A Wikipédia, on-line enciklopédia szerint a fóbia definíciója a következő: „a fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely, vagy amelyek igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle”. Nos, esetünkben ezt a viszolygást az orosz emberek, az orosz nemzet vagy maga Oroszország váltja ki a hétköznapi emberekből.

A russzofóbia elsődleges forrása a történelem során az országot megjárt történetírók által készített leírások Oroszországról, az ott élő jobbágyokról, nemesekről, cárokról, papokról, természeti és társadalmi viszonyokról. Ezeket a leírásokat, melyek felölelik az elmúlt 1000 évet, vizsgáltuk a félév során, mely során újra meg újra szinte ugyanazok a jelzők kerültek elő az oroszokkal kapcsolatban. A leggyakoribbak sivár, sík, ritkán lakott pusztaság; hideg, hosszú, zord tél; faragatlan, hitetlen, alkoholista, asszonyverő, állatként viselkedő emberek; elnyomó, kegyetlen cárok illetve nemesek; nincstelen, elnyomott jobbágyok; elmaradott, autokrata társadalom.

Véleményem szerint ezek közül számos jelző, vagy talán mind is jellemző, lehetett, vagy most is jellemző Oroszországra. Viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy a leírásokat készítő emberek maximum egy-két évet töltöttek ott, akkor is többnyire nem egy helyen, és ennyi idő alatt nem lehet egy ország társadalmát mélyrehatóan megvizsgálni. Valószínűleg ők azt írták le, amit láttak, azaz egyedi eseteket, amikből általánosítottak. Persze az sem biztos, hogy ezt helytelenül tették.

A másik szempont, amit figyelembe kell venni az a politika. Tehát azt, hogy Oroszország kétségtelenül nagy, erős, tartalékokkal rendelkező ország már elég régen, ami félelmet válthatott ki Európa uralkodóiból, akik az úti leírásokat készítő utazókat támogatták, amiért cserébe azt várták el pártfogoltjaiktól, hogy növeljék az ellenszenvet az alattvalóik közt a potenciális ellenséggel szemben.

Az elmaradottság kérdése megint egy külön szempont lehet Oroszország vizsgálata kapcsán. Azt tudjuk nem csak a kevésbé hiteles forrásokból, de a hitelesnek elfogadott történelemkönyvekből is, hogy Oroszország valóban elmaradott volt és még mindig az Nyugat-Európához képest. Elsősorban a demokrácia bevezetésével maradtak le nagyon az oroszok, amit gyakorlatilag csak a rendszerváltást követően valósítottak meg többé-kevésbé. Más nézőpontból megvizsgálva az oroszok elmaradottságát viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban mindenkinek, a Föld minden országának ugyanazt a fejlődést kell követnie, mely a nyugati világnak viszonylag jól bevált, vagy létezik más fejlődési út is egy adott társadalom számára. Tehát, ezzel csak arra akarok utalni, hogy Oroszország nem fejletlen, csak más, egy más fejlődési utat jár be, amivel talán vagy talán nem ugyanoda ér el, ahová az összes többi ország, de szerintem az se törvényszerű, hogy mindenkinek ugyanaz a jó, ergo ugyanoda akar vagy kellene eljutnia. A napi híradásokat látva ezt jelenleg Magyarországon is egy aktuális kérdésnek tartom.

A russzofóbia egy másik aspektusa pedig az előítélet, mely olyan szörnyű ideológiák megalkotására sarkalták az emberiséget, mint a fajelmélet, rasszizmus, antiszemitizmus és még sorolhatnánk. Szerintem az előítélet az emberek életében egy természetes dolog, mivel a világ legtöbb dolgát nem megtapasztaljuk, hanem elődeinktől vagy könyvekből tanulunk róla, és ha így tapasztalatok nélkül elhiszünk valamit az már előítélet. A gond akkor van, ha ezek az előítéletek negatívak és akkor még inkább, ha erőszakot is kiváltanak. Nem kell mindenkinek mindenkit szeretni. Utálhatják előítéletek vagy tapasztalatok alapján egymást az emberek. Baj evvel csak akkor van, ha valaki az utált ember viselkedését nem tudja tolerálni. Tehát nyugodtan lehetünk russzofóbok, amíg ezzel nem bántunk senkit. Ez persze csak az én véleményem.

Az meg megint egy más dolog, hogy így látatlanban könnyű hinni elődeink negatív leírásának, de ha itt áll velünk szemben egy orosz ember őt, mint egyént már semmiképpen sem szabad előítéletek alapján megítélni. Meg kell ismernünk mielőtt véleményt alkotunk róla. Ha pedig van rá elég időnk, pénzünk, lehetőségünk, kedvünk magával Oroszországgal is tegyünk így és utazzunk el, ismerjük meg személyesen.