Herszon feladása óriási vereség Oroszország számára katonai, politikai, és legfőbb morális értelemben is.

Katonai értelemben, mert ismét azt demonstrálja, hogy az orosz hadsereg nem tudja legyőzni Ukrajnát. Ukrajna úgy szerzi vissza Herszont, hogy a klasszikus értelemben nem került sor városostromra, viszont célzatosan pusztították a Dnyeper jobb partján fekvő város és az orosz ellenőrzés alatti hátország között összeköttetést teremtő Antonov-hidat. Azt nem lehet mondani, hogy Kijev egy puskalövés nélkül szerzi vissza a várost, mert még a nyár folyamán tényleg indult egy ukrán offenzíva Herszon megyében, ami a jelek szerint nagy ukrán veszteségeket eredményezett, viszont elszántan, apró lépésekben, faluról falura haladva azért folytatódott az ukrán hadsereg offenzívája a Dnyeper jobb parti területein.

Ahogy katonai szakemberek írják, nagyon valószínű, hogy az oroszok távozása Herszonból végleges, oda már nem térnek vissza többet. A város a Dnyeper magasabb oldalán fekszik, az orosz állások a bal, sík parton lesznek, rosszabb védelmi pozícióban, mintha hídfő-erődként tartották volna Herszont. Olyan véleményeket is lehet olvasni, miszerint Herszonból az ukránok már a Krímet is lőni tudják majd (de ezt a katonai szakemberek jobban tudják).

Politikai értelemben azért vereség, mert Oroszország egy olyan területet ad fel, amit nemrég a magáénak nyilvánított, és ezt az alkotmányában is rögzítette. Herszon menetben való gyors elfoglalása volt az egyetlen reális siker Oroszország Ukrajna ellen indított háborújában, és most ezt a sikert adja fel a Kreml puskalövés nélkül (hiszen Mariupol elfoglalása hatalmas vérfürdő árán történt, gyakorlatilag Sztálingráddá változtatva a várost. Közben az oroszoknak még Donyeck megyét sem sikerült az uralmuk alá vonniuk). Az a része az orosz közvéleménynek, amely (még) háborúpárti, végig azt hangoztatta, hogy Herszont semmi esetre sem szabad feladni. Ezt harsogta az oroszok egyik fő herszoni embere, Kirill Sztremouszov, aki furcsa módon éppen a kivonulás bejelentésének napján vált a hivatalos verzió szerint autóbaleset áldozatává (az eseményt kommentelő több száz ember közül senki nem hisz abban, hogy ez véletlen autóbaleset volt). Immáron több helyen és hivatalosan (lásd a török elnök nyilatkozatait) jelennek meg arról hírek, hogy Putyin nagyon békét szeretne, és információk szivárogtak ki arról, hogy titkos amerikai-orosz háttéralkuk zajlanak egy „békemegállapodásról”, vagy inkább fegyverszüneti megállapodásról. Az elit körökben jól informált Oleg Carjov által megszellőztetett hír szerint arról lenne szó, hogy az oroszok feladják Herszont és visszavonulnak a Dnyeper bal partjára, a többi szakaszon megmerevedik a frontvonal, Ukrajna áramot kap a zaporozsjei erőműből, illetve a lefoglalt orosz javak egy részét Kijev részére utalják át. Ez lenne a tűzszünet ára – s ha ez igaz, akkor ez már azt jelenti, hogy Moszkva kuncsorog tűzszünetért.

Morális értelemben azért vereség Herszon feladása, mert Oroszország, egész pontosan Putyin orosz elnök kegyetlen és cinikus módon becsapott több százezer embert. Az orosz hatalom MÁR MEGINT azokat döfi hátba, akik hittek benne, megbíztak benne. Nem kétlem, hogy az oroszajkú Dél- és Kelet-Ukrajnában sokan vannak, akik, ha nem is orosz identitásúak vagy oroszbarátok, de egyszerűen csak normálisan akartak volna élni, és elfogadták Herszonban is az impériumváltást. Elhitték Putyinnak azt a hamis ígéretét, hogy Oroszország megvédi őket, hogy Oroszország most már örökre itt marad. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Semmi kétség, hogy az ukrán hatalom, mint korábban máshol is, és ahogy előre beígérték, kegyetlenül és irgalmatlanul le fog számolni a kollaboránsokkal, ami garantálható módon nem fog senkit érdekelni Ukrajna nyugati támogatói közül (aztán propagandacélokkal az ellenség áldozatainak tüntetik fel a kollaboránsokat). Egy hatalom hogyan lehet ennyire vak és erkölcstelen? Ki fog ezek után hinni Oroszországnak? Putyin – már megint – nyíltan demonstrálja, hogy egyszerűen nem érdekli az emberek sorsa, csak az, hogy a térképek átrajzolójaként vonulhasson be a történelemkönyvekbe.

A következmények. Ukrajna, és a Kreml által lenézett, megvetett, bohócnak tartott Zelenszkij elnök Kijev és Harkov megye után ismét nagy győzelmet arat Putyin és az orosz vezetés fölött. Ez irányítási problémákat is felvet.

Ukrajna egy erőszakos nacionalista állam, de mégiscsak létezik (legalábbis 2019-ig még létezett) politikai verseny, kiválasztási folyamat. Oroszországban Borisz Jelcin az 1990-es években egyszemélyi autoriter rendszert hozott létre, a jelenlegi orosz elnök KIJELÖLT UTÓDKÉNT került az ország élére, teljesen hirtelen és váratlanul, és a kijelölésében az is szerepet játszhatott, hogy jó-középszerű embernek vélték (erre számos utalás van Anatolij Szobcsaktól kezdve Borisz Berezovszkijig). Oroszországban nincs politikai verseny, egy nyilvánvalóan nárcisztikus jellemtorzulású, középszerű képességekkel rendelkező ember kezében összepontosul korlátlan hatalom. Egyszerűen lehetetlen, hogy Putyin után – akárhogy is következik be a távozása – Oroszországban fennmaradjon ez a politikai rendszer, akármi is lesz a háború kimenetele. Oroszországra elkerülhetetlenül politikai turbulencia vár Putyin után.

https://www.eurazsia.hu/2022/11/10/herszon-az-orosz-hatalom-csodje/