A templom

Nizza és a francia Riviéra a mai napig az oroszok kedvelt helye, több tízezren laknak itt állandó jelleggel vagy szezonálisan, az utóbbi időkig már nemcsak a csúcsgazdagok, hanem az ún. „orosz középosztály” is megengedhette magának.

Ám az „orosz Nizza” történetét nem ők írták. Alekszandra Fjodorovna cárné, férje, I. Miklós halála után egy évvel költözött ide és mindjárt utat is építtetett a kikötőből a városba vezető földút helyett, amely a mai napig a nevét viseli. A nyomában a cári udvar és arisztokrácia színe-java megjelent, 1857-ben 150 család, majd 1864-ben már 204 élt Nizzában. A ragyogó paloták, színpompás bálok és az esztelen költekezés költözött velük a városba. Mindehhez, természetesen, egy külön templom is dukált, amelyet az özvegy cárné 1860-ban emeltetett.

Még eltelt egy félévtized és egy tragikus esemény ismét örök nyomot hagyott az „orosz Nizzán”. Itt halt bele gyógyíthatatlan betegségébe a trónörökös, Nyikolaj cárevics, akinek a gyógykezelése helyét, a körülötte lévő birtokkal együtt a cár megvette és fia emlékére kápolnát emeltetett a ma „Cárevics”-nek nevezett sugárúton. Az 1881-ben meggyilkolt uralkodó halála után szeretője is ideköltözött.

A Nizza nyugati részén, a kápolna közvetlen közelében lévő és a képen látható „Cathédrale Orthodoxe Russe Saint-Nicolas” székesegyházat 1903-ban kezdték építeni, 1912-ben szentelték fel, a kb. 1,5 millió frankos költségek jelentős részét II. Miklós vállalta. Megérdemelte tehát, hogy a templomhoz vezető utcát róla nevezzék el.

Az építményt és a birtokot ezután 99 éves bérletbe adták a helyi pravoszláv egyházközösségnek. Sok orosznak lett az évtizedek során zarándokhelye, hiszen az 1930-as években már mintegy 5500 honfitársuk élt Nizzában. (Éltek és meghaltak: itt található kb. háromezer orosz sírja is.) Ám még sokkal többen megfordultak a tengerparti városban: nemcsak az arisztokrácia, de az orosz kultúra kiválóságai is. Vagy például Vlagyimir Lenin 1909-ben.

A 99 éves bérlet lejártához közeledve, az orosz állam bejelentette igényét a templomra. Ezzel hosszú pereskedés vette kezdetét, amelynek végén, 2013-ban a francia bíróság a legfelsőbb fokon az orosz állam javára döntött – viharos ellenérzéseket kavarva az ottani pravoszlávok körében. A legnagyobb nyugat-európai pravoszláv székesegyház ezzel kikerült a helyi ortodox közösség irányítása alól és a moszkvai patriarchátus joghatósága alá került. Újbóli ünnepélyes megnyitása 2016 elején történt meg.

A lány

A lány Talyigás Anna. A nagyobbik unokám. A képet apukája, Talyigás Péter készítette két nappal ezelőtt. A spontán kompozíció nem jöhetett volna létre, ha Anna nem hagyja nálunk indulása előtt baseball-sapkáját. Hogy aztán az első adandó alkalommal egy szivárványos szalmakalapot vásároljon. Hogy miért pont? Ne becsüljük le egy mai tizenkétéves informáltságát LMBTQ-kérdésben, nem kevésbé a szabad véleménynyilvánításra törő elszántságát.

Így viszont – legalább egy képen - előállhatott a pravoszlávia és a szivárványos szabadszellem találkozója. Kirillnek, minden oroszok (keleti szlávok?) pátriárkájának nagyobb dicsőségére, aki az orosz csapatokat a Donbassz LMBTQ-tól való megszabadítása jegyében áldotta meg és küldte csatába.

Nyikolaj cárevics kápolnája