Hegedűs Nikoletta: Sztereotípiák az oroszokról

Azt hittem, az oroszokat övező legendákat helyre tettem magamban, amikor végre kijutottam Moszkvába. Korábban (most is) mindenkitől azt hallottam (az iskolai jelentésen kívül), amit az orosz könyvemben én is láttam. Zsiguli, vodka, lajtos kocsiból mért kvász. Az orosz asszony kendőt hord, matrjoska baba alakja van és csókosra rúzsozza a száját, a férfi szőke, kék szemű, Iván vagy Szása, usánkát visel nyáron is.

A repülőn öltönyös urak ültek, a városban nagy-fekete autókat láttam. Meg kellett szokni, hogy minden sarkon emlékmű (hagyomány) + felhőkarcoló (Nyugat), se Szása, se Iván, így-úgy követik a divatot, designer boltok, McDonalds, rengeteg bevándorló. A belváros felé haladva Moszkva egyre inkább hasonlít Kőbányára, megjelennek a hajléktalanok, sok kocsiból kiáltanak ki, hogy taxira várok-e, a tömegtől fuldokolni lehet, nem pedig arra koncentrálni, hogy a metró díszítését megörökítse az ember. Azonkívül, amit a vendéglátóm mesélt az igazi orosz életről, a megélhetésről, küszködésről, a Kutuzovszkij proszpekten nem sokat tudtam meg.

Reggelente a buszmegállóban megállapítottam, hogy Magyarországon a nőkről két dolog hiányzik, a magassarkú és a rúzs. A buszon mindig beszállt valaki a beszélgetésbe, mintha régi ismerősök lennénk, érdeklődtek, véleményt nyilvánítottak. Mindenhol kérés nélkül segítséget kaptam. És vajon minden orosz férfi ismeri Puskás Öcsit (a Дом книги előtt egy férfi csodálkozott, én honnan ismerem nő létemre)?

Mivel én elfogult vagyok… egyébként számomra is megmagyarázhatatlan a pszeudoruszkiságom! Másokat kérdeztem meg, mit gondolnak az orosz emberről. Kettéválasztottam a házi felmérést, első körben (3-4 dolog) mire asszociálnak, ha meghallják, hogy orosz, másodikként tulajdonságokra kellett gondolniuk. Tizennégy embert kérdeztem meg az általános véleményükről és nagyanyámat a háborús emlékeiről. A tizennégyből tizenkettő 20-30 közötti, kettő pedig 40 fölötti. A nyelvet senki nem beszéli, Oroszországban senki nem járt és azt mondták, hogy „én nem ismerek oroszokat, de…” és azt is, hogy „de ezek nem sztereotípiák, hanem tények”.

Leggyakrabban természetesen a vodka (9 fő, „nem baj, én is szeretem”) és az iszákosság (5) fordult elő. Részegen előbb-utóbb filozofálni kezd az ember, tehát az oroszok filozofikusak is.

Férfiaknál a kalasnyikov (2), a Lada Niva, szőke/szép nők (2), maffia (2), olaj, drog fordultak elő.

Mindenki számára fura a beszéd, de sokaknak tetszik a nyelv.

Szerepelt még a hideg/hó/bunda/usánka, és ezt általában kapcsolták azzal, hogy kemények (3), zordak (3), maguknak valók az oroszok.

A nagyság megjelent mint Birodalom és sztyeppe, úgy, hogy általában nagydarabok/medveszerűek, illetve az orosz nők kapcsán.

Izraelben élő barátom szerint annyira szemtelenek, hogy mini-Moszkvát csináltak Jeruzsálemből. Az a három rossz, ami őt fogadta, mind az oroszok műve: ők hozták be az országba a prostitúciót, a maffiát és a disznóhúst. Zsidóként élnek szombat estig, a pravoszláv ünnepeket tartják – a vallásosságot említették rajta kívül ketten. Önteltek, büszkék, és a bajban összefognak.

Trógernek, lustának és éhenkórásznak hárman; szorgalmasnak, kitartónak 1-1 ember nevezte őket.

Egy sportoló barátom szerint barátságos nemzet -ezzel szemben megjelenik, hogy kimértek-, a Himnuszt büszkén éneklik a versenyeken, majdnem mindig nekik szól, hiszen kitartóak, győztes nép.

