OROSZVALOSAG.HU


Hol vannak a magyar Kaukázus-szakértők?

  |  2012-09-02 13:27:30  |  
Gyóni Gábor

Hol vannak a magyar Kaukázus-szakértők?

"Antropológiai" megjegyzések a magyar-örmény vitához

 Hol vannak a magyar Kaukázus-szakértők?

 

Érdekes volt végigolvasni a magyar internetes oldalakon azt a több száz, vagy talán több ezer kommentet, melyek azt követően születtek, hogy a budapesti kormány az azerbajdzsán-örmény konfliktus résztvevőjévé tette Magyarországot.

Hirtelen nagyon sokan azerbajdzsán-, örmény- és Karabah-szakértők (alkalmasint pártiak) lettek, megfellebezhetetlen igazságokat osztogatva (többnyire az angol wikipédiára hivatkozva) – dehát ez már csak így szokott lenni, amikor valamely téma reflektorfénybe kerül, a kocsmai bölcselkedők színvonalát idéző „szakértők” száma hirtelen exponenciális növekedésnek indul („házunktáján” így volt ez pár hete a Pussy Riot-ügy kapcsán, vagy 2008-ban a grúziai háború napjaiban).

De - és éppen ez a mostani eset egyik legnagyobb tanulsága - hol vannak az igazi szakértők? A Kaukázus történelmének, nyelveinek, népeinek valódi ismerői, akik tudnak oroszul, grúzul, azerbajdzsánul, örményül (törökül, perzsául)? Akik helyismerettel rendelkeznek, értve ezalatt nemcsak a „kapcsolatokat”, hanem tisztában vannak a Kaukázus sajátos mentalitásával, kultúrájával. Az unifikálásra törekvő, hét évtizedig fennálló szovjethatalom sem volt képes megtörni a különböző eurázsiai régiók kulturális/mentális sajátosságait, bár a szovjet örökség ma is megkerülhetetlen a Dél-Kaukázusban is. És ez nemcsak az épületeken látszik, hanem az embereken is.

Magyarországon az elmúlt húsz évben elterjedtté vált a nézet a „haszontalan” bölcsészekről és bölcsészettudományokról, annak a hamis gondolatnak a jegyében, miszerint "a gazdaság minden” - ezt a kifejezést magam többször is hallottam közgazdászoktól (de ezt a gondolatot testesítette meg a „legfelsőbb szinteken” a neoliberális Gyurcsány-kormány rosszemlékű minisztere, Kóka János is, aki néhány éve az akadémikusok által gyártott haszontalan, sárguló irathegyekről beszélt). A „gazdaság minden” – ez a nézet persze nemcsak Magyarországon honosodott meg, ezt fejezte ki, más kontextusban, Bill Clinton 1992-es kampányának sokat idézett kijelentése, "It’s the economy, stupid", csak a gazdaság számít, semmi más. A gazdaság ebben az értelemben egy olyan univerzális alrendszer, „jelrendszer”, „paradigma”, vagy ahogy tetszik, amely globálisan, helytől függetlenül ugyanazon normák szerint működik (talán ez a filozófia rejlik az IMF elmúlt évtizedekben látott működési mechanizmusa mögött, amely országtól és körülményektől függetlenül ugyanazokat a recepteket írja elő „áldozatai” számára). Holott elég csak Max Webert olvasni, hogy tudjuk, a gazdaság „nem minden”, a gazdaság nem egy univerzális, minden más felett álló „alrendszer”, hanem maga is kulturálisan meghatározott.

Hogy Szekfű Gyula egyik elmés, a gazdasági-ökológiai determinizmust cáfoló mondatát idézzem: „Nem minden tenger mellett élő népből lesz hajósnép.” S hogy melyikből lesz hajósnép, azt nem az öblök fekvése határozza meg, hanem az adott nép kultúrája...

De visszatérve a Kaukázusra, és a magyar diplomácia elképesztő baklövésére, Szafarov (akit a magyar oldalak Safarovnak neveznek) kiadására. Nyilvánvaló, hogy aki, vagy akik meghozták ezt a döntést, óriásit hibáztak. A bennfenteseken kívül senki nem tudja, hogyan született meg ez a döntés, bár azerbajdzsán részről kiszivárgott, hogy Ilham Alijev elnök személyesen felügyelte az ügyet, melyet egy évig húzódó titkos tárgyalások előztek meg. Baku szerint Orbán Viktor azerbajdzsáni látogatásán született meg a döntés a kiadatásról, azaz vélhetően a miniszterelnöknek döntő szava volt a kérdésben. De azt nem lehet tudni, hogy figyelmeztette-e valaki őt ezen döntés súlyára és következményeire, és milyen konzultáció előzte meg ezt az aktust?

