OROSZVALOSAG.HU


Újjászülető kaukázusi futball 

  |  2011-05-25 01:14:26  |  
Mezei Bálint

Újjászülető kaukázusi futball 

Tbiliszi és Jereván helyére Groznij és Mahacskala lép 

Újjászülető kaukázusi futball Újjászülető kaukázusi futball 

Kaukázusi foci egykor és ma - 1981: a KEK-győztes Dinamo Tbiliszi - 2011: Ramzan Kadirov és Maradona duettje 

A kaukázusi futball aranykora

Az egykori szovjet bajnokságban – mely a manapság divatos közhelyekkel ellentétben Európa egyik legerősebb pontvadászata volt – két nagyszerű kaukázusi klub is részt vett. A Dinamo Tbiliszi kétszer-kétszer nyert szovjet bajnokságot (1964-ben és 1978-ban) illetve Szovjet Kupát (1976–ban éppen a jereváni riválisok ellenében, valamint 1979-ben). 1981-ben pedig a Kupagyőztesek Európa Kupáját tették a vitrinbe, miután előbb elbúcsúztatták az angol West Ham Unitedet majd a holland Feyenoordot, a döntőben pedig a keletnémet Carl Zeiss Jenát győzték le. A szomszédvár, Jereván büszkesége, az Ararat 1973-ben ülhetett le először és utoljára a szovjet futball trónjára, míg a rákövetkező szezonban a későbbi győztes Bayern München ejtette ki a Bajnokcsapatok Európa Kupája sorozatból, rendkívül szoros, 2:1-es összesítéssel. Az Ararat 1973-ban, majd 1975-ben is elhódította a Szovjet Kupát.

Az egykori világbirodalom (külső és belső tényezők által egyaránt kikényszerített) bukása után a kaukázusi csapatok egyik napról a másikra valódi ellenfelek nélkül maradtak. A magára hagyott Dinamo Tbiliszi az elmúlt 21 évben 13 bajnoki címet zsebelt be (1990 és 1999 között zsinórban, majd 2003-ban, 2005-ben és 2008-ban), de valószínűleg bármelyiket elcserélnék egy föderációs elsőségre a Kura folyó partján. Az Ararat Jereván a szovjet felbomlás után csupán 1993-ban ért csúcsra Örményországban, és 2009-ben a parányi hazai első osztályból is kiesett. 

Eközben a szovjet futball éveiben rendre epizodista szerepre kárhoztatott azeri klubok háza táján is elmaradtak a sikerek. A korábbi egységes bajnoki rendszer, a kontinentális pontvadászat szétesése leginkább a gyenge tagköztársasági riválisokkal bíró csapatokat sújtotta. Utóbbiak rövid úton marginalizálódtak (Ararat), kezdeti dominanciájuk ellenére lassan belesüppedtek a helyi mocsárba (Dinamo Tbiliszi), vagy éppen nem tudtak élni az egy csapásra megnyíló első osztály előnyeivel, így a nemzetközi kupaszerepléssel. Jó példa erre az azeri PFK Nyeftcsi Baku, melynek legnagyobb sikere az 1966-os harmadik helyezés volt a szovjet királykategóriában. Azóta hat hazai ligagyőzelmet (1992, 1996, 1997, 2004, 2005, 2011) és négy nemzeti kupát (1995, 1996, 1999 illetve 2004) ünnepeltek, de az európai porondon labdába sem rúghattak. 

Újjászülető kaukázusi futball 

Régi dicsőség - az 1973-as szovjet bajnok Ararat Jereván

A három egyesület gazdasági helyzete is különböző, az állami védőernyő alól idejekorán kiesett Ararat a szovjet bajnoki játéktérrel együtt – anyagi lehetőségei szűkülése miatt – az újjászülető Örményországban szinte azonnal háttérbe szorult. A tbiliszi kormányzat támogatását élvező Dinamo a grúz bajnokság langyos vízében úszkálhatott, de a minőségi konkurensek teljes hiánya egy évtized alatt sikerrel nullázta le a szovjet liga közönségkedvenc csapatát. Előbbi kettővel ellentétben az olajpénzekből bőségesen dotált Nyeftcsi ugyan szűkebb pátriájában felfuthatott, de ismét bebizonyosodott, hogy kizárólag pénzen se sikereket, se történelmet nem lehet vásárolni a nemzetközi labdarúgás színpadán.