A szegény-újgazdag ellentét rajtam kívül még egyvalakinek jutott az eszébe. Van, aki még mindig úgy gondolja, hogy elmaradottak, koszosak!

Ha politikáról van szó, Lenin, Sztálin, a vörös szín ugrik be mindenkinek, és igen, politizáló nemzet. Hazafiasak (2), emellett erőszakosak/agresszívak (3). A hagyományőrzés, hagyománytisztelés egyvalakinek jutott eszébe, emellé pedig orosz nemzeti táncnak a hopákolást kapcsolta. A világhírű orosz balett egy főnek jutott eszébe, és ő mondta azt is, hogy az oroszok visszafogottak. Egyvalaki szerint bevállalós nemzet, azt, hogy harsányak, nagyhangúak, hárman mondták.

Hárman voltak, akik szerint jóindulatúak, és valóban, aki egyszer egy orosz barátja lesz, örökké a barátja marad.

Egyesek szerint se nem okosabbak, se nem műveletlenebbek, mint mi vagyunk, ezzel szemben négy ember szerint buták (bár igaz, hogy „először a szibériai fogatlan parasztokra gondolok”). Az orosz irodalomra hárman gondoltak, és érdekes módon nem Puskin, hanem Dosztojevszkij nevét említik.

Anyukám számára a ГУМ=Nyugat, végeláthatatlan sorok. Az izgalmas orosz konyha senkinek nem jutott eszébe, 1 fő említette a szamovárt.

Nagyanyám a karcagi gettó mellett élt, számára az oroszok hősök, annak ellenére, hogy az apja nem sokkal az oroszok előtt jött haza a hadifogságból – fél lábbal. Amikor a tizenhét katona szekereken bevonult a faluba, ki tudja, honnan, egy zsiráfot hoztak magukkal. Nem voltak agresszívak, erőszakoskodók, pedig mindenre rálőttek az udvaron álló ágyúval. Daloltak, táncoltak, harmonikáztak – a mondás szerint az orosz azt feleli a lövészárokban fekve is a Hogy vagy?-ra: Нормально.

Az idegenvezető tanfolyamon, ahova járok, rajtam kívül az 56 esztendős tanárnő beszél oroszul, néha összekacsintunk. A tankönyvünkben a Protokoll-nemzeti sajátosságok résznél csupa általánosítás áll, meglepett, hogy az oroszokról úgy írnak: barátságosak, készségesen útbaigazítják a külföldieket, melegszívűek, önzetlenek, és bár először gyanakvóak a külföldivel szemben, de amint befogadják, barátként kezelik őket. Ahogy az első előadó megjegyezte órán, a forrásokat mindig kellő kritikával kell, hogy kezeljük. A könyvet a tanárnő írta.

Аnnak ellenére, hogy mindenki elismeri az orosz nyelv praktikusságát, fontosságát a gazdasági életben, csodabogárként kezelik az oroszul beszélő nem oroszt. Minek az, milyen indíttatásból, ha nem családi kötelék, stb.? Ahogy az orosz mondja: для души.

 

Hernek Mónika: Mindennapi sztereotípiáink az oroszokról

 

Ha a mindennapi beszélgetés során az oroszokról van szó, még az olyan emberek is hozzá tudnak szólni a témához, akik soha életükben nem jártak Oroszországban, és orosz emberrel sem találkoztak korábban. Hogyan lehetséges ez? Hasonló esetekben sztereotípiák aktiválódásáról beszélhetünk. A sztereotípiák szociális csoportok jellemzőiről való hiedelmek készletei, melyek a társadalomban kollektív tudattalan szinten vannak jelen, és az attitűdökkel szemben a csoporttal kapcsolatos pozitív és negatív tulajdonságokat egyidejűleg tartalmazzák. Meghatározzák az adott csoport tagjainak megítélését és a feléjük irányuló cselekvéseket, mivel a csoportra jellemzőnek tartott tulajdonságokat a tagokra is jellemzőnek tekintik (Greenwald és Banaji, 1995). Dolgozatom elkészítése során az internet adta lehetőségeket használtam ki arra, hogy minél többet tudjak meg az oroszokról fennmaradt vagy éppen újonnan terjedő sztereotípiákról világszerte.

