OROSZVALOSAG.HU


Oroszország és Kína, a jelen és a múlt párhuzamai

  |  2017-04-27 08:48:39  |  
Mocsáry-Gondos Tamás

Oroszország és Kína, a jelen és a múlt párhuzamai

A konfliktus vagy az együttműködés lesz meghatározó?

 Oroszország és Kína, a jelen és a múlt párhuzamai

Napjainkban nagyon sok szó esik az orosz–kínai kétoldalú kapcsolatokról, és arról, hogy ezeknek a kapcsolatoknak voltak-e előzményei és ha voltak, melyek lehettek azok. Azzal mindenki tisztában van, hogy a XX. században a két ország kapcsolatai hogyan alakultak, viszont érdemes egy kicsit jobban visszatekinteni az időben és megvizsgálni a XX. század előtti és a századfordulón végbemenő események sorát, mivel sok hasonlóságot fedezhetünk fel és talán intő jel lehet a jövőre nézve is.

Az első általunk ismert kapcsolatfelvétel a két ország között a XVII. században történt. Az 1600-as évek közepén az Orosz Birodalom megkezdte terjeszkedését Szibéria irányába és ugyanekkorra tehető a Csing-dinasztia megerősödése Kínában. 1642-ben érkezett az első orosz expedíció az Amur vidékére Vaszilij Pojarkov vezetésével. Majd 1651-ben Jerofej Habarov megalapította az első települést is, Albazin néven. A két ország között már ekkor elkezdődtek a határkonfliktusok. Az első, nem meglepő módon az Amur folyó mentén alakult ki 1652-ben. Ez a konfliktus egészen 1689-ig tartott, több, kisebb-nagyobb fegyveres összecsapás jellemezte az orosz és kínai csapatok között. A konfliktust végül az 1689. augusztus 27-én aláírt nyercsinszki szerződés zárta le. A szerződésben meghúzták a két ország közötti határvonalakat, viszont Oroszország keleti terjeszkedése ezzel megállt közel 170 évre. Ezután az eset után Oroszországot és Kínát is a saját gondjai kötötték le, egészen a XIX. század végéig. Kína csak a XIX. század második felében került ismét Oroszország látóterébe. Ez volt a Nagy Játszmának nevezett brit-orosz verseny utolsó szakasza. Miután a britek sikeresen elérték, hogy az oroszoknak ne sikerüljön Afganisztánt megszerezni, az oroszok Kína irányába kezdtek el terjeszkedni. Amikor a britek észrevették az oroszok terveit, válaszul elfoglalták Tibetet, hogy biztosítsák India határait. A britek ugyanis attól tartottak, – és nem alaptalanul – hogy az oroszok Indiát akarják megszerezni. Ekkor viszont, az 1890-es évek végén az Orosz Birodalom egyáltalán nem állt olyan szinten, hogy meghódíthassa Indiát. Oroszországot belső ellentétek gyötörték, az ország lakossága elégedetlen volt a cárral, ugyanakkor egyre erősödött az orosz-japán ellentét is. Eközben Kínában sem volt minden rendben. Az ország a Csing-dinasztia uralma alatt teljesen lemaradt a fejlődésben. Az első és második ópiumháború után pedig gyakorlatilag Nagy-Britannia és Franciaország kliens-államává változott. Az orosz-kínai kapcsolatokban új fejleményt csak az 1900-ban kitört Boxerlázadás hozott. 1900. május 18-án a kínaiak fellázadtak szinte az egész ország területén az egyre erősödő külföldi jelenléttel szemben. Erre válaszul Nagy-Britannia, Franciaország, a Német Birodalom, az Orosz Birodalom, az Egyesült Államok, az Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország és Japán csapatokat küldtek Kínába, a lázadás leverésére. A Boxerlázadás leverésével egyidőben az oroszok bevonultak Mandzsúriába és elfoglalták a területet. Oroszország számára már csak azért is fontos volt Mandzsúria, mert itt volt Port Arthur kikötője, amely az ország egyetlen jégmentes kikötője lehetett a Csendes-óceánon. Ugyanakkor ezzel a lépéssel elhalászták Japán elől a területet. Ez volt a fő kiváltó oka az 1904-1905 között lezajlott orosz-japán háborúnak, amit Japán megnyert, és ezzel megszerezte a Mandzsúria feletti uralmat. A Boxerlázadás leverése után Kína még rosszabb helyzetbe került, mint előtte. A győztes országok számukra előnyös szerződéseket kötöttek a császárral és koncessziókat vásároltak. Ennek leghíresebb példája Tiencsin városa, amelyet már ezt megelőzően is felosztottak, ezután pedig még jobban felosztották egymás között. A Boxerlázadás után Oroszország és Kína kapcsolatai ugyanolyan szinten álltak, mint Kína és bármelyik másik nagyhatalom közötti kapcsolat. Oroszország egy időre felhagyott az ázsiai terjeszkedéssel és saját belső gondjaira, illetve az európai színtérre koncentrált és ez egészen az első világháború végéig nem is változott.

Összességében megfigyelhetjük, hogy a történelem többször ismétli önmagát, csak nem mindig ugyanúgy. Bár napjainkban Kína és Oroszország között nincsenek határviták, ez az állapot valószínűleg nem fog mindig így maradni, továbbá lehet, hogy a jelenlegi nagy összeborulás a jövőben egy kíméletlen hatalmi harccá válhat.

Cimkék: Oroszország, Kína
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat