OROSZVALOSAG.HU


Moldova: múlt, jelen, jövő

  |  2011-10-16 14:58:18  |  
Gyóni Gábor

Moldova: múlt, jelen, jövő

Nemzetközi konferencia Kisinyovban 

 Moldova: múlt, jelen, jövő

2011 október elején került sor Kisinyovban arra a nemzetközi konferenciára (Grazsdanszkaja identyicsnoszty i jevropejszkaja integracija kak faktori razvityija moldavszkoj goszudarsztvennosztyi), amely Moldova államiságának múltjával és jelenével foglalkozott. A konferencián a moldovaiak és gagauzok mellett részt vettek román, német, francia, orosz, ukrán kutatók, illetve a magyar, orosz, ukrán, török diplomáciai kirendeltségek munkatársai.

A moldovai konferencia Magyarország szempontjából is fontos volt, hiszen a Moldova bekebelezésére irányuló egyre arcátlanabb román nacionalista törekvéseknek a magyar nép (a romániai magyarság) szempontjából is jelentőségük van. Az alábbiakban néhány elhangzott előadás főbb gondolatát idézzük.

 

Valerij Ivanovics Kuzmin, az Oroszországi Föderáció moldovai nagykövete szerint Oroszország érdeke a moldovai független államiság megőrzése. A nagykövet aláhúzta, hogy Moszkva megvédi az orosz gazdasági érdekeket Moldovában, s felhívta a figyelmet az agresszív román törekvésekre.

Jevgenyij Brik (Kisinyov) Moldova katasztrófális gazdasági helyzetének tükrében ismertette a moldáv államiság építésének nehézségeit. Jelenleg Moldova Európa legszegényebb országa, már Albánia is megelőzi. A munkaképes lakosság 50 %-a elvándorolt az országból, miközben a nemzetiségi problémák is kiéleződni látszanak. Az elmúlt években jelentősen megerősödött az antiszemitizmus: 2009-ben például szétverték a kisinyovi Hanuka-ünnep rendezvényeit.

Andrej Medvegyev moszkvai kutató a moldovai identitás szociológiailag megfogható elemeiről számolt be. Eszerint a moldovaiak túlnyomó többsége ellenzi Románia és Moldova egyesülését (40 % egyenesen „ijesztőnek” tartja ezt a perspektívát). A qualitatív adatfelmérés arra mutat rá, a romániai közvélemény jelentős részét (82 %-át) hidegen hagyják a moldovai események,  következésképpen, a Románia és Moldova egyesítésére irányuló törekvés elitista, felülről kitalált projektnek tekinthető. Ami miatt Románia mégis „vonzó” a moldovaiak számára, az Bukarest EU-s tagsága. A moldovaiak 10 %-a szerint elfogadható lenne a Romániával való egyesülés, ha az azzal járna, hogy Moldova az EU tagjává válik. A moldovai lakosság túlnyomó többsége támogatja az ország európai integrációját, ezzel egy időben azonban 70 %-uk számára szimpatikus az Oroszországgal történő valamilyen gazdasági integráció gondolata is (ami végső soron annak beismerése, hogy a moldovai  függetlenség gazdasági értelemben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – Gy. G.).

A kisinyovi Alekszandr Burian, a jogi tudományok doktora, volt szovjet nagykövet Dél-Amerikában, a Molotov-Ribbentrop paktum román jogi értelmezésének tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet. A román álláspont szerint ugyanis Moldova (Besszarábia) a Molotov-Ribbentrop paktum eredményeképpen került a Szovjetunióhoz 1940 nyarán. Csakhogy jogilag Besszarábia azt követően vált a Szovjetunió részévé, hogy Románia – külső, német és szovjet nyomásra persze - átadta a területet északkeleti szomszédjának. A mai Moldova létezésének jogi alapdokumentuma nem a Molotov-Ribbentrop paktum, hanem az 1947-es párizsi békeszerződés, amelyben Románia elismerte a második világháború után megváltozott határokat.

A konferencián más színezetű előadások is elhangoztak: Constantin Lazari jogász a Románia és a Szovjetunió közti, Besszarábia miatti történelmi konfliktust hangsúlyozta. Szerinte a románok és a moldovánok egy nemzetet képeznek, hiszen egy a nyelvük, egy a vallásuk.