Az oroszokról a köztudatban leggyakrabban előforduló sztereotípia a Szovjetunió korszakából fennmaradt „kommunista” jelző, holott tudjuk, hogy a kommunista eszme nem valósult meg a gyakorlatban, tehát adekvátabb lenne a „szocialista” kifejezés, azonban az előzővel ellentétben ez nem kapcsolódott össze az oroszokkal. Habár, meg kell jegyeznünk, hogy a kommunista sztereotípiát sokszor kiterjesztik a volt szovjet államok lakóira is. Politikai rendszerük mindig is kritika tárgya volt, és bár a Szovjetunió majd’ két évtizede feloszlott, továbbra is élnek olyan képzetek, hogy a vezetés döntései megkérdőjelezhetetlenek, aki ezt mégis megteszi, és ellenzékbe kerül, azt Szibériába száműzik.

További elterjedt sztereotípiák az oroszokról, hogy szegények, nagyon sokat isznak (többnyire vodkát), durva sportokat űznek (birkózás, jégkorong, súlyemelés, ökölvívás), és kiterjedt, befolyásos maffiahálózattal rendelkeznek. A hazájukba érkező idegenekkel nem éppen vendégszeretőek, emellett igénytelenek. Sok nő „rendelésre” érkezik az Egyesült Államokba – akár feleségnek, akár prostituáltnak.

Mint azt a sztereotípiák definíciója sugallja, azok a negatív jellemzők mellett pozitívakat is tartalmaznak. Az oroszokkal kapcsolatban mély vallásosságukat, és az ezzel együtt járó értékek iránti tiszteletet tudnánk felhozni. Elég, ha ikonokkal gazdagon díszített templomaikra gondolunk, ahová a legnagyobb tiszteletadás mellett lépnek be. Azonban amellett, hogy ez pozitív hatással lehet az erkölcsi fejlődésre vagy az értékrendre, a tömegekre való hatást is könnyebbé teszi. Mint azt Le Bon munkásságával kezdődően számos szociálpszichológiai mű taglalja (lásd pl. Sherif és Sherif, 1964), az emberek tömeghelyzetben elveszítik egyéniségüket, befolyásolhatóvá válnak, ami kiváló lehetőség politikai és vallási vezetők számára befolyásuk kiterjesztésére. Szintén jobb képet kapunk erről a népről, ha a híres orosz balettre gondolunk, amely világszerte elbűvölni a nézőket.

Összességében elmondható, hogy Oroszország a végletek, a kirívó ellentétek hazája. Mítoszok és sztereotípiák terén legalábbis mindenképpen. Mert amellett, hogy a nagy szegénységet és műveletlenséget hangsúlyozzuk, egyre többet hallunk (és hallottunk korábban is) a dúsgazdag, fűtött utcák palotáiban élő oroszokról, akik a legfinomabb kaviárt eszik és pezsgőt isznak hozzá. A hatalmas, díszes és nyüzsgő városok, mint Moszkva vagy Szentpétervár mellett kontrasztként ott vannak az elnéptelenedő kis szibériai falvak, ahol mindössze egy-két idős ember él mindentől és mindenkitől elhagyatottan. Egy másik, számomra nagyon érdekes ellentét a korábban említett állandóan italozó, butuló munkásréteg és az ezzel párhuzamosan megjelenő rohamos technikai fejlődés képe. Ez utóbbival szorosan összekapcsolódik a világ, majd a világűr fölötti uralom megszerzésére és az USA legyőzésére érzett kényszerük, amely újabb és újabb rakétakísérletekben, fegyverfejlesztésekben és asztronauta-programokban ölt testet.

Személy szerint nagyon kevés oroszt ismerek személyesen, és a velük való ismeretségem nem támasztja alá a népükről kialakult képet, miszerint mogorva, hideghez-éhezéshez szokott, durva, ostoba és igénytelen emberek volnának. Úgy gondolom, a kelet-európai rendszerváltások óta eltelt idő még nem volt elég arra, hogy a sztereotípiák negatív aspektusai puhuljanak, és egy reálisabb kép alakuljon ki bennünk és a nyugati országok lakóiban. Az oroszok megismerése, mintegy „újradefiniálása” a mi generációnk feladata lesz.

 

 

 

Cimkék:

Országok: Oroszország