OROSZVALOSAG.HU


A malevicsi nulla

  |  2022-05-28 09:28:55  |  
Berkes Orsolya

A malevicsi nulla

Lehetőség a világ és a művészet megújítására

A malevicsi nulla

Malevics: Fekete négyzet fehér alapon (1915)

A 20. századi orosz művészet egyik legnagyobb hatású alkotója a kijevi születésű Kazimir Szeverinovics Malevics a hanyatló cári Oroszország, az 1917-es bolsevik fordulat és a Szovjetunió időszakában is aktív művészként működött, s megalkotta a szuprematizmus irányzatát.

Az 1917-es oroszországi fordulat vezette el Malevicset 1918-ban egy olyan új felismeréshez, melynek alapján nemcsak a művészet értelmezését kívánta megújítani, hanem sajátos világlátásával aktív részesévé kívánt válni a bolsevik forradalmat követő Oroszország újjáépítésének. Ebben a szuprematizmus művészet-és létértelmezése komoly szerepet játszott.

Az 1915-ben megalkotott szuprematizmus egy olyan utópia, mely a művészetértelmezés és a világ átalakításának a lehetőségét fogalmazta meg.[1] A művészi alkotások terén szakított a figuratív ábrázolással, s helyét nonfiguratív geometriai alakzatokkal, többletjelentést hordozó színekkel váltotta fel, mely a tiszta érzetet ábrázolta.[2] A világ újjáteremtésének a gondolata nemcsak a futurista gondolkodók,[3] hanem az irodalmi ezüstkor alkotóinak elképzeléseivel is rokonságot mutatott.[4] A malevicsi filozófiában megjelenő nulla fogalma a művészet, illetve a társadalom és világ újjászületésének a szempontjából értelmezhető, ugyanis Malevics számára a megújulás kizárólag a nulláról volt elképzelhető.

A szuprematizmus fogalmának a bevezetése előtt 1915 májusában merült fel benne egy új folyóirat elindításának az ötlete, a Hоль (Nulla).[5] A tudatos névválasztás mögött megjelenik az alkotói elkötelezettség, mely a folyóirat keretei között a tárgynélküli művészet továbbfejlesztésén, s a nullán való túllépésen kívánt dolgozni.[6] Malevics a tisztán művészi lényeg megragadására törekedett, mely maga mögött hagyja az objektívet, s belső utazásra, keresésre szólította fel a szemlélőt. Az absztrakt művészet meghatározó ágaként elvetette a tárgyi vonatkozást, s új típusú szemléletet várt el az alkotások befogadóitól. Szuprematista alkotásaiban a kép elemeit gyakorlatilag kiemelte a földi gravitációból,[7] ezzel működésképtelenné téve a bevált értelmezési metódusokat, hagyományos befogadói magatartást. A szemlélőnek vagy meg kellett küzdenie a kép jelentésével, vagy átadva magát az alkotónak bele kellett lépnie a Nullába, vagyis a Semmibe.

A nulláról való építkezés jegyében született meg az 1915 decemberében megnyíló 0,10 nevű festménykiállítás.[8]A tárlat nevében szereplő nulla egyfelől a művészethez való új viszonyt fejezte ki, míg a tíz azon alkotók számát, akik a kiállításon részt akartak venni. Végül tizennégy alkotó műveit lehetett megtekinteni a pétervári Dobicsinai Galériában.[9] A Fekete négyzet fehér lapon nem kapott túl kedvező fogadtatást. Alekszandr Benois műkritikus egyenesen lesújtóan nyilatkozott az alkotásról. „A fekete négyzet – fehér keretben nem egyszerű tréfa, nem egyszerű kihívás, nem véletlenszerű kis epizód, […] hanem […] a semmi és a rombolás szentbeszéde.”[10]

A szupermatizmus alapműveként meghatározott alkotás a szemlélőt az ábrázolástól megfosztott formák nélküli világba vezeti el. Az alkotás kontemplációja során a lényeg többé nem köthető a látható világ formáihoz, s ez a felismerés elbizonytalanítja, rettegéssel tölti el a szemlélőt. A bizonytalansággal szemlélt, de lehetőségekkel telített formák nélküli világ nevezhető a malevicsi nullának.

