Egyre közeledik számunkra nemcsak a tavasz, s ezzel együtt az ukrán elnökválasztás is. Az Központi Választási Bizottság (Центральна виборча комісія, Цвк) összesen 44 jelölt indulását engedélyezte, ami rekordot jelent, hiszen soha korábban ennyi közszereplő nem akart elnök lenni ezt megelőzően  Ukrajnában a függetlenség elnyerése óta. A jelöltek között megtalálni ismerős arcokat is, többek között Andrij Szadovij lembergi polgármestert, Oleh Ljasko radikális politikust, Olekszandr Morozt, vagy épp Szerhij Tarutát akik már nem először méretik meg magukat a választók előtt. Az elnökjelöltek személyét vizsgálva azonban megtalálhatunk egyetemi docenst, tábornokot, producert, az egyik kijevi egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetőjét, s még egy színészt is. A közvélemény-kutatások alapján reális esélye azonban csak három személynek van: először is Julija Timosenko. Továbbá a jelenlegi elnök, Petro Porosenko is újrázna, hosszas huzavona után regisztrálta magát, a harmadik s egyben utolsó esélyes az igazi sötét ló, Volodimir Zelenszkij, aki szakmáját tekintve komikus, így személyében egy igazi politikai újonc is színre lép. Zelenszkij indulása nagy meglepetést keltett a lakosság körében, hiszen noha korábban már tett ehhez kapcsolódó „kijelentést”, ám szó mi szó az emberek nem vették ezt komolyan, ugyanakkor az újévi műsora szünetében egy rövid monológ keretében bejelentette (immár végleges) indulását. Porosenko elnöki időszakát a lakosság vegyesen ítéli meg, hiszen sikerek és kudarcok egyaránt voltak. Sikerként könyvelhető el az EU-val kötött vízummentesség, az ukrán autokefál (önálló) egyház létrejöttének bejelentése, továbbá a fizetések emelkedése is. A negatívumok listája azonban ennél lényegesen hosszabb: a gazdaság romokban, tömeges az elvándorlás, virágzik a korrupció, a közellátás egyre több helyen akadozik, a Donbász térségében pedig jelentős előrelépésre sem sikerült szert tenni, noha a harcok már lényegében öt esztendeje zajlanak. Nem véletlen tehát, hogy az elnökjelöltek ígéreteinek középpontjában leginkább a háború és a gáz árának emelkedése van, ugyanis ezek a dolgok foglalkoztatják az embereket leginkább. Porosenko elnök is e fent említett problémákat emelte kampányának középpontjába, az „egyház, nyelv, hadsereg” hármassal kívánja a választókat meggyőzni. A konstantinápolyi pátriárka januárban autokefállá nyilvánította az ukrán pravoszláv egyházat, a decemberi kercsi incidens és az azt követő hadi állapot után pedig a nacionalizmus (tovább) erősödött az országban. Ezeknek köszönhetően Porosenkonak sikerült a népszerűségét növelnie, így már-már felfért a dobogóra. A választás közeledtével egyre inkább élesedik a kampány: a választási bizottság engedélyezte egy eddig kevésbé jelentős képviselő (Jurij Timosenko) jelöltségét, legutóbb pedig ismét Timosenko került össztűz alá, hiszen pártjának Herszon megyei elnökét letartóztatták Katerina Handzjuk (ismert civil aktivista, jogvédő) megölésének gyanújával. Természetesen ugyanezekkel az eszközökkel támadják a regnáló hatalmat is, legutóbb Uljana Szuprun egészségügyi minisztert mentették fel munkavégzése alól, mondván kettős állampolgársággal nem lehet miniszteri feladatokat ellátni. Az említett miniszter kettős állampolgársága (kanadai-ukrán) már jó ideje ismert volt, kérdés, hogy ez miért pont most jutott eszükbe a képviselőknek. A lakosság körében Zelenszkij, mint a legkevésbé rossz vált egyre inkább rokonszenvesebbé, így természetesen ő sem kerülhette el a támadásokat. Előbb vagyonnyilatkozata miatt kellett közleményt kiadni, ezt követően az ismert ellenzéki milliárdos, Kolomojszkij (valós vagy vélt) támogatása miatt támadták. Ne legyen kétségünk afelől, hogy az előttünk álló 1-1,5 hónap során ezek az ügyek csak sokasodni fognak. A márciusi választásnak hatalmas tétje van, itt dől el, hogy mely jelöltek kerülnek a második fordulóba, nem véletlen, hogy a térség államai feszülten figyelik az ukrajnai eseményeket. Az elnök hivatalos megnevezéséig viszont természetesen még sok víz lefolyik a Dnyeperen, gyakorlatilag bármi elképzelhető addig. Egy azonban bizonyos: nem könnyű most ukrán választópolgárnak lenni…