A Krím-félsziget 2014. márciusi annektálása után jelentősen megsokszorozódtak a kelet-európai, Oroszország határához közeli NATO-hadgyakorlatok. Ezek legnagyobb része Lengyelországban, Romániában illetve a Balti-államokban ment végbe.

A NATO-tagállamok egy része, élen az Egyesült Államokkal, határozott álláspontot képvisel abban a kérdésben, hogy a Krím Oroszországhoz való csatolása jogtalan agresszió volt-e Moszkva részéről. Más államok ellenben inkább elfogadnák a jelenleg fennálló helyzetet, és békésen együttműködnének Oroszországgal.

Ukrajna függetlenségét és területi integritását egy sor megegyezés garantálja. Ilyen az 1994-es Budapesti Memorandum, amelyben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország aláírták, hogy garantálják Ukrajna területi épségét, amennyiben az lemond az ország területén lévő szovjet atomfegyverekről. 1997-ben Oroszország és Ukrajna megkötöttek egy kétoldalú megállapodást. Ezeken kívül az ENSZ alapokmánya és a helsinki záróokmány is ezt garantálja. Az Európai Unió Tanácsa 2014. március 3-án állást foglalt a kérdésben, miszerint Moszkva cselekedetei sértik a fent említett négy jogi garanciát. A Krímen volt ugyan népszavazás az Ukrajnától való függetlenedés és az Oroszországhoz való csatlakozás kapcsán, de az ukrán alkotmány szerint csak akkor lehet népszavazással módosítani az ország területét, ha arról az ország teljes lakossága szavazhat, ráadásul a nemzetközi megfigyelők megkérdőjelezték a választási folyamat tisztaságát is.

Barack Obama azonnal elítélte a Krím annektálását, miután azt 2014. március 18-án Oroszország deklarálta. Kijelentette, hogy sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem ismerik el a csatlakozást. Washington bejelentette, hogy növelni fogja a Lengyelországgal és a balti államokkal való katonai együttműködést, a NATO szárnyai alatt. Kezdetnek, a balti államokba hat vadászgépet küldtek, Lengyelországba pedig 300 katonát és 12 vadászgépet.

A lengyel miniszterelnök, Donald Tusk heves tiltakozását és aggodalmát fejezte ki, miután február végén orosz csapatok érkeztek a Krímbe. Azt nyilatkozta, meg kell akadályozni, hogy a történtek komolyabb regionális problémába torkolljanak. A miniszterelnök és a lengyel politikai elit érzékeny reakciója, aggodalma az oroszok és lengyelek problémás történelmi kapcsolataival magyarázható.

A balti államok szükségesnek tartották intenzívebb tárgyalások folytatását a NATO-val, valamint a NATO-csapatok és hadgyakorlatok számának növelését a térségben. Az is aggodalomra adott okot, hogy a 2014-et megelőző néhány évben Oroszország az Észtországgal és Litvániával határos területein új légi támaszpontokat létesített.

A volt román elnök, Traian Băsescu, aki Romániának a Moldovai Köztársasággal való egyesülésének nagy pártolója, 2014 márciusában azt nyilatkozta az Adevărul című országos román napilapnak, hogy véleménye szerint Putyin az egykori Szovjetunió határait akarja visszaállítani, ahol lehet, szép szóval, ahol nem, ott tankokkal. Kifejezte aggodalmát, miszerint ez vár majd Moldovára is.

2014 tavaszán közös hadgyakorlatot tartott a NATO és Ukrajna a Fekete-tengeren, amelyen harci delfineket is bevetettek. A delfinek érdekességét az adja, hogy a világon csak két ország, az Egyesült Államok és Oroszország kísérletezik delfinek katonai célú képzésével, San Diegoban, illetve Szevasztopolban.

2015 márciusában a NATO azzal demonstrálta katonai erejét, hogy egy harcjármű-konvoja a balti államoktól Németországig vezető utat közúton tett meg. Szintén 2015 tavaszán Wind Spring 15 néven a Fekete-tenger partvidékén nagy romániai szárazföldi hadgyakorlatot tartottak. Néhány nap különbséggel pedig Sarmis–15 néven szintén Romániában, Brassó megyében rendeztek nemzetközi NATO-hadgyakorlatot, amelyen amerikai, brit, kanadai és román katonák vettek részt, összesen körülbelül 1500-an, több, mint 200 páncélos jármű bevetésével. Az akkori román védelmi miniszter, Mircea Dușa elmondása szerint az erdélyi hadgyakorlat egy Atlantic Resolve nevű állandó rotációs hadgyakorlat részét képezi, amelyet a keleti NATO-tagok a Krím elcsatolása után indítottak el, védelmi készültségük fokozása céljából.

2015 augusztusában F22-es lopakodó repülők érkeztek Európába, az amerikai elmondás szerint az ukrajnai agresszió miatt nyugtalan szövetségesek megnyugtatására. Washington ezzel is biztosítani kívánta szövetségeseit, hogy elkötelezetten támogatja az európai biztonság és stabilitás megőrzését. Bulgáriában augusztus 24-én 400 ejtőernyős gyakorlatozott, a Gyors Válasz 15 hadgyakorlat részeként, amelyen 4800 katona vett részt 11 NATO-tagállamból.

2016 májusában az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén tartott sajtótájékoztatón közölte Anthony Blinken, az amerikai védelmi miniszter helyettese, hogy ezután állandó jelleggel állomásoznak majd amerikai katonák Romániában.

A fent említetteken kívül egészen mostanáig rendszeresen történnek NATO-hadgyakorlatok a térségben. Ezt figyelembe véve nem nehéz elképzelni, hogy milyen irányba haladhat ezután a NATO kapcsolata Oroszországgal. Neil Clark újságírónak a Russian Times hírportálon megjelent egyik cikkében, amelyet egyébként ajánlott kritikus szemmel nézni, akad egy igazán jó gondolat. Képzeljük el, hogy mi történne akkor, ha orosz csapatok gyakorlatoznának Mexikónak az Egyesült Államokkal határos területein. Mire hívná fel akkor a média a figyelmet? Az Egyesült Államok vagy Oroszország agressziójára?

 

Zepeczaner Valéria

 

Forrás:

http://old.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1424&title=a-krim-felsziget-orosz-annektalasanak-hatasai-a-nato-ra-avagy-valaszuton-a-szovetseg

maszol.ro

rt.com

 

Cimkék: NATO, Egyesült Államok, Krím, Lengyelország, Oroszország, Kelet-Európa

Országok: Észtország Lettország Ukrajna Moldova Oroszország