A magyar-orosz gazdasági kapcsolatok, különösen a magyar export tekintetében, jelentősen beszűkültek a (kései) szovjet korszakhoz képest. A külkereskedelem ehhez hasonló alakulásait gyakran magyarázzák a mindenkori magyar politikai vezetés irányvonalával, azonban a jelenség elemzésekor érdemes a pusztán politikai megközelítés helyett egy ennél szélesebb értelmezési keretet kijelölni. A Szovjetunióval kiépült kapcsolatrendszerben ugyan a politikai feltételek meghatározóak voltak az együttműködés gazdasági területein is, a magyar rendszerváltás után azonban bebizonyosodott, hogy a (létező!) állami erőfeszítések nem írhatják felül az üzleti élet szereplőinek döntéseit, amiket nagymértékben befolyásolt az átalakult gazdasági feltételrendszer. A kétoldalú kapcsolatok spontán fellazulásáról beszélhetünk tehát, nem markáns politikai távolságtartásról, szakítási kísérletről.

A változás nem a politikai rendszer átalakulásával kezdődött, a ’70-es évek második felében Magyarországon már kialakult egy, a szovjettől eltérő, reform gazdaságpolitikai irányzat, ami pár éven belül elvezetett az ország világbanki és IMF-tagságáig, sőt a ’80-as évek második felében a nyugati országok már jelentős részarányt értek el külkereskedelmi áruforgalmunkban is (export 32,1%, import 35,9%). (A KGST-tagországok lehetséges együttműködése az EGK-val egyébként már a '60-as években komolyan vitakérdéssé vált.)

A ’90-es évek fordulójára a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokban jelentős tudatos és spontán változások mentek végbe – előbbiek leginkább a piacgazdaság kiépítésével és a gazdasági függés csökkentésének vágyával, utóbbiak ezek következményeivel és a szovjet gazdaság belső problémáival függtek össze. Az együttműködés alappillérei piaci típusúak lettek: az állami szinten vezérelt külkereskedelemről a magyarok igyekeztek áttérni a vállalatok szintjén zajló kereskedésre, valamint mindkét fél le kívánta cserélni a transzferábilis rubelt* dollárra a kétoldalú elszámolásokban, emellett pedig törekedtek a folyó világpiaci árak bevezetésére is. (A KGST-n belüli vámmentes gyakorlattal szemben megjelentek a két ország között a vámok is – Magyarországon 1990. januárjában, Oroszországban csak évekkel később.) Ez a szovjet-magyar kapcsolatrendszer speciális feltételrendszerének megszűnését jelentette.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a magyar gazdaság adósságállománya a külgazdasági kapcsolatokat idővel erősen nyugat felé tolta – a magyarok hitel formájában nyugati működő tőkét vontak be gazdaságukba, ez azonban a megváltozott a nemzetközi pénz- és tőkepiaci környezetben (lsd. Volcker-sokk) adósságválsághoz vezetett.

A magyar külgazdaság keleti irányú sorvadásához tehát hozzájárult az euroatlanti integrációs törekvés (Németország válik a legjelentősebb külkereskedelmi partnerré, Oroszország export tekintetében a negyedik helyre szorul), de emellett a megnövekvő fizetési kockázat (az orosz gazdaság mélyülő problémáiból fakadóan) és a magyar termeléscsökkenés, gazdasági recesszió is (mint a vállalati átalakulás következménye). Oroszországban pedig az élesedő gazdasági verseny keretében a tőkeerős nyugati cégek kedvezőbb fizetési konstrukciókat, jobb minőségű és kiválóan marketingelt termékeket, valamint infrastrukturális beruházásokat nyújtottak, amikkel szemben a magyar (egymással nem összefogó) vállalatok hátrányból indultak. A komolyabb állami szerepvállalásra az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok megerősítésében nem volt elegendő forrás, sem akarat (nyugati integráció prioritása), a vállalatok pedig érdektelenséggel fogadták az ilyen jellegű kezdeményezéseket.

A fentiek tükrében felmerül a kérdés – kivonulásról vagy kiszorulásról beszélhetünk?

* A transzferábilis rubel a KGST-n belüli nemzetközi elszámolási egység, az integráción kívüli országok nem fogadták el hivatalos fizetőeszközként.

források:

Gerőcs Tamás, Pinkasz András: A KGST a világrendszerben – Egy félperifériás kísérlet gazdaságtörténeti elemzése. In: Eszmélet 113. (2017. tavasz) 15-36. oldal

Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, 2006, Budapest. 433-455.

Ludvig Zsuzsa: Magyar-orosz kapcsolatok a rendszerváltást követő két évtizedben: fókuszban a kétoldalú kereskedelem, in: Oroszország két világ között (szerk. Simai Mihály), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. 435-479.