„Mindkét országban nagyszabású emlékműveket emeltek az államiság/honfoglalás ezeréves évfordulójára. Oroszországban ez gyakorlatilag pár év alatt, 1862-re, elkészült, míg Magyarországon az 1890-es évek második felétől egészen az 1920-as évek végéig tartott a megvalósítás. Novgorodban az emlékmű változatlan formában áll a mai napig, míg Budapesten, a Hősök terén látható szoboregyüttest 1948 után részben kicserélték olymódon, hogy a Habsburg-uralkodók helyére  az ellenük folyó küzdelem egy-egy emblematikus alakját állították.

Az orosz emlékmű, mából visszatekintve, talán meglepőnek tetsző „demokratizmusával” tűnik ki: nemcsak cárok, de a nép egyszerű (ugyan legenda szülte) fia (Ivan Szuszanyin), írók, művészek (pl. Puskin), de még a Moszkva elleni küzdelem egy mártírja (Marfa Boreckaja) is szerepel  rajta. Nincs ugyanakkor megörökítve IV. Iván cár, helyette viszont ott láthatjuk feleségét, Anasztaziját, és a Kiválasztottak Tanácsa két vezéralakját. A magyar millenniumi szoborcsoport nem törekszik a népi egység szimbolizálására, itt eredetileg csak uralkodók voltak, néhány kivételtől eltekintve valóban a legjelentősebbek (II. Lipót például nagyon kilógott a sorból, míg Zsigmond király nagyon hiányzott belőle).

A két emlékműről külön-külön jelentős tanulmányok születtek[1], összehasonlító vizsgálatuk azonban még várat magára.”

(Szvák, Gyula. „Magyar és orosz panteonok (Kísérlet a történetpolitikai és történeti emlékezeti rekonstrukcióra).  Kutatási koncepció.” russianstudies.hu, 2019.)