A negatív kritikák hatására született meg Ivan Punyi, Kszenya Boguszlavszkaja, Ivan Kljun és Mihail Menkov közreműködésével a Szuprematista kiáltvány, melyben tisztázásra került a szuprematizmus szerepe és célja.[11] Malevics világosan elválasztotta a pusztán társadalmi elvárásból fakadó gondolatok, ábrázolások és a művészet szülte alkotások közötti határt is. A Szuprematizmus című művében a következőképpen fogalmaz: „Minden társadalmi gondolat, legyen az bármilyen nagy és jelentős is, az éhségérzetből születik; minden művészeti alkotás, még ha oly kicsinek és jelentéktelennek tűnik is, a művészeti vagy festészeti érzésből fakad."[12]

A művészet értelmezési kerete és egyben szabadsága is megfogalmazásra került, hiszen elgondolása szerint a művészetnek el kell szakadnia attól a funkciójától, mely egyszerű szolgálójává teszi a politika, társadalom és vallás számára. A szabadság megvalósításában kiemelt szerepet tulajdonított a társadalomban szerveződő közösségeknek,[13] azonban ezeknek a közösségeknek több kihívással is szembe kellett nézniük. Egyfelől felfedezte a társadalom alvó jellegét, mely szerint az nem ismeri fel a dolgok valós értékét. A tárgy nélküli művészet című írásában a következőképpen fogalmaz: A társadalomnak fogalma sincs arról, hogy a dolgok tulajdonképpeni, tényleges értékét nem ismeri fel. Ez az oka egyúttal minden funkcionalizmus krónikus sikertelenségének is. Az emberek egymással való, egymás közötti életében csak akkor érhetnénk el valódi, abszolút rendet, ha az emberiség ezt a rendet az örök értékek szellemében valósíthatná meg.”[14] Az örök értékek már nem lelhetőek fel a formákkal telített külső világban, kizárólag olyan keretek között képzelhető el, ahol a művészet megfosztódik utilitarista jellegétől, s nem egy politikai rendszert vagy vallást tölt fel tartalommal, hanem önálló értelmezési keretként jelenik meg.[15] Az örök értékek szelleme kapcsolódik Platón ideatanához[16], mely szerint a materiális világban élő ember folyamatosan törekszik az időtlen, nem változó ideák felé, míg az abszolút rend hasonlóságot mutat a német idealizmus kiemelkedő képviselőjének Hegelnek az abszolút fogalmával[17].

A bevált értelmezési módoktól és utaktól megfosztott szemlélőnek nem maradt más választása, mint önmagába fordulva keresni a valódi értékeket. Malevics nyitva hagyta az értékek pontos értelmezésének a lehetőségét, nem definiálta annak fogalmát. A szuprematizmus nonfiguratív képei nemhiába tárják fel a legmélyebb szakadékot a befogadó és mű között, hiszen a lényegi ugrást, a nulla pontra történő érkezést a szemlélőnek magának kell egyedül „meglépnie”. Az ezen út során fellelt értékek pedig a leglényegibbek és legvalódibbak Malevics elgondolásában, hiszen nem egy politikai, vallási vagy társadalmi horizont elvárásai alapján születtek meg, hanem az érzéseket vászonra vivő művészet impulzusai által. A „forma zéró pontja”[18] révén nem kint, az anyagi világban kell keresni az igazi értékeket, a lényeget, hanem egy belső út vezet el azok felfedezéséig. Ebből a szempontból a szuprematizmus ontológiai értelemmel is bír, melyben az egyénnek a világgal szembeni alapállását is a művészetnek kell áthatnia.[19] Ez lenne a malevicsi nulla, ahol az emberi szükségleteket kielégítő tárgyi élet megszűnik, annak álarca lehullik a szemlélő előtt, s a tárgy nélküli élet felé fordulva a lét valódi mozgása megindulhat. Mivel az irányzat művészetértelmezése a művészet szabadságának a visszaadásán kívül a régi rendszer lebontásának és egy teljesen új világ teremtésének a vízióját hordozta, elfogadottá vált Oroszországban az 1917-es fordulatot követően. 

A kommunizmus elképzelései szintén egy új világ és társadalom megteremtését vázolták fel, így nagyon sok hasonlatosságot mutattak az orosz futuristák, köztük Malevics elgondolásaival.[20]

Annak ellenére, hogy a forradalom iránt nem volt elkötelezett, a kedvező történelmi időpont sok lehetőséget kínált a művész számára. 1917 októberi forradalmat követően a petrográdi Kulturális Műemlékek Védelmi Bizottságának tagja lesz, majd 1918-ban a petrográdi SzVOMASz tanára, majd vezetője lesz. Szerepvállalásai és publikációi nem bírtak politikai felhanggal. Írásaiban a saját művészetét és az avantgárdot védelmezte. Az Anarchia című folyóiratban publikált tizennégy esszéje, melyben a forradalom előtti konzervatív erők ellen lépett fel, pontosan ezzel a céllal született meg. Ezekben az avantgárd művészek alkotói szabadsága mellett állt ki. Mégis 1918-ban új felismerés érte. „1918-ban Moszkvában hirtelen világos lett számomra, hogy a világ két részre hasadt. A jelen egyetlen pillanat alatt ékként hatolt a múlt és a jövő közé. Az én feladatom, hogy ezt az éket még mélyebbre verjem. Vagy az egyik oldalhoz kell tartozni, vagy a másikhoz – középút nincs.”[21]