A lenti táblázatban a kaukázusi önálló nemzeti bajnokságok bő két évtizedét foglaltuk össze: 

SZEZON

GRÚZ BAJNOK

ÖRMÉNY BAJNOK

AZERI BAJNOK

1990

Dinamo Tbiliszi

 

 

1991

Dinamo Tbiliszi

 

 

1992

Dinamo Tbiliszi

Sirak Gjumri / Pjunik

Nyeftcsi Baku

1993

Dinamo Tbiliszi

Ararat Jereván

FK Qarabag

1994

Dinamo Tbiliszi

Sirak Gjumri

PFC Turan Tovuz

1995

Dinamo Tbiliszi

-

FC Kapaz

1996

Dinamo Tbiliszi

Pjunik Jereván

Nyeftcsi Baku

1997

Dinamo Tbiliszi

Pjunik Jereván / FC Jereván

Nyeftcsi Baku

1998

Dinamo Tbiliszi

Cement Ararat (Szpartak Jereván)

FC Kapaz

1999

Dinamo Tbiliszi

Sirak Gjumri

FC Kapaz

2000

Torpedo Kutajszi

Araksz Ararat (Szpartak Jereván)

FK Shamkir

2001

Torpedo Kutajszi

Pjunik Jereván

FK Shamkir

2002

Torpedo Kutajszi

Pjunik Jereván

FK Shamkir

2003

Dinamo Tbiliszi

Pjunik Jereván

-

2004

WIT Georgia Tbilisi

Pjunik Jereván

Nyeftcsi Baku

2005

Dinamo Tbiliszi

Pjunik Jereván

Nyeftcsi Baku

2006

Szionyi Bolnyiszi

Pjunik Jereván

FK Baku

2007

Olimpi Rusztavi

Pjunik Jereván

FK Khazar Lankaran

2008

Dinamo Tbiliszi

Pjunik Jereván

Inter Baku

2009

WIT Georgia Tbilisi

Pjunik Jereván

FK Baku

2010

Olimpi Rusztavi

Pjunik Jereván

FC Inter Baku

2011

Zesztafoni

?

Nyeftcsi Baku

Jelmagyarázat: 

félkövér, dőlt: korábbi szovjet bajnok dőlt: előtte játszott a szovjet első osztályban (is)

Az utolsó teljes szovjet bajnokság, 1991-ben a CSZKA Moszkva megérdemelt sikerével ért véget. A papíron demokratizálódó világbirodalom elviekben lehetőséget adott volna egy bombaerős, határokon átívelő szuperliga létrehozására, elsősorban orosz, belarusz, ukrán, grúz és örmény csapatokra építve. Többekben fel is merült a gondolat, hogy folytatni kéne a nagyszerű hagyományokat, és kihasználni a korabeli piacgazdaság tálcán kínálta előnyeit. A leendő FÁK-élvonal elit klubjai közé a moszkvai kvintett (CSZKA, Lokomotiv, Szpartak, Dinamó és Torpedó) mellett a szentpétervári Zenit, a szovjet rekordbajnok Dinamo Kijev, a Dnyipro Dnyipropetrovszk, a Dinamo Minszk, a Dinamo Tbiliszi, az Ararat Jereván, a Sahtar Donyeck továbbá a Nyeftcsi Baku kerültek volna. Az arany-tucat alkalmi összefogásából végül nem lett semmi, igaz, erről legkevésbé maguk az érintett klubok tehettek. A helyi hatalmi érdekek mentén szétszakított unió régi-új vezetői éppen az egységes piac felszámolásában és a saját vadászterületüknek számító tagköztársaságok ellenőrizetlen függetlenségének kikényszerítésében voltak érdekeltek, hiszen ez jelentette a gazdagságukat később megalapozó privatizáció alapját. A piedesztálra emelt ideológiába egyáltalán nem fért bele az eltávolodó nemzetek összekapcsolása, például a sport újbóli kiterjesztése árán.

