Kedves Kollégák, kedves Barátaim!

 

Negyedik éve gyűlünk így össze, év végén és jut az a megtiszteltetés osztályrészemül, hogy beszámolhatok Alapítványunk és a Ruszisztikai Központ eredményeiről. Idén a bőség zavarával küzdök – sose legyen nagyobb bajunk. Engedjék meg, hogy a sok jelentős és emlékezetes történés közül ezért csak egyet ragadjak ki: mesterszakunk, a Ruszisztikai MA beindítását. Egy egyetemi polgár számára ugyanis semmi nem lehet fontosabb az egyetem dolgainál. Egy tanár számára pedig a hallgatók dolgainál.

27 vagy 28 éve kezdtem. Először az újjászerveződő pécsi egyetemen nyújtottam be egy hasonló szak tervét, majd az évtized végén a Soros Alapítvány következett. 1997-ben már eljutottam a Magyar Akkreditációs Bizottságig, de elbuktam. Következett az akkor létezett „A” és „B” szakok mellett egy „C” szak terve az ELTÉ-n – ezt az ötletet az oktatási reform húzta keresztül. Majd ötödik próbálkozásra – 4 éve – a Corvinusszal együtt próbálkoztunk – itt az ő kishitűségükön bukott el a dolog. Tehát – ha jól számoltam – hatodik nekifutásra sikerült és majd három évtizedet kellett várni rá.

A nehezen kihordott gyermek neve, tehát: Ruszisztikai mesterszak. A diploma elnevezése: okleveles ruszisztika szakos bölcsész szakember. Mi magunk között „Oroszország-szakértőnek” mondjuk, akit kiképzünk. Egyébként a bölcsészkari tanács nemrégi döntése szerint jövőre már hivatalosan is hívhatjuk így specializációnkat. Oroszul tudóknak könnyebb a dolguk: orosz keresztségben a „rosszijevegyenyije” névre hallgat.

Amúgy ugyanolyan 120 kredites  mint minden más MA-szak, a szakdolgozat itt is 20 kreditet ér és itt is a bevezető stúdiumok, törzsanyag és specializáció hármasságára épül a rendszer. Előfeltétel nélkül jöhet ide minden történelem-, orosz-, politológiai és nemzetközi tanulmányok szakos az ország bármely alapszakot biztosító intézményéből. Jöhetnek mások is, de az már feltételhez kötött.

Mit ígérünk azoknak, akik a Ruszisztikai mesterszakot választva elvégzik nálunk a négy szemesztert? A szak célja nem kevesebb, mint a Magyarország (és az Európai Unió), valamint Oroszország közötti közvetítő szerepre alkalmas szakember gárda kinevelése, az államigazgatásban és a helyi önkormányzatoknál, a kulturális- és szakdiplomáciában, a médiában, valamint a vállalati szférában elhelyezkedni képes, az orosz ügyek intézésében egyaránt járatos, magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkező mesterszakos szakemberek képzése.

Egyszóval: versenyképes tudás és diploma a cél.

Az ehhez vezető út nem könnyű, de katarzist ígérő. Az újdonság varázsa, reméljük, még sokáig tart és tartást ad hallgatónak, oktatónak. Végtére is Magyarországon még senki soha nem kapott ruszisztika mesterszakos oklevelet és ez a curriculum sehol másutt a világon nem ismert. A dolog rendkívüliségének minden érdekelt tudatában van: ez igen nagy elszántságot, egyszersmind emelkedettséget kölcsönöz szakunknak.

És, persze, dolgozunk a folytatáson is. A Kari Tanács által néhány hete elfogadott javaslatunkban az is benne van, hogy jövőre már társadalomtudományi szakfordítói specializációt is lehet választani a szakon belül és az újonnan felvettek közül öten akár közös diplomát is kaphatnak a moszkvai Állami Bölcsészettudományi Egyetemen (RGGU) végzettekkel. Onnan pedig már egyenes út vezet a közös doktori iskolai képzésig!

De legalábbis a jó oroszszakértővé válásig.

Akikre nagyon nagy szükségünk van.

Ma ugyanis Keletről fúj a passzátszél. Ezt nem én mondtam, de teljesen egyetértek vele. A magyar-orosz kapcsolatok erősítése továbbra is napirenden van – megnyugtató érzékelni a gyakorlatban is, hogy ez kormányoktól független nemzeti érdek. A mi szakmánk lényege pedig az e kapcsolatok javításán való fáradozás, illetve az e kapcsolatok tovább vitelére alkalmas szakember gárda kinevelése. Ebben maximálisan számíthat ránk mindenki, aki ezt célul tűzi ki és feladatának tartja, amint mi is számítunk az ő támogatásukra.

Megnyugtathatom a magyar-orosz ügyekért felelősöket: a szakma áll, a szakmánk szilárd, az utánpótlás kiképzése jó kezekben van.

Örömömre szolgál és nagy megtiszteltetés számomra, hogy a sors lehetőséget adott arra, hogy ne csak a deklaráció szintjén, ne csak szavakban demonstráljam az elmondottakat. Az élő bizonyság itt ül a teremben: a jövő nemzedék ruszistái, hallgatóink és kiváló kollégáink, akik közül néhányan ma szerény elismerésben részesülnek áldozatvállalásukért, emberi tartásukért, szakmai elkötelezettségükért, tehetségükért. A díjazottak ismét az ország különböző helyeiről jöttek, megint a szakmai összetartást példázzak, amely messze túlnyúlik az Eötvös Loránd Egyetem falain. Miénk a megtiszteltetés, hogy egy ilyen országos eseménynek otthont adhatunk.

Fogadják főhajtásomat, engedjék meg, hogy szívből gratuláljak minden kitüntetettnek. Nehéz időszak generációja vagyunk. Nem mindenki, nem pontosan így képzelte pályáját, amikor orosztanárnak állt. Annál inkább, ezerszeresen állhatja hát mindegyikünk bárki pillantását, egyenes derékkal és emelt fővel állhat a szakmai lelkiismeret ítélőszéke előtt. Aki itt ma elismerésben részesül, az sokszorosan megszolgálta és kiérdemelte azt és méltó arra, hogy a jövőben is tegye a dolgát. Szakmánk, hivatásunk, küldetésünk dicsőségére.                                          

 

 

  Úgy legyen!

(elhangzott november 26-án a ruszisztikai díjátadó ünnepségen)

 

 

 

Cimkék: Szvák Gyula, magyar ruszisztika, Ruszisztikai Központ

Országok: Oroszország