Mint azt a táblázat is mutatja, jelentős különbségek voltak abban, hogyan látják a magyarok a másik öt nemzetet. Azért, hogy relatív fokokban értékelni lehessen a szimpátiát vagy antipátiát, a magyarok önképét viszonyították a másik öt nemzetről kialakított hetero-sztereotípiával (azaz a magyarok róluk kialakult képével). A korrelációs együtthatók potenciális értéke +1.00 (teljes identitás) és -1.00 (teljes ellentét) között mozog. A hasonlóság vagy különbség foka a nemzeti önkép (auto-sztereotípia) és a másokról alkotott kép (hetero-sztereotípia) között, a nemzetek közötti érzelmek karakterét jelzi.

2. táblázat

magyarok önképe	:	amerikaiakról kialakult kép	=	+0.71
magyarok önképe	:	németekről kialakult kép	=	+0.40
magyarok önképe	:	oroszokról kialakult kép	=	-0.67
magyarok önképe	:	kínaiakról kialakult kép	=	-0.76
magyarok önképe	:	románokról kialakult kép	=	-0.92

                                                                                                                     

A magyarok önképe a felmérés szerint leginkább az amerikaiakról kialakult képpel egyezett meg (+0.71). Ezen kívül még pozitív volt a németekről kialakult kép, de jóval csekélyebb mértékben (+0.40). Más szavakkal: az amerikaiakat magukhoz igen hasonlónak, a németeket pedig magukhoz közepes mértékben hasonlónak írták le a megkérdezettek.

A másik három korrelációs együttható negatív: az oroszok esetében (-0.67), a kínaiak esetében (-0.76), míg ebben az aspektusban a románok végeztek az utolsó helyen (-0.92). Ezek a népek éles ellentétben állnak a magyarok önképével és így ellenszenves érzéseket keltettek, jóllehet, egyre több felmérés kvalitatív elemzése azt mutatja, hogy a korrelációs együtthatók nem mutatják be a teljes igazságot. Mivel az érzelmek az legbefolyásolóbb tényezők a sztereotipizálásban, megkísérelték izolálni az érzelmi tartalmú mellékneveket a „Melléknévi listá”-ból és elkülönítve vizsgálták ezeket, azaz összehasonlították gyakoriságukat a magyarok önképével és az öt egyéb nemzetről kialakított képpel kapcsolatban. Egy átlagos pontszámot számítottak ki a három pozitív érzelmi alapú melléknév (bátor, békeszerető, nagylelkű) és a három negatív érzelmi alapú melléknév (beképzelt, uralkodó, kegyetlen) számára a listában.

1. grafika

az érzelmi tartalom a magyarok önképében és a magyarok másokról kialakított képében

 

     

Ellenőrzés után a különböző magyar hetero-sztereotípiák a következő képet adják:

1.) csak az amerikaiakkal kapcsolatos érzelmi attitűd pozitív (pozitív : negatív aránya = 2.75:1)

2.) a németekkel kapcsolatos érzelmek ambivalensek (pozitív : negatív aránya = 1:1.4), de jelentős volt az érzelmi hatás (71%)

3.) a magyarok attitűdje az oroszokkal szemben többségében negatív volt (pozitív : negatív aránya = 1:2.4), de a németekhez hasonlóan magas érzelmi hatás jelentkezett ebben az esetben is (71%)

4.) A románokkal és kínaiakkal kapcsolatban döntően negatív az emocionális hatás

Fejlettség szintje

A következő grafika azt mutatja be, hogy a magyarok hogyan értékelték magukat és a másik öt nemzetet, tekintetbe véve a „fejlettség szintjét” – azaz milyen gyakran használták a „fejlett/progresszív” és „nehézkes/fejletlen” jelzőket saját maguk és más nemzetek jellemzésekor.

 

 

2. grafika

 

 

 

 

 

 

Az amerikaiak itt is az első helyen végeztek, a megkérdezettek részéről feltételezett legnagyobb fejlettséggel. A németek hozzávetőlegesen megfeleltek a magyarok önképének. Az oroszok megítélése, annak dacára, hogy jelentős technológiai vívmányokat értek el a korszakban, a magyarok szerint meglehetősen elmaradottnak tekinthetőek. A románok és a kínaiak ismét az utolsó két helyen végeztek.

A magyarok önképe

 

A vizsgálatnál különös figyelmet fordítottak a magyarok önképére, hogy ebből a szempontból is vizsgálni lehessen viszonyulásukat a többi nemzethez.

 

3. grafika

A „pozitív érzelmi” és a „pozitív érzelemmentes” uralták a mellékneveket a magyarok önképét tekintve. Azok a jellemzők, melyekkel a magyarok leginkább jellemezték saját magukat, a következőek voltak: „bátor” (79%), „intelligens (74%), „szorgalmas” (69%), „nagylelkű” (68%) és „békeszerető” (67%). A „negatív érzelmi” jellemzőknél első helyen a „beképzelt” végzett, mindössze 23%-al.  Ezek az arányok és az a tény, hogy a magyar válaszadóknak majdnem a fele (49%) jellemezte a magyarokat a „fejlett/progresszív” jelzővel és 43%-uk „praktikus” népnek tartotta a magyarokat, azt mutatja, hogy a magyarok önképe meglehetősen kritikátlan volt akkoriban.

A 4. grafika a magyarok életkor szerinti önképét mutatja:

A grafika a két korcsoport között jelentős különbséget nem mutat ki, más szavakkal élve a magyar társadalom önképe az életkori változás dacára meglehetős következetességet mutatott. A fiatalabb generáció valamivel kevésbé tartotta honfitársait „szorgalmas”-nak, „nagylelkű”-nek és „bátor”-nak, mint az idősebb generáció tagjai. Ez talán a fiatalabbak mindenütt tapasztalható szkepticizmusával magyarázható.

 

Az 5. grafika alapján megállapítható, hogy a magyarok erős negatív érzelmeket tápláltak a ’60-as, ’70-es években az oroszok ellen. Gyakorlatilag csak a negatív érzelmek dominálnak esetükben. A legerősebb jelző velük szemben az „uralkodó” (58%), ezt követi a „kegyetlen” (49%) és hasonló százalékarányban a „nehézkes/fejletlen” (49%), végül a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a „beképzelt” (44%) került fel. Csupán válaszadók negyede adott „pozitív érzelmi” visszajelzést az oroszokról, tovább erősítve azt, hogy a magyarok az oroszokkal szemben a kulturális felsőbbrendűség és az erős antipátia egyfajta keverékét érezték.

A magyarok orosz képe

(Életkor szerint)

6. grafika

 

 

Amint az a 6. grafikán is látszik, az idősebb válaszadók jóval negatívabb színben tüntették fel az oroszokat, mint a fiatalabb generáció. A két korcsoport között, ha nem is jelentős, de kimutatható különbség figyelhető meg az érzelmi jellemzőknél: több fiatal jellemezte az oroszokat „bátor” és „békeszerető” népnek, mint idősebb honfitársaik. Ennek megfelelően a 40 év felettiek általában véve „kegyetlen” és „uralkodó” népként jellemezték az oroszokat. Ha az iskolázottsági szintet is figyelembe vesszük, nem mutatható ki markáns eltérés.

Végkövetkeztetések 

Az önkép és a más népekről alkotott képek között csekély különbséget mutatott, hogy a megkérdezettek a Szabad Európa Rádió hallgatói voltak-e vagy sem. Ez a felmérés is megmutatta, hogy negatív hetero-sztereotípiák különösen erősen rögzültek, ha történelmi gyökerű a két nép között ellenségeskedés és a kulturális felsőbbrendűség érzése, amint ez kimutatható a magyarok részéről a románok és kisebb mértékben az oroszok irányába. Természetesen a magasabban iskolázottak és a fiatalabbak kevésbé sztereotipizáltak negatívan, mint idősebb és/vagy kevésbé iskolázott honfitársaik. Az összefüggések vizsgálatakor érdemes megemlíteni, hogy az államszocialista rendszer sem igazán tudta pozitív irányba befolyásolni a társadalom közgondolkodását és megítélését, azaz képtelen volt eltörölni a nemzeti típusú előítéleteket, ha azok már korábban is léteztek. Így az oroszok és a románok esetében sem működött a sokszor hangoztatott „szocialista szolidaritás” a magyar társadalom részéről.

Nem meglepő, hogy az oroszokkal szemben erős érzelmi hatás jelentkezett, vagy az a tény, hogy ezek az érzelmek döntően negatívok. A megkérdezettek – elsősorban az emigránsok – többször felidézték az országban állomásozó szovjet katonai alakulatokat[1], a szovjetek által támogatott politikai rendszer fennállását és az 1956-os magyar forradalom szovjet elnyomását, így nem meglepő, hogy az „uralkodó” (58%), „kegyetlen” (49%), és „beképzelt” (44%) az oroszokkal kapcsolatban leginkább megfogalmazott érzelmi attitűd.

Az azonban meglepő, hogy a németek viszonylag jó helyezést értek el a magyaroknál, hiszen az ország második világháborús pusztulása – s ne felejtsük el, mindössze 25 évvel vagyunk a 1945 után – javarészt a németeknek és annak a kalandor magyar politikának köszönhető, mely már a világháború előtt is egyre inkább Berlinnek igyekezett megfelelni.

A felmérést végzők a románokkal kapcsolatban az erdélyi magyar kisebbség problémáját és a két ország hosszú időn át tartott területi vitáit sejtették ezek mögött. A kínaiak esetében a „Sárga veszedelem”-től való félelem és az akkoriban a meg nem alkuvó kínai vezetést karakterizálták, amely a megkérdezettekben felidézte a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszakot.

(forrás: The Hungarian self-image and the Hungarian image of Americans, Russians, Germans, Rumanians and Chinese; Audience and Public Opinion Research Department – Radio Free Europe; February 1970.)

---