Nincs szükség rájuk

Az önálló államiságukat újrakezdő kaukázusi államok futballtörténelmét vizsgálva jól látható a korábbi szovjet első osztályból érkezett klubok térvesztése. A rendszer- és államváltás előtt is létezett grúz, örmény és azeri tagköztársasági bajnokság meglehetősen gyenge csapatokkal. A legjobbak a szovjet első vagy másodosztályban játszottak, mindennemű hátrányos megkülönböztetés nélkül. Az alábbi táblázatból pontosan kitűnik, hogy a kaukázusi futball milyen fontos szereppel bírt a szovjet első osztályban. 

KLUB

KÖZT.

SZEZ.

1.SZ.

U.SZ.

ÖSSZ.

1.HELY

2.HELY

3.HELY

Dinamo Tbiliszi

Grúz SzSzK

51

1936

1989

1424

2

5

13

Ararat Jereván

Örmény SzSzK

33

1949

1991

1026

1

2

-

Nyeftcsi Baku

Azeri SzSzK

27

1949

1988

884

-

-

1

Torpedo Kutajszi

Grúz SzSzK

13

1962

1986

439

-

-

-

Szpartak Tbiliszi

Grúz SzSzK

2

1950

1951

64

-

-

-

Temp Baku

Azeri SzSzK

1

1938

1938

25

-

-

-

Dinamo Kirovabad

Azeri SzSzK

1

1968

1968

38

-

-

-

Gurija Lancshuti

Grúz SzSzK

1

1987

1987

30

-

-

-

Lokomotiv Tbiliszi

Grúz SzSzK

1

1938

1938

25

-

-

-

Jelmagyarázat:

KÖZT.: volt szovjet tagköztársaság SZEZ.: összes szezonok száma a szovjet első osztályban 1.SZ.: első lejátszott szezon a szovjet első osztályban U.SZ.: utolsó lejátszott szezon a szovjet első osztályban ÖSSZ.: összes meccsek száma a szovjet első osztályban 1.HELY: összes első helyezések száma a szovjet első osztályban 2.HELY: összes második helyezések száma a szovjet első osztályban 3. HELY: összes harmadik helyezések száma a szovjet első osztályban

Szovjet retrófutball – sztárok és látvány nélkül

A fenti gondokat mintegy megérezve, 1992-ben hívták életre a hiánypótló jellegű FÁK-Kupát. Komoly sikerként jegyezték, hogy a posztszovjet érdekeltségű, lebonyolítását tekintve egyenes kieséses rendszerű bajnokságban a balti államok klubjai is részt vettek.  A Kupára a néhai Szovjetunió 15 új bajnokcsapatát hívták meg, akik az ukránok kivételével el is utaztak arra. 1995-től már a Dinamo Kijev is ellátogatott a viadalra, mely kezdetben óriási presztízzsel bírt és tömegeket vonzott. A lelkesedés egyértelmű volt, a futballszerető közönség nosztalgiával emlékezett a valaha volt egységes bajnoki rendszerre.

Újjászülető kaukázusi futball Újjászülető kaukázusi futball 

A Dinamo Kijev 1999-es Bajnokok Ligája-mentelése szorítta végleg háttérbe a FÁK-Kupát

A FÁK-Kupa hosszú távú sikertelensége részben a tragikus időzítésében is rejlett. Az UEFA 1991-ben szervezete meg a Bajnokok Ligáját, a BEK alapjain, s tette azt egy – lényegében – állandó szereplőkkel felálló európai topligává. A BL kezdeti kiírása a dúsgazdag nyugati kluboknak kedvezett, de az évtized végére magukra találó keleti egyesületek is a tűz közelébe kerülhettek. A Sevcsenkóval, Rebrovval, Kaladzéval és Luzsnyijjal kezdő Dinamo Kijev az 1998/1999-es BL-idény legszebb focijával az elődöntőig menetelt. A Lobanovszkij-gárda sikere egyben fordulópontot jelentett a FÁK-serleg történelmében, hiszen a kitáruló nyugat-európai sportbiznisz végleg elhomályosította a jóval szerényebb bevételekkel kecsegtető keleti kupát. A volt szovjet bajnokság nagyágyúinak figyelme – főleg Ukrajnában és Oroszországban – a Bajnokok Ligája és az UEFA-Kupa felé fordult, ami nem egy esetben a saját nemzeti bajnokságért való versenyfutást is zárójelbe tette. Az orosz és ukrán sztárklubok innentől – mondvacsinált okokkal magyarázva ki magukat – otthon tartották sztárjaikat, és cseréikkel utaztak el a moszkvai fináléra.  A politika is közbeszólt, 2006-ban például az örmény Pjunik Jereván nem volt hajlandó pályára lépni az azeri Nyeftcsi Baku ellen: a két gárda az elődöntőben találkozott volna, de a jerevániak a meccs előtt repülőre ültek, és hazamentek.