Dmitrij Galkin (Moszkva) szerint viszont Románia és Moldova nem tekinthető két román államnak, hanem két politikai nemzetről van szó. Moldova erősen függ a külső tényezőktől, s külön problémát jelent, hogy az ország az elmúlt két évtizedben elvesztette gazdasági potenciáljának jelentős részét. Ma Moldova szinte egyetlen exportcikke a munkaerő. A külföldre szakadt moldovaiak viszont elvesztik szülőfölddel való kötődésüket, és könnyebben válnak a különböző integrációs projektek (alkalmasint a Romániával való egyesülés) támogatóivá.

Alekszandr Romanov (Kisinyov) a Moldovába irányuló román tankönyvexportot elemezte, megállapítva, ezek a törekvések egyfajta céltudatos politikai propaganda eszközét képezik.

Pjotr Sornyikov (Tiraszpol) a két világháború közötti románellenes besszarábiai felszabaditó mozgalomról tartott előadást. A kutató elmondta: a Nagy-Romániához tartozó Besszarábiában sokan akarták a Szovjetunióhoz való csatlakozást, nem fogadták el a román uralmat. 1918-ban két hónapig tartó fegyveres ellenállás bontakozott ki Besszarábiában a román agresszorokkal szemben. A moldáv öntudat, a cirill betűs írás védelmében indultak mozgalmak. 1940-ben, miután a román hadsereg kiürítette a megszállt Besszarábiát, moldovai partizánok vették át a hatalmat még a szovjetek bevonulása előtt.

Viktor Sztyepanjuk (Kisinyov) szerint a moldovai államiság kezdete nem 1940-re, hanem 1917-re vezethető vissza, amikor kikiáltották a moldovai autonómiát.

Mariana Hausleitner (Berlin) a besszarábiai németek és zsidók két világháború közötti történetéről tartott előadást. 1918 után Besszarábián szekularizálták az oktatást. Kezdetben még szabadon folyhatott a német nyelvű oktatás, de ezt 1926-tól fokozatosan elrománosították. 1930-ban Besszarábia lakosságának 3 %-a volt német nemzetiségű. A zsidók közül sokan voltak baloldaliak, illetve cionisták. A zsidók jogfosztottságuk miatt üdvözölték a szovjethatalomat, de 1941-ben sok zsidót is deportáltak Moldovából a szovjet hatóságok (bár paradox módon éppen ez mentette meg az életüket).

Vincent Bullet (Párizs) Franciaország Nagy-Romániához fűződő politikáját elemezte. A kutató elmondta: a két világháború között a francia diplomácia nem tartotta rossznak a romániai antiszemitizmus terjedését, mert ez növelte a Szovjetunió-ellenességet is.

Alekszandr Djukov (Moszkva) a németekkel együttműködő kollaboráns alakulatok második világháborús tevékenységéről beszélt. Az UPA ukrán nacionalista szervezethez köthető a 1943-as volinyi lengyellenes népirtás, amiben a németek nem is vettek részt. Az 1940-ben alapított Litván Aktivisták Frontja szintén részt vett a náci népirtásokban: 1941-ben zsidókat és szovjetbarát érzelmű litvánokat mészároltak le.

Horvátország megalapítása után német engedéllyel, de nem német terv alapján a horvát usztasák tömegesen űzték el és irtották ki a szerbeket a Balkán-félszigeten

Lett kollaboránsok Pszkov megyében és Északnyugat-Oroszországban hajtottak végre kegyetlenkedéseket. Ismert a román kollaboráns alakulatok népirtó tevékenysége is.

Djukov szerint a kollaboráns alakulatok kitűntek kegyetlenségükkel.

Algirdas Paleckis litván politológus érdekes előadásában a litvániai átmenet problémáiról beszélt,. Paleckis szerint Moldova és Litvánia között némi párhuzamot jelent, hogy míg Moldovában Románia próbálja meg egyre leplezetlenebbül érvényesíteni etnonacionalista politikáját, Litvánia esetében ez Lengyelország. Paleckis szerint a litvániai lengyel kisebbség vezetője már egyenesen olyan felhívást fogalmazott meg, hogy nem a lengyeleknek kell integrálódniuk a litván államba, hanem a litvánoknak kell idomulniuk a Vilnius körüli lengyelekhez... Paleckis elmondta, a litván átalakulás számos negatív hordalékot is kitermelt. A korrupció jelentős a balti országban; litván bankok alig vannak, miközben a skandináv bankok akadálytalanul érvényesíthették érdekeiket; s bár a litvánok között nincs „népi” ruszofóbia, a politikai elit továbbra is az Oroszországgal való konfrontáció politikáját folytatja. 

Cimkék: Moldova, Kisinyov, konferencia, Moldova története
Országok: Litvánia Ukrajna Moldova Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat