A napokban 350. évét betöltő I. Péternek talán legbizarrabb ábrázolása 1991-től látható a  szentpétervári Péter-Pál erődben. A 190 cm magas figurát Mihail Semjakin szovjet-orosz-amerikai művész készítette, az USÁ-ban öntötték és Anatolij Szobcsak akkori polgármester engedélyével állították itt fel.  Nem minden vita nélkül, amint a mai napig megosztja a műalkotás a turistákat és helybelieket.

Azt minden orosz történelemben járatos ember tudja, hogy I. Péter korántsem volt szépségideál. A 204 cm-es magassága nem daliás termetet takart, hanem kis fejet, keskeny, csapott vállat, hosszú kezeket és ujjakat és picike lábat (38-as volt a mérete).  Ha így nézzük az alkotást, akkor éppenséggel realistának tűnik, ám kétségkívül szembe megy a heroizáló hagyománnyal.

Maga a művész a szovjet időkben az ún. „nonkonformisták” csoportjához tartozott, ezért állandó üldöztetésnek volt kitéve, még a kényszerpszichiátriát is megjárta. Az 1943-as születésű Semjakint már 1971-ben kitessékelték Franciaországba, utóbb az Egyesült Államokban telepedett le. Dmitrij Lihacsov, a gorbacsovi idők megfellebbezhetetlen tekintélyű értelmiségije itt látta meg a szobor tervét és intézte el a hazahozatalát. Semjakin elbeszélése szerint az ötletet annak idején még egykori barátja, Vlagyimir Viszockij adta neki egyik franciaországi látogatása során.

I. Péter maszkja

„Társalkotója” egy majd’ háromszáz évvel azelőtt élt szobrász, Carlo Bartolomeo Rastrelli volt, aki XIV. Lajos halála után került Oroszországba. Az itt szép pályát befutott olasz mester készítette ugyanis el, még a cár életében, az uralkodó gipszmaszkját, majd mintázta meg annak alapján I. Péter viaszfiguráját, amely – kisebb-nagyobb reparálások után – a mai napig látogatható az Ermitázsban.

A Péter-Pál erődben látható emlékmű feje a Rastrelli-féle rekonstrukció nyomán készült, lényegében annak kópiája, nem véletlenül nevezi Semjakin a szoborhoz tartozó feliraton Rastrellit alkotótársának. Egyébként ez a magyarázata az ábrázolt alak kopaszságának, hiszen a gipszminta csak a homlokig tartott.

Ez a hiperrealista ábrázolás a tulajdonképpeni oka annak, hogy a mindenható cár felettébb groteszk benyomást kelt, ám még sincs híján a szigornak, tekintélynek, méltóságnak. Minden fajta hazafias pátosz nélkül mutat meg egy esendőségében is nagyformátumú személyiséget.

Amúgy maga a művész a figurának még más használati értéket is tulajdonított. Szerinte például a nászéjszaka előtt az ártatlan és tapasztalatlan menyasszonyoknak üdvös lenne a térdére ülniük. Hogy mennyien fogadták meg ezt a jótanácsot, nem tudhatjuk. Egy bizonyos: az idők során a térdek annyira megkoptak, hogy vaskorláttal kell manapság távol tartani őket a vehemens látogatóktól.

 I. Péter viaszfigurája (a test fából készült)