A kaukázusi Hegyi-Karabah hovatartozása felett kirobbant konfliktus hullámai mind a mai napig nem ültek el. 2010-ben pedig a grúz bajnokcsapat, a WIT Tbiliszi nem vett részt a tornán, a 2008-as augusztusi orosz-grúz háború ejtette sebekre utalva.  A visszalépések egyre gyakoribbak lettek, így a rendezők kénytelenek voltak más csapatokat is meghívni: 2007-ben a szerb OFK Beograd, 2008-ban a finn Inter Turku is résztvevő volt, 2009-ben pedig a szintén finn Helsingin JK lépett pályára Moszkvában. (A meghívás sem mellékes – a szervezők a Moszkvával és a Kremllel hagyományosan jó viszonyt ápoló Belgrád és Finnország csapatai között keresnek leendő ellenfeleket. Ráadásul a nemrég megkötött Gazprom-Szbrijagasz szerződés a Déli Áramlat közép-európai központjává tette Szerbiát, Budapest ellenében. Amennyiben a gázipari óriás szponzorációs felületet keresne a Balkánon, az OFK minden bizonnyal örömmel ajánlaná fel a mezét.)

A putyini stabilizáció segítségével talpra állt Orosz Föderáció belső (sport)piaca van akkora, hogy lemondjon a szovjet korszak patinás, de immár az új határokon kívül eső klubjairól. Természetesen sokkal könnyebb lenne a már meglévő infrastruktúrára építeni, de az elmúlt húsz év során a grúz és örmény csapatok kiszolgáló egységeit sokkal jobban sújtotta az amortizáció. Egy újjászerveződő FÁK-bajnoksághoz politikai kiegyensúlyozottságra lenne szükség, ami napjainkban egy-két posztszovjet államot leszámítva, csak a Moszkva által ellenőrzött területeken adott. A Kreml harcban áll az iszlám szeparatisták felügyelte terrorista csoportokkal, ahogy a szovjet múlttal láthatóan megbirkózni képtelen politikusokkal is. A két küzdelem más és más terepen, különböző „fegyverekkel” történik.

Jellemző, hogy miközben a FÁK-Kupa hivatalos honlapja már nem érhető el (www.ciscup.ru), a Premjer Liga portálja (www.rfpl.org) nemzetközi mércével mérve is kiválónak, magasan informatívnak nevezhető.

A döntősöket felvonultató táblázatból is jól látszik, hogy az utolsó valódi rangadónak tekinthető finálé a 2002-es volt, melyen a Dinamo Kijev és a Szpartak Moszkva feszült egymásnak – a legszebb szovjet bajnoki véghajrákat idézve.

A FÁK-Kupa eddigi döntői:

A DÖNTŐ ÉVE

RÉSZTVEVŐ CSAPATOK

VÉGEREDMÉNY

1993

Szpartak Moszkva - Belarusz Minszk

8:0

1994

Szpartak Moszkva -  Nyeftcsi Fergana (üzbég)

7:0

1995

Szpartak Moszkva -  Dinamo Tbiliszi

5:1

1996

Dinamo Kijev -  Alanyia Vlagyikavkaz (orosz)

1:0

1997

Dinamo Kijev - Szpartak Moszkva

3:2

1998

Dinamo Kijev - Szpartak Moszkva

1:0

1999

Szpartak Moszkva - Dinamo Kijev

2:1

2000

Szpartak Moszkva -  Zimbru Kisinyov (moldáv)

3:0

2001

Szpartak Moszkva -  Skonto Riga (lett)

2:1 (hosszabbítás után)

2002

Dinamo Kijev -  Szpartak Moszkva

4:3

2003

Sheriff Tiraspol (moldáv)-  Skonto Riga 

2:1

2004

Dinamo Tbiliszi -  Skonto Riga

3:1

2005

Lokomotiv Moszkva -  Nyeftcsi Baku

2:1

2006

Nyeftcsi Baku -  FBK Kaunas (litván)

4:2

2007

Paktakor Taskent (üzbég) -  FK Ventspils (lett)

0:0 (büntetőkkel 9:8)

2008

Kazar Lenkoran (azeri) -  Paktakor Taskent (üzbég)

4:3

2009

FC Sheriff Tiraspol -  FC Aktobe (kazah)

0:0 (büntetőkkel 5:4)

2010

Rubin Kazany (orosz) -  FC Aktobe (azeri)

5:2

2011

Inter Baku (azeri) – Sahtyor Szoligorszk (belarusz)

0:0 (büntetőkkel 6:5)

Hasonló következtetést vonhatunk le a „teremtorna” legjobb góllövőit taglaló lista láttán is. Míg korábban Sota Arveladze (60-szoros grúz válogatott, az Ajax és Glasgow Rangers egykori sztárja) az aranylabdás Andrij Sevcsenko vagy éppen Jegor Tyitov tették tiszteletüket Moszkvában, addig az utolsó igazi sztár-revü Beszcsasztnyih 2002-es aranycipője volt.    

DÖNTŐ

GÓLKIRÁLY / GÓLKIRÁLYOK

GÓLOK

1993

Sota Arveladze (Dinamo Tbiliszi)

5

1994

Vlagyimir Beszcsasztnyih (Szpartak Moszkva) 

10

1995

Ilia Cimbalar (Szpartak Moszkva)

6

1996

Uladzimir Makowski (Dinamo Minszk)

5

1997

Andrej Tyihonov (Szpartak Moszkva) és Andrij Sevcsenkó (Dinamo Kijev)

6

1998

Anatolij Kanyiscsev (Szpartak Moszkva)

8

1999

Mihails Miholaps (Skonto Riga)

7

2000

Vladimirs Kolesnicenko (Skonto Riga), Luis Robson (Szpartak Moszkva) és Jegor Tyitov (Szpartak Moszkva)

5

2001

Mikail Asvetia (Torpedo Kutaiszi), Jafar Iriszmetov (Szpartak Moszkva), Marcao (Szpartak Moszkva), Valerij Stripejkis (Slavia Mozyr) és Raman Vasziljuk (Slavia Mozyr)

4

2002

Vlagyimir Beszcsasztnyih (Szpartak Moszkva)

7

2003

Cristian Tudor (Sheriff Tiraspol)

9

2004

Vitaly Daraselia Jr. (Dinamo Tbiliszi)

6

2005

Giorgi Adamia (Nyeftcsi Baku)

6

2006

Jevhen Seleznyov (Sahtor Donyeck)

5

2007

Server Djeperov (Paktakor Taskent) és Vitalij Rogyionov (FC BATE Boriszov)

4

2008

Uladzimir Jurcsanka (Zenit Szentpétervár)

4

2009

Ibrahim Rabimov (Regar-TadAZ Turszunzoda), Vits Rimkus (Ventspils) és Alekszandr Jerokin (Sheriff Tiraspol)

4

2010

Emil Kenzsiszarijev (FC Aktobe)

6

2011

Girts Karlsons (Inter Baku)

6

 „Vigyázó szemetek a Kaukázus északi lejtőire vessétek!”

A kaukázusi futball második aranykora 2001-ben köszöntött be. Az angliai mintára létrehozott Premjer Liga 16 csapatának mindegyike egy valóban piacorientált bajnokság részesévé vált. Természetesen a siker sem maradt el, hiszen az UEFA jelenlegi rangsora Európa 7. legerősebb pontvadászatává emeli az orosz első osztályt. A kezdeti anyagi bizonytalanság után tőkeerős befektetők érkeztek a klubokhoz, főleg az újarisztokrácia soraiból. A föderáció labdarúgásának tulajdonosi háttere így kétségkívül változott ugyan, de a finanszírozás forrásai lényegében érintetlenek maradtak. Az egyesületek mögött ma is többnyire államilag ellenőrzött cégek állnak, miközben az azokat vezető oligarchák akkor is az állami vagyonból adnak, ha éppen a saját keretükből utalnak. A látszólagos ellentét könnyedén feloldható, tudván azt, hogy a vadkapitalizmus időszakában feltörő elit az állami vagyon kétes magánosításából szerezte milliárdjai nagy részét. Tehát visszaadja azt, amit előzőleg a volt szovjet közös tulajdonból elvett.

