Dmitrij Medvegyev orosz elnök  2012.  január 16-án nyújtotta be a Dumának  azt a törvényjavaslatot, amely újra választhatóvá tenné  Oroszországban  a kormányzókat. A törvény idén májusban léphet életbe. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) elemzése arra keresi a választ,  mindez mennyiben  jelent  valós politikai liberalizációt, vagy csupán a Kreml újabb, a jelenlegi status quo fenntartását szolgáló projektjének tekinthető.

A putyini hatalomkoncentráció egyik legfontosabb momentuma a 2004-es beszláni túszdráma  utáni  politikai reformcsomag volt. Ennek értelmében egyrészt  ötről hétszázalékra emelték a parlamentbe jutási küszöböt (ami végzetes csapásnak bizonyult az azóta is Dumán kívüli liberális Jabloko pártnak), másrészt eltörölték a kormányzók választhatóságát – kinevezésük ezzel elnöki jogkörré vált. A hivatalos érvelések szerint mindezt  a fokozódó terrorveszély tette szükségessé,  továbbá,  hogy a föderális és a regionális politikai központok között hatékonyabb, az ország biztonságát szolgáló koordináció valósuljon meg. Az intézkedés következtében a régiók, illetve a két szövetségi jelentőségű város,  Moszkva és Szentpétervár élén a központi hatalom preferálta politikai vezetők jelentek meg, akik azonban nem minden esetben voltak képesek a társadalmi párbeszéd megteremtésére. Mindez az adminisztráció feletti társadalmi kontroll erodálódásához és a korrupció további növekedéséhez vezetett.

Medvegyev, aki 2004-ben az elnöki adminisztráció vezetőjeként saját maga is tevékenyen részt vett a  mechanizmus kidolgozásában és megvalósításában, elnökké választása  óta többször utalt  rá, hogy elképzelhetőnek tartja a kormányzók választhatóságának visszaállítását.  A 2011. december 4-i parlamenti választásokat követő tömegtüntetések és a jogaikért egyre határozottabb módon kiállni képes orosz civil társadalom úgy tűnik, hogy képes volt hatást gyakorolni az ország politikai vezetésére: a korábbi,  homályos medvegyevi ígéretek a tüntetéseket követőenviszonylag hamar konkrét formát öltöttek.

Vlagyimir Putyin miniszterelnök 2011. december 15-én egy televíziós műsorban vetette fel  annak lehetőségét, hogy az ország visszatérne  a kormányzók választásához.  A miniszterelnök javaslatában ugyanakkor lett volna egy „elnöki szűrő”: a pártok jelöltjeit az elnöknek jóvá  kellett volna  hagynia ahhoz, hogy indulhassanak a regionális választásokon.  Medvegyev  törvényjavaslata enyhített ezen és csupán fakultatív konzultációról ír elő. A regionális választásokon  független jelöltek is indulhatnak, amennyiben összegyűjtik az ehhez szükséges mennyiségű ajánlószelvényt.

A törvényjavaslat  ugyanakkor  továbbra is  erős  jogköröket biztosít az elnöknek, aki azonnali hatállyal leválthatja a kormányzót, ha személyével kapcsolatban korrupciós ügyekre derül fény, illetve ha „kibékíthetetlen ellentétek” merülnének fel az elnök és a kormányzó között. A törvényjavaslat  azonban nem rendelkezik arról, hogy mely szerv bírálhatja el az esetleges korrupciós ügyeket. Larissza Bricseva elnöki tanácsadó szerint nem  vezetnek be  új jogi mechanizmust  az érintett ügyek kivizsgálására, de a leváltott kormányzónak lehetősége lesz utólag bírósághoz fordulnia. Az adott térség lakói maguk is indítványozhatják a kormányzó leváltását, de csak azt követően, hogy az kitöltötte ötéves ciklusának első évét.

A várhatóan idén májusban életbe lépő  jogszabály tehát továbbra is megkerülhetetlen szerepet biztosít az elnöknek a kormányzók kinevezésében:  az államfő beleegyezése nélkül a kormányzók politikai helyzete instabil lesz, mivel az elnök bármikor leválthatja őket. A 2004-es törvény az elnök előzetes beleegyezését írta elő, a mostani az utólagos jóváhagyásán alapszik, reprodukálva ezzel az előző törvény centralizáló jellegét.

Az új törvény kényelmes megoldásnak tűnik a jelenlegi  rezsim számára. Egyrészt azt a látszatot keltheti, hogy engednek a civil követeléseknek a politikai liberalizáció kapcsán, másrészt  azonban  továbbra is  lehetővé teszi a régiók feletti központi kontroll megvalósulását. Vlagyimir Putyin a márciusi elnökválasztásokon  tehát  ugyanazt a politikai rendszert  „veheti újra kezébe”, amelyet négy éve „kölcsönadott” Dmitrij Medvegyevnek –, leszámítva az azóta végrehajtott néhány szépészeti beavatkozást.