Szerepet kellett vállalnia abban, hogy a szuprematizmust tömegművészetté alakítva magát a tömeget vezesse a szabadság felé, ehhez pedig a saját művészetét szerette volna segítségként használni. Malevics az 1917 utáni Oroszországban egy lehetőséget látott a fennálló társadalom és általa a világ újrateremtésében, s 1918-ban realizálódott benne, hogy ennek aktív részesévé kell válnia.

A sztálini diktatúra idején alkotói pályájának felívelése megtorpant, majd 1926-tól a szovjet művészeti kultúra térnyerésével hanyatlani kezdett.[22] Malevics ars poeticájával szembenállt a művészet propagandaelemként való használata, hiszen a művészet szabadságának a csorbulását látta minden olyan többletértelmezésben, amely nem a művészet önmaga által adott jelentését hordozta. Ezenkívül a munkásság előretörését ábrázoló festmények és freskók figuratív képei mellett a nonfiguratív szuprematizmus háttérbe szorult. Végül Leningrádban nagy szegénységben, periférián maradva élte le az életét.

Malevics szuprematista víziója utópiaként tárult fel a szemlélő előtt, mely nemcsak a művészetértelmezés, hanem a világ újraalakításának a lehetőségét is magában hordozta a nulláról indulva. Hiszen a malevicsi elgondolásban a „Nullától és a nullában kezdődik a lét mozgása.”[23]

 

Felhasznált irodalom

Forgács Éva: Fekete négyzet és vörös négyzet, Holmi, 2001. In. https://www.holmi.org/2001/04/forgacs-eva-fekete-negyzet-es-voros-negyzet-malevics-es-liszickij-alkotoi-kapcsolata (2022. 05. 23)

Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Ifjúkori írások. Válogatás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. 329. o. Fordította Révai Gábor

Kazimir Malevics: Tárgynélküli világ, Corvina kiadó, Budapest, 1986

Platón: Állam VII. könyv In. Platón összes művei I-III, 1988, Gondolat kiadó, Budapest

Platón: Phaidón In. Platón összes művei I-III, 1984, Európa Könyvkiadó, Budapest

Sebők Zoltán: Kazimir Malevics szuprematista elmélete, Híd, 1984.

Szaviszkó Natália: A különböző művészeti ágak kapcsolatrendszere Kazimir Malevics elméleti írásaiban és alkotásaiban, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2018, Budapest

Szöllősi-Nagy András: Malevics kronológia, Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület, 2015

Weiss János: A schellingi észfogalomtól a hegeli szellemfogalomig, In. Lábjegyzetek Platónhoz: Az ész, 2012, Szeged. http://acta.bibl.u-szeged.hu/49231/1/platonhoz_010_103-113.pdf ( 2022.05.22.)

 



[1] Szaviszkó, 2018. 2. o.

[2] Malevics, 1986. 74. o.

[3] Szaviszkó, 2018. 2. o.

[4] Szaviszkó, 2018, 2. o.

[5] Szöllösi-Nagy, 2015. 23. o.

[6] Szöllősi-Nagy, 2015. 21. o.

[7] Forgács, 2001.486. o.

[8] Szöllősi-Nagy, 2015. 23. o.

[9] Szöllősi-Nagy, 2015. 23. o.

[10] Szöllősi-Nagy, 2015. 26. o.

[11] Szöllősi-Nagy, 2015. 26. o.

[12] Sebők, 1984. 1072. o.

[13] Szaviszkó, 2018. 13. o.

[14] Malevics, 1986. 96. o.

[15] Sebők, 1984. 1070. o.

[16] Platón, 1988, 173. o.

[17] Weiss, 2012, 109. o.

[18] Forgács, 2001, 486. o.

[19] Sebők, 1984. 1069. o.

[20] Szaviszkó, 2018, 2. o.

[21] Szöllősi-Nagy A, 2015: Malevics Kronológia. Nyílt Struktúrák Egyesület, 31-33. o.

[22] Szöllősi-Nagy, 2015. 71. o.

[23] Szöllősi-Nagy, 2015. 21. o.

Cimkék: Kazimir Malevics, szuprematizmus, a malevicsi nulla
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat