Négy évvel ezelőtt kezdődtek Kijevben a békés diáktüntetések, amelyek célja a hatalmon lévő elit leváltása volt. Az ukrán médiában megkülönböztetve a 2004-es eseményektől a méltóság forradalmának nevezték el az akkori eseményeket. Az emlékezés keretében az elhunytak sírja felett néma főhajtással emlékezett Petro Porosenko ukrán államfő és felesége. Az elmúlt időszakot értékelve mindenképp felemás érzései lehetnek az ukrán honatyáknak. Egyértelműen pozitív dolog az Európai Unióval megkötött szabadkereskedelmi egyezmény és társulási szerződés. Emellett ha nem is hirtelen mértékben, de azért letagadhatatlan, hogy vannak gazdasági fejlesztések az országban, főként Nyugat és Középső-Ukrajnában. Ennek keretében nőttek az ukrán átlagbérek, bár az is igaz, hogy egyrészről ezzel együtt az árak is emelkedtek (lassan a román-magyar szintre), ami azonban továbbra sem jelenti azt, hogy az ukrajnai fizetések akár köszönő viszonyba is legyenek a térség államaival összehasonlítva. Ha már a pozitív dolgokat megvizsgáltuk nézzük meg mik is a negatív elemek a serpenyőben. Ezek közül először is a korrupciót kellene kiemelni, ami továbbra is egészen megdöbbentő mértékű az országban. Itt kell megemlíteni, hogy Szaakasvili pártjának (Új erők mozgalma) nem véletlen, hogy az volt az egyik legfőbb követelése, hogy korrupcióellenes ügyészség álljon fel. A fejlesztések ellenére az ukrán gazdaság továbbra is romokban, az infláció mértéke ez év őszén 15% körül mozgott. Ezek mellett Ukrajna nem ellenőrzi területének egytizenketted részét, azaz 45 ezer négyzetkilométert (Donyeck és Luhanszk megyéket és a Krím félszigetet). A szabadkereskedelmi egyezmény nagy lehetőség a munkavállalók számára, ugyanakkor az ukrán gazdaság számára negatívan hat, hiszen tömegesen hagyják el munkavállalók (ha ideiglenesen is) az országot (főleg Lengyelország, Csehország, Szlovákia irányába). A politikában, mint a múltbeli példákat ismerjük, válsághelyzetekben egyre erősebbé válik a nacionalizmus, ennek keretében Ukrajna konfliktusba került az oktatási törvény 7. számú cikkelye miatt Magyarországgal és Romániával, Lengyelországgal pedig a II. világháborús tömegsírok kutatásának ügyében.

Grúzia volt elnökének és Odessza megye volt kormányzónak igazán színes politikai pályafutása van. Az előzményeket csak röviden összefoglalva: Grúziában elítélték különböző bűncselekmények miatt, majd Porosenko bízta meg Odessza megye vezetésével, ugyanis attól tartott, hogy itt is szeparatista erők jelennek meg (Porosenko és Szaakasvili még az egyetemről ismerik egymást). Szaakasvili sikeres küzdelmet folytatott a korrupció ellen a rá bízott területen, ugyanakkor csakhamar felismerte, hogy az ország többi részén a korrupció nem felszámolható, hiszen a hatalmi elit haszonélvezője annak. Így új pártot alapított és híveket gyűjtött maga köré (továbbá tévétársaságot is alapított). Porosenko a veszélyt észlelve mondvacsinált okokból kiutasította az országból politikai ellenlábasát, sőt az útlevelét is elvette a volt grúz elnöknek, aki azonban ez év szeptemberében törvénytelen módon visszatért. Előbb Lembergben töltött pár napot, ahol találkozott Andrij Szadovijjal (a város polgármesterével), majd továbbhaladt Kijev felé. Előbb novemberre, majd decemberre hirdetett meg tömegtüntetéseket a Rada elé. Ezeken, noha tömegek épp jelen voltak, de a létszámot hiba lenne 1000-2000 főnél nagyobbra tenni.

Mi Szaakasvili kudarcának oka? Először is mindenképpen a politikai apátiát kellene kiemelni, az emberek tűrőképessége sokkal nagyobb lett, mint 4 vagy épp 13 évvel ezelőtt. A folyamatos gyakorlatilag állóháború is negatívan hat a közvéleményre, az, hogy naponta halnak meg fiatal emberek (20-29 év között általános hadkötelezettség van) mindenképpen befolyásolja az embereket. Emellett a lehetőségek kinyíltak az ukránok előtt, mind többen gondolkodnak (nem csak politikai okokból) a külföldre költözésben. Összességében tehát kijelenthető, hogy a hatalmi elit felelős a politikai apátiáért, manapság már egyértelműen több kell ennél, hogy jelentős számú embert utcára tudjon vinni.