző művel kudarcot vall, be sem kerül a kiállításra, Zichy visszamegy Oroszországba, majd Grúziába, ahol ingyen illusztrálja a nagy 12. századi grúz költő, Sota Rusztaveli eposzát. Ezzel bevonul a grúz kultúrtörténetbe, máig szobor őrzi ott alakját. Zichy Mihály eztán élete végéig Oroszországban marad.

Holtteste azonban nem sokkal halála után visszakerül a hazába. Szobra itt is van, utcát, iskolát is neveztek el róla. De továbbra sem találja helyét az emlékezetben.

 160 rajzból álló erotikus sorozatának egy darabja