Az ügy erkölcsi oldalát most nem is érintve (a nemzetközi politikában az erkölcs számít a legkevésbé), jó néhány „szakmai” jellegű kérdés vetődik fel. Vajon tisztában voltak-e azzal, milyen erőt képvisel az örmény lobbi az Egyesült Államokban és szerte a világon? Tisztában voltak-e azzal, hogy ez a döntés belerángatja Magyarországot Eurázsia egyik legvéresebb, legmélyebb konfliktusába?

Miért hittek fenntartás nélkül az azerbajdzsán ígéreteknek? Igaz, ahhoz némi kulturális antropológiai ismeretek is szükségesek lennének, hogy tudják, a közép-ázsiai, muszlim kultúrákban egy dolog az adott szó (főként a hitetleneknek adott szó), és más dolog a tett. De aki figyelemmel követte az elmúlt évek tárgyalásait a Nabucco gázvezetékről, láthatta: nemcsak a rosszemlékű Kóka miniszternek, hanem nála sokkal fontosabb embereknek, az EU legmagasabb rangú vezetőinek is mindent, de mindent megígértek a türkmének és az azerbajdzsánok, a valóságban mégsem történt semmi. Magam Oroszországban töltött éveim alatt elég sok muszlim ismerőst szereztem ahhoz, hogy egy idő után megtanuljam: egy muszlim másképp beszél egy nem muszlimmal, mint egy muszlimmal. Ehhez nem kell fanatikusan vallásosnak lenni, ez egyszerűen úgy a muszlim mentalitás része, mint az, hogy a protestánsoknak általában kevesebb gyereke születik, mint a katolikusoknak (hogy miért, abban most nincs időm elmélyedni)...És nehogy félreértsen bárki, ezt nem szemrehányásként jegyzem meg, semmi bajom a muszlimokkal. Csak egész egyszerűen ez egy olyan körülmény, amit figyelembe kell venni.

Bizony, nem lennék meglepve, ha a beígért (?) magyar államkötvényvásárlás sem történne meg. Elvégre, Azerbajdzsán miért is adjon ki 2-3 milliárd dollárt? Ők már elérték, amit akartak. Magyarország meg geopolitikai értelemben jelentéktelen ország. Nekünk amúgy is nagyobb szükségünk van rájuk (?), mint nekik ránk. Az persze kérdés, hogy a magyar kormány a reménybeli azerbajdzsáni piachódítás jegyében vajon lenyeli-e azt, ha Ilham Alijev – már megint - bolondot csinál belőle?

Az erőt azt persze tisztelik. Az azerbajdzsán elit a szovjet korszakban erősen ruszifikálódott, „szovjetizálódott” (a jelenlegi elnök, Ilham Alijev is Moszkvában végezte tanulmányait, kifogástalanul beszél oroszul), sokkal inkább, mint az évezredes hagyományokkal bíró örmény szellemi elit. Ez persze érthető is, hiszen az azerbajdzsán érelmiség – nem minden előzmény nélkül – jórészt 1917 után alakult ki, a szovjethatalom iskolateremtő programja révén. A korábban jórészt tradicionális gazdálkodást folytató siíta azerbajdzsánok tömegei a szovjethatalom politikája révén tanultak meg írni-olvasni, „szekularizálódtak”, urbanizálódtak (1897-ben Baku még keresztény, örmény-orosz többségű város volt), a tradicionális vallási identitást felváltotta a modern, azerbajdzsán nemzettudat (a ’30-as évekig még egységes neve sem volt a Dél-Kaukázusban élő, ma azerbajdzsánnak nevezett oguz-török népességnek. Hol azerbajdzsánnak, hol tatárnak, hol türknek nevezték őket), kialakult az azerbajdzsán műszaki-humán értelmiség. Azerbajdzsán és az azerbajdzsánok többé (az elit, az értelmiség) - kevésbé (a „nép”) ruszifikálódtak. Az etnikai azerbajdzsánok többsége nem is Azerbajdzsánban él, hanem Iránban - az azerbajdzsán területeket az 1813-as gülisztáni, majd az 1828-ban turkmancsaji békeszerződés vágta ketté, Észak-Azerbajdzsán az Orosz Birodalomhoz, majd a Szovjetunióhoz került - de micsoda különbség! Az iráni azerbajdzsánok kultúrája jóval ”archaikusabb”, alapja a vallás, a modern azerbajdzsán nemzettudat Iránban nem fejlődhetett úgy, mint az Azerbajdzsán SZSZK-ban. A mai, világi, Azerbajdzsán nemcsak földrajzilag egyik utódállama a Szovjetuniónak...