Az orosz élvonal résztvevői között pedig egyre több „déli” illetőségű klubot találunk. Az Anzsi Mahacskala, a Szpartak Nalcsik vagy éppen a Krasznodar mind-mind a régió büszkeségei. Állami támogatásuknak nyilvánvaló politikai indítékai is vannak: így próbálják meg pacifikálni a térséget. A Moszkva ösztönözte befektetések – legyen szó kormányzati vagy éppen magánpénzekről – egy jobb élet reményét kínálják az ottaniaknak. Az általános életszínvonal emelése felveti a szórakozási lehetőségek körének bővítését is. A labdarúgás pedig – közösségépítő erejénél fogva – szinte tálcán kínálja magát. Minderre talán a Tyerek Groznij esete a legjobb példa. A megtért Ramzan Kadirov őrült összegeket „fektet” a városi gárda megerősítésébe. Edzőnek egyenesen a holland aranylabdást, Ruud Gullitot szerződtetette, és egész pályás letámadást indított Ronaldo leigazolásáért is. Az idei évben a 2002-es világbajnok brazil válogatott haknizott Gorznijban, ahol a Kadirov csapatkapitánnyal és Gullittal megerősített helyi tizenegy egy barátságos döntetlenre volt jó ellenük.

Újjászülető kaukázusi futball Újjászülető kaukázusi futball 

Maradona és Figo a Tyerek stadionavatóján - Kadirov ünnepelteti magát

Nagy ország - nagy foci, kis ország - kis foci

A korábban alig jegyzett észak-kaukázusi egyesületek sikerei jól láthatóan irritálják a moszkvai élcsapatok ultráit. A polgárháború pusztította vidéken, semmiből kinövő, 250 millió eurós stadion építésének pénzügyi hátterét maga a csecsen elnök is bajosan tudná megmagyarázni. Az avatásra elhívták Jean-Pierre Papint (1991 aranylabdása, Olimpique Marseille, AC Milan), Franco Baresit (az AC Milan legendás hátvédje), Alesssandro Costacurtát (AC Milan), Christian Vierit (Juventus, Lazio, Internazionale), Ivan Zamoranót (Real Madrid, Internazionale), Fabien Barthezt (Olimpique Marseille, Monaco, Manchester United), Luis Figót (Barcelona, Real Madrid, Internazionale), Roberto Ayalát (AC Milan, Valencia), Robbie Fowlert (Liverpool), Steve McManamant (Liverpool, Real Madrid), Alain Boghossiant (Marseille, Sampdoria, Napoli, Parma) és Enzo Francescolit (River Plate, Cagliari).

A már önmagában illusztris névsor kiegészítéseként Groznijba repült Diego Maradona is. A konzervatív korszakát kinövő „Pibe d’oro” éppen szélsőbaloldali éveit éli. Láthatóan jól megértette magát Kadirovval, aki az első csecsen háborúban még Moszkva ellen harcolt. A 34 éves elnök vezetési módszereit sok kritika éri, még Oroszországban is, egyesek nem átállják diktátornak nevezni Putyin ifjú pártfogoltját. Gullit 1988-ban még Nelson Mandela szabadon bocsátása, és a demokrácia mellett tüntetett, 2011-ben már a Tyerek edzője, de a legutóbbi vereségek után erősen inog alatta a kispad. Eközben Jerevánban, Bakuban és Tbilisziben irigykedve tekintenek a Kaukázus északi lejtőire. 

Úgy tűnik, hogy a Szovjetunió felbomlása a kaukázusi nagycsapatok (Dinamo Tbiliszi, Ararat Jereván, Nyeftcsi Baku) számára nem a szabadásgot hozta el, hanem éppen ellenkezőleg, karanténba zárta azokat.

Cimkék: Dinamo Tbiliszi, Premjer Liga, Tyerek Groznij, Anzsi Mahacskala, Csecsenföld, Dagesztán, Moszkva, Kreml, Putyin, Ruud Gullit, Ramzan Kadirov, Maradona, polgárháború, Hegyi-Karabah, FÁK-Kupa
Országok: Belarusz Ukrajna Grúzia Azerbajdzsán Örményország Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat