A fenti térképen a Nemzeti Demokratikus Intézet (NDI) electionportal.ge oldala mutatja be az október elsejei grúz választások körzetenkénti pártlistás eredményeit. Azt több helyen lehetett már olvasni, hogy a nagyvárosok nyerték meg Ivanisvili szövetségének, a Grúz Álomnak (bordó) a választást. A városok, ahol tüntetések voltak a friss börtönvideók miatt, ahol könnyebb volt az elmúlt fél évben pártirodát nyitni, mozgósítani, miegymás.

Emellett roppant érdekes, ahogy kirajzolódnak Grúzia nemzetiségi vonalai. Eszerint az Egyesült Nemzeti Mozgalom (Szaakasvili; sárga szín a térképen) az ország azon régióban tudott (néhol nagyon is) nyerni, ahol főképp nem grúz a lakosság többsége. Legnagyobb összefüggő területet az ország középső-déli része alkotja, ahol közel 90%-os az örmények aránya, valamint ettől keletre, ahol hasonlóan többségben azerbajdzsánok élnek. A térképen ehhez a tömbhöz tartozik még Adzsária (Dél-nyugat Grúzia) keleti fele. Itt grúz az uralkodó etnikum, ugyanakkor lakói az adzsár néprajzi csoporthoz tartoznak, mely leginkább muzulmán vallásában tér el az orthodox grúz lakosságtól (az autonóm köztársaság volt a Szovjetunió egyetlen vallási alapú ilyen magas ranggal rendelkező szubjektuma). Dél-Oszétiához és Abháziához hasonlóan Adzsária is közel állt a szeparatizmushoz, ám szerencsésen ez egy meg nem történt konfliktus lett. Szaakasvili itteni jó szereplése köszönhető a sikeres reintegrációnak - Batumi és környéke városi lakosságának ugyanakkor ez már nem volt elegendő.

Nagyobb, egybefüggő sárga tömb található még az észak-nyugati területen. Egy földrajzi-,történelmi régiónak tekinthető ez is, amit a nemzetiségi térképeken ritkábban tüntetnek fel. A lakosság anyanyelve ugyanakkor a grúz egyik dialektusának tartott mingrél. A két nyelvjárás között van akkora különbség, ami a kölcsönös megértést lehetetlenné teszi. Sőt, köszönhetően többek közt a szovjet bürokráciában is fennmaradt, a közéletet máig átszövő klán-rendszernek a mingrél identitás a kilencvenes évek elején zajlott polgárháborúban is szerepet játszott (Grúzia első elnöke, Zviad Gamszahurdia is mingrél származású volt). Hasonlóan azonban Batumihoz, a régió - és Grúzia második - legnagyobb városában, Kutaisziban is az ellenzék nyert.

A keleti országrész három körzetében nyert még - szoros eredménnyel - a korábbi hatalompárt. Kahétiában nem beszélhetünk nemzetiségi megosztottságról, lakosság 83%-a grúz. Ám nem is feltétlen kell minden választási eredményt etnikai arányokból következtetni.

A lényeg, hogy Grúzia nemcsak etnikailag roppant széjjelszabdalt ország, hanem ennek (párt)politikai jelentősége is van. Ekképp Szaakasvili bukása nem csupán az eredményekben tükröződik, hanem az európai mintára elképzelt grúz nemzetállam megvalósítására tett kudarcban. Az állam lakosságának identitásai több rétegűek, amelyek sok esetben követnek olyan mintákat, amelyek Nyugat-Európában (már) kisebb jelentőséggel bírnak -  mint a vallási, nyelvi és nyelvjárási, földrajzi. A körzetenkénti szélsőséges eredmények (egyéniben a legkiugróbb eredmény Grúz Álom - Nemzeti Mozgalom 93% vs. 7% illetve 15% vs. 83%) azt mutatják, hogy mindkét fél képvisel valami olyat, ami egyes közösségek számára elfogadhatatlan.