Már régen jártam Moszkvában, most október elején azonban alkalmam volt ismét az orosz fővárosba utazni. Különösebb változásokat nem vártam, annál is inkább, mivel Oroszország kapcsán mostanság inkább a gazdasági gondokról lehet hallani. Ehhez képest meglepő volt az a sok változás, amit Moszkvában tapasztaltam.

Az árak persze itt is alaposan felszöktek a rubel elértéktelenedése miatt, dehát egyrészt Moszkva mindig is drága volt, másrészt a rubel összeomlása relatíve még mindig kedvező helyzetbe hozza az euróval vagy dollárral érkező vendéget (átszámítva most kevesebbe kerül a közlekedés, a könyvek, a szolgáltaltások a külföldiek számára mint az „erős rubel” korában).

A moszkvai metró teljesen megváltozott az elmúlt években. Az állomások csillognak-villognak, az oszlopok-burkolatok fényesre sikálva, mintha újak lennének. A reklámokat teljesen eltávolították a metróból. Régebben a mozgólépcsőkön lefelé utazva reklámtáblák erdeje fogadta az utast, most egy tiszta fehér falú csőben ereszkedhet föl-le az ember. Közben a hangszórókból hirdetések helyett az 1930-as-1960-as éveket idéző sanzonzene szól. Nem lehet már újságokat, lapokat sem venni a metróállomásokon, az automatákat, vagy kioszkokat leszerelték (igaz, ki olvas manapság már nyomtatott újságot?). Régebben sok helyen voltak büfék a metróállomásokon, pénzváltók, jegyirodák, vagy egyszerűen csak árusítóhelyek, ezeknek most már nyoma sincs.

A reklámok a metrószerelvényekből is eltűntek, régebben a moszkvai metrókocsik szinte minden négyzetcentimére tele volt aggatva hirdetésekkel, most a vagonok falai tiszták, üresek (csak a metróhálózat elmaradhatatlan térképe van kiragasztva). A szerelvénypark is megújult, régebben még csak a körgyűrűn jártak az új típusú kocsik, most már inkább ezeket lehet látni a vonalakon, igaz, még a régi kék metrók is közlekednek.

Teljesen megújultak a kasszák is. Sok helyen vannak jegyautomaták (a jegy ára már 50 rubel, és piros színű lett a korábbi fehér és kék helyett). Most már minden állomáson „bombakapuk” kerültek felállításra.

A metróállomások feletti aluljárórendszerek is teljes rekonstrukció alatt vannak. Ezekben valóságos bódévárosok alakultak ki az 1990-es évektől. A falak mellé erősített fehér bódékban mindent árultak a pirogtól kezdve az alsóneműn át az elektronikus kütyükig. Most viszont eltűntek az árusok, a bódék helyén sokszor a falon ütött sebek éktelenkednek, igaz, ahogy néhány helyen láttam, az aluljárók falait újracsempézik. Majd ha kész lesz, akkor lehet ítélni, szebb lett-e ettől a környezet. Mindenesetre ezeknek a bódéknak megvolt az az előnyük, hogy viszonylag olcsók voltak, például olcsón lehetett ennivalót venni, most ha valaki megéhezik, mehet valamelyik méregdrága kaféba.

A moszkvai metró és aluljárók átalakítása nyilvánvalóan egyfajta szovjet nosztalgia jegyében történik. Erre utal a reklámok és más kereskedelmi helyek eltakarítása, valamint a múlt század közepét idéző sanzondallamok.

Közben éppenhogycsak megépült a metró körvonala után Moszkva második kötöttpályás körgyűrűje, csak itt a szerelvények nem a föld alatt mozognak. A metróállomásokhoz illesztett gyors körvonal alig 40 perc alatt kerüli meg az orosz fővárost.

Nemcsak a föld alól, hanem a föld felett is felszámolták az utolsó még megmaradt bódészerű (vagy lakókocsiban kialakított) elárusítóhelyeket, melyek valaha egész Moszkvát ellepték. Ezek likvidálása már legalább tíz éve tart, de még néhány éve is Moszkva központjában, az Új Arbaton, vagy a Varvarka utcában, pár lépésre a Kremltől lakókocsikból árulták a saurmát, hot-dogot.

Az Új Arbat is teljesen más! Az 1990-es és 2000-es években az Új Arbat úgy nézett ki, mint Las Vegas. Kaszinók után kaszinók, gigantikus, színes fényreklámok. Ez volt az új orosz elit, az „aranyifjúság” gyülekezőhelye. Most sokkal szerényebb az Új Arbat: a fényárban úszó kaszinóknak hűlt helye, ehelyett este szolid lila fénnyel világítják meg a sugárút szürke szocreál magasházait. Jól mutat viszont az új díszkőjárda. A háttér fényei alapján úgy látom, hogy a Moszkva-City felhőkarcolónegyed már elkészült (legalábbis részben). Az Ukraina szálló Sztálin-barokk magasépülete szép díszkivilágítást kapott.

Egyik kedvenc helyem Moszkvában a Dom knyigi könyvesbolt az Új Arbaton. Mindig ide megyek először, ha a városban járok. Ez is jelentős átalakuláson ment át. Az alsó szinten most már ajándékokat árusítanak az elavult adathordozóvá váló DVD-lemezek helyett. Az új könyvek ára 500-600 rubelnál kezdődik, de klasszikus irodalmat könnyen lehet kapni 180-200 rubelért (700-800 forint).

A másik kedvenc helyem Moszkvában az Állami Nyilvános Történeti Könyvtár. Ez már 2013 óta rekonstrukció alatt áll, ami rá is fért a szinte roskadozó épületre. A történelmi épület (ahol 1917 előtt valami kereskedelmi és iparkamara féle volt, és 1938 óta ad otthont a könyvtárnak) kívül-belül megújul. Jelenleg az 1980-as években épült új szárnyban lehet dolgozni. A könyvtár rendszerét az elmúlt években teljesen elektronizálták (már nem kell papírra írni a kéréseket), a kiszolgálás itt a megszokott módon gyors, udvarias, operatív (ez az egyik nagy előnye ennek a könyvtárnak a kaszárnyahangulatú nagykönyvtárral, a „Lenyinkával” szemben). A szabadpolcos könyvállomány jelentősen bővült. Külön öröm, hogy ezen könyvtár érvényes olvasójegyének birtokában különböző nagy digitális archívumok is megnyílnak az olvasó előtt.

Alig néhány percnyi sétára van ettől a könyvtártól a Csisztije prudi. Itt mindig sok a járókelő, főleg fiatalok. A Csisztije prudi is alaposan megváltozott. A tavon szép színes fényelemek úsznak, a gyepet apró égők ezrei világítják meg, a fák látványos díszkivilágításban tündökölnek.

A Tverszkaja utca szintén megújult, díszkőjárdát kapott, ragyogó fénykapukat láthat a járókelő.

Moszkva belvárosa nagyon tiszta, sok régi épületet renováltak, az utcákon virágágyások, az elárusító bódéktól felszabaduló területeket többnyire füvesítették. A zebrák fehér-sárga színűek, s ami különösen meglepő volt számomra, most többször is azt tapasztaltam, hogy az autósok megállnak a zebra előtt járókelőt látván (korábban enyhén szólva más tapasztalataim voltak a moszkvai autósok viselkedéséről).

Összességében a gyorsan változó Moszkva meglepően kellemes benyomást tett rám, s ez nemcsak az én véleményem, sokfelé láttam (olvastam), hogy elégedettek a politikát óvatosan kerülő moszkvai polgármester Szergej Szobjanyin városvezetői tevékenységével.