BRIC - bevezetés

A BRIC egy formális világgazdasági szervezet, állandó székhely és állandó értekezletek nélkül. Tagjai Brazília, Oroszország, India és Kína. A kifejezés Jim O'Neill-től ered, aki a Goldman Sachs befektetési vállalat vezető közgazdászaként 2003-ban alkotta meg ezt a mozaikszót, az országok angol nevének kezdőbetűiből. O’Neill akkoriban a négy ország gazdasági növekedésének potenciálját tartotta szem előtt, amely jóval meghaladta az EU vagy az Egyesült Államok gazdaságának éves bővülését. A BRIC országok GDP (bruttó hazai termék) növekedése a válság ellenére is nagyobb, mint a világ hagyományos ipari régióiban. Felzárkozó országokról van szó, hiszen GDP-jük (33 milliárd euró) manapság csupán 10 százalékát adja a világ ipari termelésének, annak ellenére, hogy a világ lakosságának 40 százaléka lakik ebben a négy országban.

O’Neill egy korábban publikált elemzésében azt feltételezte, hogy 2050-re a BRIC országok a világ öt legnagyobb gazdasága közé fognak tartozni. Feltételezése heves vitákat váltott ki. Hasonló okok miatt komoly vita alakult ki a Goldman Sachs közgazdászainak egy másik tanulmánya folytán, mivel azt vízionálták, hogy 2040-re a BRIC országok GDP-je nemhogy eléri, de meg is fogja haladni az USA, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország (tehát a G7-ek Kanada nélkül) összesített GDP-jét. Ugyanerre a feltételezésre jutottak az Allianz pénzügyi vállalat befektetési leányvállalatának, a DIT-nek közgazdászai, igaz ők 2050-re jósolják azt, hogy a fent nevezett államok elérik a G7-ek összesített GDP eredményét.

A politikai szerepek felosztása jóllehet még várat magára, ám egyfajta gazdasági munkamegosztás már most is megfigyelhető a négy ország között:

- Oroszország a négyesfogat legfontosabb energiahordozó exportőre, de a lendületes gazdasági fejlődés az egyéb iparágak területén – ami a többi BRIC országra jellemző – még várat magára. Emiatt Oroszország tekinthető a BRIC országok gyenge láncszemének.

- Brazília az egyik legfontosabb nyersanyag exportőr az ú.n. „puha” (pl: narancslé, egyéb mezőgazdasági termékek) és „kemény” (elsősorban vasérc) exportcikkek tekintetében. Nem mellékesen Kína a tavalyi évben vált Brazília legfontosabb kereskedelmi partnerévé, letaszítva ezzel a trónról az évtizedekig első Egyesül Államokat.

- India kiváló IT (információs technológia) szolgáltatói szektoráról ismert, emellett már az olyan indiai ipari konszernek is komoly globális szerephez jutnak, mint a Tata vagy a Reliance.

- Kína gazdasági jelentőségéhez kétség sem férhet, újabban a XXI. századi „világ műhelye”-ként emlegetik, mely kitüntető címet eddig a XIX. századi Anglia viselhette.

Politikai célok

Politikai céljaik közösek és kellően világosak: nagyobb hatalmat kívánnak elérni a globális szervezetekben, a WTO (World Trade Organization = Világkereskedelmi Szervezet) az IMF (International Monetary Found = Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank vezető szerveiben, céljuk a G-20-ak csoportjának további erősítése és a megfeneklett dohai világkereskedelmi tárgyalások felélesztése. Az első formális BRIC találkozón, amely 2009 nyarán Jekatyerinburgban került megrendezésre, Oroszország és Kína egységesen támogatták India és Brazília aspirációit arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó tagok legyenek, ezzel is gyengítve a szerintük eltúlzott nyugati hegemóniát.

A feltörekvő négy ország együttműködése a sokszor eltérő érdekek miatt természetesen nem lehet zökkenőmentes. A legnagyobb ellentét Kína és India kapcsolatában mutatkozik, hiszen a két ország között határviták zajlanak mind a mai napig a vitatott hovatartozású Arunachal Pradesh tartomány miatt, amely jelenleg Indiához tartozik. A két ország közötti feszültség elsimítását az sem segíti elő, hogy Kína hagyományos szövetségese a térségben az India „ősellenségé”-nek számító Pakisztán.

Oroszország és Kína együttműködése sem tűnik feszültségmentesnek: állandó problémát okoz az egyelőre nehezen kezelhető, Szibériába irányuló kínai migráció és a Kelet Birodalmának egyre fokozódó nyersanyagéhsége (ami előbb-utóbb területéhséget vonhat maga után). Azt sem szabad elfelejteni, hogy 1969-ben a pattanásig feszült szovjet-kínai viszony fegyveres villongásokhoz vezetett a két ország határőrsége között.

A fentiek ismertében ezért a BRIC országok „szövetségét” sokkal inkább gazdasági és kevéssé geopolitikai szövetségnek tarthatjuk.

Felmerült az a lehetőség, hogy időlegesen a BRIC országok maguk közé invitálják Dél-Koreát, a Dél-Afrikai Köztársaságot, de Kazahsztán felvétele sem elképzelhetetlen, hiszen a szintén energiaexportőr ország a „klasszikus”-nak számító BRIC országok (Oroszország, Kína, India) között, kiemelt stratégiai helyen fekszik (Indonézia is felmerült, mint lehetséges partner.)

Fókuszban Oroszország

A cikk elején már utaltunk rá, hogy Oroszország a BRIC leggyengébb láncszeme. Mialatt Kína és India a válság ellenére 2009-ben is dinamikus növekedést könyvelhettek el, addig az orosz gazdaság igen jelentős, 8 százalékos csökkenést ért el, elsősorban az alacsony energiaárak miatt.

Ezzel el is érkeztünk az orosz gazdaság legnagyobb strukturális problémájához: azt teljes egyoldalúság jellemzi az energiahordozók exportjától. Az orosz gazdaság a rendszerváltozás óta gyakorlatilag az olaj és a földgáz árának világpiaci ingadozásától függ, ráadásul további problémát jelent, hogy a műszaki berendezések elavultak, többségük még a szovjet korszakban épült. A kis és közepes vállalkozások elterjedését és megerősödését (mely szektor Németországban például az ipar „motorja”) jelentősen gátolja a széleskörű korrupció és a nehézkes közúti közlekedés. Ráadásul egyes gazdasági szektorok erős állami felügyelet alatt állnak. Emellett az orosz nyugdíjrendszer rövid időn belül tarthatatlanná fog válni, mivel hasonlóan a fejlett országokhoz, ott is rohamos a társadalom elöregedése. Ugyanakkor Oroszország mellett szól az az érv, hogy a BRIC országok közül a legnagyobb egy főre eső jövedelemmel rendelkezik, igaz a négy állam közül Oroszországban élnek a legkevesebben (még Brazília is megelőzi körülbelül 187.000.000 lakosával).

Világosan látszik tehát, Oroszország addig marad gazdasági nagyhatalom, amíg a partnerállamok nyersanyagéhsége nem csillapodik, ennek pedig a válság ellenére épp az ellenkezőjét látni. Ráadásul Oroszország gazdasági fejlődéséről sokszor egymásnak ellentmondó feltételezések látnak napvilágot: egyes szerzők, mint Gunnar Heinsohn vagy Peter Scholl-Latour a csökkenő lakosságszám, az erejét vesztett ipar és a belső konfliktusok – mindenek előtt a növekvő számú muzulmán népesség – miatt Oroszország számára gazdasági mélyrepülést és hanyatlást prognosztizálnak.

Mark Mobius német tőzsdei és befektetési guru – az ázsiai és a feltörekvő piacok világszerte elismert szakértője – azonban nem látja ilyen sötéten Oroszország jövőjét.

Véleménye szerint a BRIC országok piacai remek befektetési lehetőséget kínálnak, nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ezek a piacok rövid távú ingadozást mutathatnak, így azok a befektetők, akik csupán négy-öt éves befektetésben gondolkodnak, valószínűleg nem tudnak jó értéknövekedést megcélozni. Mobius, aki jelenleg a Templeton Emerging Markets Fund Inc. (a Templeton befektetési társaság a feltörekvő országok – mint például a BRIC államok – piacaira specializálódott részvényalapja) igazgatója, elsősorban a brazil, kínai és indiai piacokra koncentrál, de az orosz részvényekkel kapcsolatban azt emelte ki, hogy befektetési szempontból mindenképpen vonzónak találja azokat. Mobius utalt arra, hogy Oroszország jelenleg a világ harmadik legnagyobb valutatartalékával, továbbá a Föld nyersanyagkészletének jelentős hányada felett rendelkezik, ezáltal az ország nyersanyag kitermelő vállalatai globálisan a legkedvezőbb árakon tudják értékesíteni a kitermelt nyersanyagot a világpiacon. Ezen felül az orosz piac a jelenlegi értékelések szerint a legolcsóbb befektetési lehetőségeket kínálja a világ összes feltörekvő országa közül.

 

Cimkék:

Országok: Oroszország