Miközben Ilham Alijev azerbajdzsán elnök következetes függetlenségi politikát folytat, a ruszifikálódott azerbajdzsán elit ma is „tisztelettel” tekint Moszkvára. A szavaknál néha többet mondanak a gesztusok. Néhány hónapja az azerbajdzsán elnöki honlapot böngésztem. Alijev-Medvegyev találkozó Szocsiban. Alijev elnök az azerbajdzsán-orosz stratégiai partnerség fontosságát hangsúlyozza, bla, bla, bla, de közben a testtartása behódoló, szavai alázatosak, hangja nyájas...Talán apja, Gejdar Alijev az azerbajdzsán KGB elnöke és az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkára járhatott így raportolni Moszkvába a ’70-es években. Egészen látványos volt az is, hogy 2008-ban, a grúziai háború után az addig Nyugat felé húzó Baku Oroszország felé kezdett közeledni (igaz, ez nem tartott sokáig).

Örményország Oroszország szövetségese, talán nem túlzás a kijelentés, az, hogy egyáltalán létezik Örményország, az orosz támogatásnak köszönhető. Örményországban, az Sz-300-as légvédelmi rakétákkal és MiG-29-es vadászgépekkel felszerelt 102. orosz katonai bázison (Gjumri) 5 ezer orosz katona teljesít szolgálatot. Talán éppen az orosz katonai jelenlét tartja vissza a most már sokkal erősebb Azerbajdzsánt attól, hogy katonai úton rendezze a karabahi kérdést. Miközben Oroszország amúgy jó viszont ápol Azerbajdzsánnal is (véleményem szerint az orosz diplomáciának nem áll érdekében állást foglalni a Szafarov-ügyben Örményország vagy Azerbajdzsán mellett vagy ellene. Magyarország ellen persze még állást foglalhatnak, de ez sem feltétlen érdeke Moszkvának).

Ez a helyzet, a karabahi „befagyott” konfliktus fagyasztott állapotban tartása tökéletesen megfelel Moszkvának, amely a dél-kaukázusi, őt megkerülni szándékozó energetikai-logisztikai korridor lezárásában érdekelt (minél több a konfliktus a Dél-Kaukázusban, Oroszországnak annál jobb. A négy posztszovjet „befagyott” konfliktusból három a Dél-Kaukázusban található).

Szóval, talán nem ártott volna jobban tájékozódni a kaukázusi ügyeket illetően, és nemcsak a gazdasági mutatókat, hanem ami az igazán fontos, az embereket is nézni. Ha Magyarország akar valamit kezdeni a posztszovjet/eurázsiai térségben, akkor ahhoz megfelelő kulturális tőkével rendelkező szakembergárdára lenne szüksége. Igaz ami igaz, a Kaukázusról vajmi kevés olvasmányt találhat a magyarul tudó érdeklődő (a kevés, Kaukázusról szóló könyv egyike éppen a Ruszisztikai Központ Posztszovjet füzetek sorozatában jelent meg Grúzok, örmények, azerbajdzsánok címmel). Magyar nyelven talán még mindig a legszínvonalasabb munka a Kaukázusról Boros János újságíró 1980-ban megjelent, Kaukázus, a népek hegye c. műve, melyben magyar és szovjet kutatók kommentárjai mellett kerül áttekintésre a Kaukázus történelme és néprajza.

 

 

 

 

Cimkék: Azerbajdzsán, Ilham Alijev, magyar-örmény konfliktus
Országok: Azerbajdzsán Örményország Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat