Az olasz-orosz kapcsolatok egyre kevésbé aggasztják az amerikai diplomáciát, az iráni ügyirat közös feldolgozása növekvő intenzitással zajlik, eközben David Thorne római nagykövet Herátba utazik, hogy személyesen tegye tiszteletét az ott állomásozó olasz katonáknak: Washington egyértelműen a gázpedálra lépett, hogy felgyorsítsa a Berlusconi-kormánnyal való tárgyalásokat, melyek komoly presztízsveszteséget szenvedtek el a WikiLeaks nevén ismertté vált amerikai külügyi dokumentumok nyilvánosságra kerülése után. A Palazzo Chigi hivatalnokserege és a „Cavaliere” vezette adminisztráció számára szokatlanul éles kritikákat tartalmazó iratok többnyire Berlusconi életvitelére és az Eni-Gazprom szövetségben testet öltő olasz-orosz viszonyra koncentráltak. Ez derül ki a David Thorne római nagykövettel készített interjúból, aki egy, a Fehér Házhoz közel található szállodában válaszolt a La Stampa újságírójának kérdéseire. Thorne rövid hazalátogatásának apropóját a csillagos-sávos külügy számára elsőkézből átadott információk szolgáltatták az olasz-amerikai kapcsolatok tárgykörében.

Nagykövet Úr, milyen a jelenlegi bilaterális kapcsolatok egészségi állapota?

Sosem volt kedvezőbb alkalom a kétoldalú viszony fejlesztésére, mint most. Igaz mindez a WikiLeaks-iratoknak betudható negatív felhangok ellenére is. Utóbbiak azonban csak időlegesek.

Olasz kormánykörökben egyes, a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott, és Önnek tulajdonított dokumentum tartalma komoly nemtetszést váltott ki. Hogyan ítéli meg a történteket?

Nem fogom kommentálni ezen dokumentumok állításait, de nem is tagadhatom, hogy Olaszországban, ahogy más államokban is, a WikiLeaks komoly nehézségeket okozott, mely ellentétes mozgást adott a folyamatban lévő diplomáciai kezdeményezések dinamikájának. Különösen Olaszországban, ahol a belpolitikai események együttállása keltette különböző választási felhangok, hitem szerint erősítették a WikiLeaks okozta hatást. Mindez olyan volt, mintha benzint öntenénk a tűzre.

Szükséges, hogy a történtek után „reset” gombbal nullázzák le az olasz-amerikai kapcsolatokat?

Nem hiszem, hogy szükség lenne a „reset” billentyű lenyomására, hiszen számunkra Olaszország különösen értékes szövetséges Afganisztántól a Közel-Keletig, Oroszországtól Iránig és egészen Afrika szarváig. Megítélésünk szerint partnerségünk mit sem változott. Sőt, meglátásom, hogy Olaszország jelentősége még növekedett is az elmúlt évben. Franco Frattini külügyminiszter az Észak-atlanti Közösségen túlmutató bilaterális kapcsolatok egyik támogatója volt. Nem hagyhatjuk, hogy a WikiLeaks-ügy mindezt elhomályosítsa.

Mit gondolnak Washingtonban a Berlusconi-kormányról?

Teljesítményét nagy elismerés övezi. Személyesen dolgoztam Hillary Clinton külügyminiszter és Berlusconi miniszterelnök kazahsztáni találkozóján, mely az olasz diplomácia által elért eredmények méltányolásául is szolgált. Hiszem, hogy az elkövetkezendő időszakban újabb fejlemények erősítik tovább az országaink vezetői közti párbeszédet.

Egy forródrótra utal a Fehér Ház és a Palazzo Chigi között?

Nem szeretnék erről beszélni, de Olaszország egyike legfontosabb partnereinknek, és ehhez a státuszhoz illő bilaterális kommunikációra van szükségünk.

Szeretném emlékeztetni, hogy egy évvel ezelőtt, az Obama-adminisztrációt még komolyan aggasztotta Putyin és Berlusconi közeli viszonya. Ez még mindig így van?

Nem, többé már nem. Sokkal kevésbé vagyunk gondterheltek, mint akkor. Olaszország az egyik elsődleges támogatója volt Oroszország és az Egyesült Államok újbóli közeledésének. Maga Obama Elnök Úr is így gondolja. Több, olyan pozitív irányba mutató folyamat indult meg Moszkva viszonylatában, mely sokban javította az általános képet.

A fentiek megállják a helyüket az Eni és a Kreml energiaügyi kapcsolatai esetében is? 

Igen, mivel több találkozón vettünk részt Paolo Scaronival Rómában és Washingtonban. Az Eni megváltoztatta kezdeti hozzáállását, és immár a Nabucco illetve a Déli Áramlat gázvezetékek esetleges egyesítését is támogatja. Azt mondanám, hogy a konstruktív párbeszéd szakaszába léptünk.

Igaz, hogy éppen Afganisztánba készül?

Így van. Elmegyek Herátba is, hogy személyesen tegyem tiszteletemet az ott szolgáló olasz katonáknál. Hosszú ideje állnak fegyverben, ezért is érzem hozzám különösen közel állónak az Önök katonáit. Olaszország mint résztvevő állam létfontosságú szerepet tölt be az afgán misszióban, hiszen az állomásoztatott csapatok létszámát tekintve a koalíció harmadik legnépesebb különítményével vesz részt a béketeremtésben. Az olasz csendőrök, a carabinierik pedig nélkülözhetetlenek az afgán katonai alakulatok kiképzésében. 

Júliusban a Pentagon megkezdi az afganisztáni erők kivonását. Ön szerint az olasz csapatok mikor hagyhatják el Herát körzetét?

Ez a döntés a NATO-ra tartozik, és a hadműveleteket koordináló parancsnokokra. Amikor Rómában beszéltem David Petraeus tábornokkal, meggyőződhettem, hogy javulás jellemzi az olasz erők által ellenőrzött régiót. Jelenleg is sokat teszünk a tartós béke kialakítása érdekében, az előjelek pedig kedvezőek.

Hogyan ítélné meg Olaszország csatlakozását az Iránt érintő szankciókhoz?

Róma együttműködése Irán ügyében nagyon hasznos, de nem csak a korlátozásokhoz való csatlakozás miatt. Mindaz, amit különösen nagyra értékelünk, a Teheránnal ápolt régi kapcsolataik, legyenek azok gazdaságiak vagy személyes, emberi jellegűek, hiszen távlati perspektívában gondolkodva még jól jöhetnek, amikor, reméljük hamarosan, mi is hasonló viszony kiépítésére teszünk kísérletet.

Miért említette Afrika szarvát (Szomália vidéke – M. B.), mint a bilaterális együttműködés kiemelt területét?

Itt, Washingtonban beszéltem Leon Panettával, a CIA igazgatójával, aki tudatta velem, hogy Olaszország nagy segítséget adhat az Afrika szarvánál létező terrorizmus elleni küzdelemben. Róma már most is létfontosságú biztonsági munkát végez Európában, ezt bizonyítja az Al-Kaida egyik vezetőjének dél-olaszországi elfogása is. Itália, ezen régiós struktúrából adódó kompetenciája még hasznos lehet a szudáni referendum kiváltotta rengéshullámok csillapításában az említett régióban.

Az olasz gazdaság teljesítőképessége adhat alapot bizonyos aggodalmakra?

Nem csak Olaszországban, de egész Európában számunkra kiemelten fontos, hogy ösztönözzük a beruházásokat, a bővülést, és támogassuk a közösségi kiadások lefaragásait. Európában nem volt jellemző a gazdaságélénkítő kezdeményezésekkel szemben a kiadások csökkentésére irányuló törekvés, ahogy ezt például Giulio Tremonti gazdasági és pénzügyminiszter tette. Természetesen különböző receptek lehetségesek a válság leküzdésére, de számunkra egy dolog igazán fontos, ez pedig az Európai Unió és Olaszország növekedése.

Obama Elnök Úr új piacokat keres az amerikai export számára. Olaszország ezek között kapna helyet?

Mindannyian növelni szeretnénk a kivitelt, ahogy Önök is. Olaszországban több nagy lehetőség is adott számunkra, mint a csúcstechnológiájú hálózatfejlesztés vagy az alternatív energiákat hasznosító erőművek. A nap- és szélenergia kiaknázására Dél-Olaszországban egyre több helyen tesznek konkrét lépéseket. Erre jó példa a Lazio tartományban fekvő Montalto di Castro naperőműve. Ezekről a fejlesztésekről gyakran beszélek partnereimmel. Nem aggódunk Berlusconi és Putyin barátsága miatt. Köztünk és Oroszország között is több terv van folyamatban.   

Cimkék: David Thorne, Nabucco, Eni, Gazprom, Putyin, Berlusconi, Obama, Hillary Clinton, Moszkva, Róma, Washington, Déli Áramlat, Afganisztán, Szudán, Irán, WikiLeaks, Afrika szarva, EU, Európai Unió, Brüsszel, válság, herát

Országok: Oroszország